A lokalitás ereje

Identitásunk gyökereit kutatták a Kiss Lajos Néprajzi Társaság Topolyán megszervezett konferenciáján.

A Petőfi-évhez is kapcsolódó rendezvény képzőművészeti kiállítás megnyitójával kezdődött, majd a jellemünket és múltunkat meghatározó, sorsformáló emlékeinket idézték fel egy beszélgetéssel. A Művelődési Ház kiállítótermében megnyílt Silling N. Mária pasztellképeinek kiállítása. Azt követően Lovas Ildikó íróval az ízlésről, identitásunkat meghatározó tényezőkről beszélgetett dr. Szőke Anna, a társaság elnöke.

Kónya Sándor megzenésített Petőfi-verseket adott elő, és szintén a Petőfi-év kapcsán Lukács Lilla, a VM4K munkatársa tartott előadást.

Silling N. Mária, kupuszinai képzőművész alkotásain a kék szín különféle árnyalati dominálnak. Akárcsak a kupuszinai népviseletben, itt is felbukkannak ezek a színárnyalatok. Az alkotó új korszakának képeit hozta el a topolyai Művelődési Házba, a magyar kultúra napja alkalmából.

A zentai városi múzeum művészettörténésze, Szarka Mándity Krisztina értékelte a képzőművész munkáját, ő nyitotta meg a kiállítást.
Dr. Szőke Anna elmondta, hogy a konferencia programja kapcsolódik a Petőfi-évhez is. Több mint tíz éve a társaság elnöke, vezetője. Azóta mindig megünneplik a magyar kultúra napját. Idén azokat a dolgokat keresték a konferencián, amelyeket gyermekkorunkból hozunk, és a magyar identitásunkat meghatározzák.

Lovas Ildikó író egyik esszéjében talált egy olyan mondatot, ami arra utal, hogy csiszolni és táplálni kell az identitásunkat. Ekkor beszélgetett az írónővel és megkérte, a konferencián beszéljen arról, neki hogyan alakult ki az identitása, a magyar önazonosság tudata. Lovas Ildikó szerint, ami bennünket megkülönböztet az amerikanizálódott globális világtól, az a lokalitás ereje. Ez az, ami bennünket meg tud tartani a magyar kultúrában. Úgy vélte, a lokalitás az, ami mindig újra és újra felfedezhető és kifogyhatatlan, mert új alkotások születnek, és a kultúra így teremtődik az alkotások által, és természetesen a hagyományőrzés által is.

A rendezvény keretében, két részben ünnepi hangulatot teremtett Kónya Sándor a megzenésített Petőfi-versekkel. Az előadóművész egy egész évet arra szánt, hogy összeválogatta és összegyűjtötte ezeket a dalokat. Elmondása szerint így adózik Petőfi emlékének, valamint azoknak a dalszerzőknek, akik dallamokat írtak az ő verseire.