Lublin

Kelet és Nyugat, Moszkva és Brüsszel, katolicizmus és ortodoxia találkozásánál fekszik Lublin. A kelet-lengyelországi kisváros közel van a fehérorosz, az ukrán és a szlovák határhoz, de jelenére nagy hatással van a város maroknyi zsidó közössége is. Modern kori kultúrája százéves épületek falai között formálódik. A város mélyen vallásos ifjúságát több cannabis-automata szolgálja ki. Óvárosa tele van butikokkal, az új központot pedig a város öreg kapucinus kolostora zárja.

A tarka Lublin három jól elkülöníthető részből áll, amelyek egyediek, de egymás nélkül értéktelenek lennének. Néhány méterrel a város fölött épült még a középkorban a vár. A Zamek Lubelski nyolc évszázados története folyamán legtöbbször börtönként üzemelt. Többször megrongálódott, de mindannyiszor ujjá is építették. Egyedül a vár Szentháromság-kápolnája vészelte át szinte sértetlenül a sok száz évet. A vár falai között több mint százezer ember sorsáról döntöttek. Kezdetben boszorkányokat és elítélteket végeztek itt ki, később cári várbörtön volt, majd a náci megszállás alatt itt alakították ki a város gettóját, végül pedig a szovjetek itt kínozták a lengyel ellenállókat. A békés idők elérkeztével múzeummá alakították. Bástyája a város kilátópontja.

Innen egy kis hídon keresztül lehet lejutni a fallal körülkerített óvárosba. Még ma is csak a két középkori városkapun, a Brama Grodzka-n és a Brama Krakowska-n keresztül lehet elérni a valamikori Lublint. A két kaput a főutca köti össze. Az óváros alig egy négyzetkilométer nagyságú és mindössze néhány macskaköves utcából áll.

Ilyen pici helyen 122 műemléképület sorakozik. A főtéren van a valamikori városirányítás épülete és néhány zsidó intézet székhelye. Az egyik eldugott kisutcában bújik meg a domonkos rendiek bazilikája, egy másikban pedig a 65 méter magas Szentháromság torony – Lublin egyik leghíresebb épülete. A torony tövében van a földbe süllyesztve a Szerencsétlenség köve. A történet szerint a hóhérnak ezen a kövön kellett levágnia egy ártatlan ember fejét, ezért a kő még sok-sok év elteltével is kellemetlen rezgéseket áraszt. Az ősi macskakövek felett ma tarka esernyők és a Kelet-Lengyelországra jellemző kötélen egyensúlyozó bronzszobrok csúfítják a városképet.

A Vilnius és a Krakkó közötti vonalon dolgozó kereskedők a Grodzka-kapun érkeztek, a krakkóin keresztül pedig távoztak a középkori Lublinból. Lefelé haladva egy modern, a mai mindennapok igényeit teljes mértékben kielégítő új Lublinba érkezünk. Az újváros sétálóutcáját a városháza épülete nyitja, és a kapucinusok kolostora zárja. Köztük nyugati termékek márkaboltjai, gyorséttermek, bankok és biztosítótársaságok irodái sorakoznak. Egy mellékutcában áll a Perła sörgyár 150 éves vöröstéglás épülete.

Egy elhagyatott kolostor romjain emelték fel, de úgy, hogy a pincerendszert nem temették be. Ma szervezett sörtúrákat vezetnek a föld alatti labirintusban, ahol a látogatók megismerkedhetnek az egyik legismertebb lengyel sör történelmével. Az ismerkedés végén meg lehet ismerkedni a finom sörökkel is. Mind a tízfajta Perłán kötelezően rajta kell lennie Lublin címerének: a piros-zöld pajzson ágaskodó és szőlőt legelő kecskebaknak.

Sokfelé megfordultam már a világban, de Lublinban láttam egy ötletes dolgot, amilyennel eddig sehol máshol nem találkoztam. A város főterén van egy hatalmas kijelző, amely élőben közvetíti a pár száz méterre lévő gyalogátkelőhelyet. A főtéri kijelző kamerája pedig az ottani képet továbbítja a gyalogátkelőnél lévő másik kijelzőre. Sokan integetnek egymásnak, majd továbbhaladván egyszer csak összetalálkoznak.

Számos ismeretség, barátság, szerelem született már, de házasság is köttetett e két kijelző között. Lublin mindig ismert volt a vegyes házasságokról – úgy vallási, mint nemzeti értelemben. Haladván a korral, de a hagyományt tovább éltetve és modernizálva, a lubliniak kitalálták az ismerkedés új módját.