2024. április 25., csütörtök

A Magyar Összefogás jelöltjei (12.)

Fremond Árpád: A nemzeti tanácsért a közösség küzdött meg, a közösségnek is kell megtartania

November 13-án negyedik alkalommal tartanak közvetlen magyar nemzeti tanácsi választást Szerbiában. A Köztársasági Választási Bizottság egy választási jelöltlistát hirdetett ki, a Magyar Összefogás elnevezésű listát. Lapunkban bemutatjuk a Magyar Összefogás 35 jelöltjét, akiket terveikről, célkitűzéseikről és elképzeléseikről kérdeztünk.

A Magyar Összefogás listavezetője Fremond Árpád osztálytanító, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke és köztársasági parlamenti képviselője. 1981-ben született Topolyán. Az Újvidéki Egyetem Zombori Tanítóképző Karán osztálytanítóként diplomázott, ezt követően mesterdiplomáját Szabadkán, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szerezte. A VMSZ Topolya Községi Szervezetének elnöke. Szabadidejében sportol, fut, szeret vadászni. Két gyermek, egy fiú és egy leány, édesapja. Pacséron él családjával. 2000 óta a VMSZ tagja.

Szinte teljesen új összetételben indul a választáson a Magyar Összefogás jelöltlista. Milyen elvárásokat támaszt a jelöltekkel, illetve saját magával szemben?
– A következő négy évben folytatni kell a megkezdett építkezést. Számos, a közösség számára meghatározó projektum van. A jelöltek és a lista lefedi Vajdaság magyarlakta területeit, a vajdasági magyarság képe tükröződik belőle. A jelölteket a közösségért való tenni akarás köti össze. A Magyar Összefogás listavezetőjeként remélem, hogy a szilárd alapokon álló nemzeti tanácsot, illetve annak munkáját sikerül továbbvinni az elkövetkező időszakban. A már ismert négy terület, az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a hivatalos írás- és nyelvhasználat, különösen kiemelkedő, tudjuk, hogy ezeken a területeken mi számít prioritásnak. Számos projektum egyelőre nem fejeződött be, illetve átadásra vár.

Az MNT hatáskörébe tartozó négy terület közül melyiken, illetve melyeken tartja elengedhetetlennek bizonyos intézkedések megtételét és melyek az említett megkezdett, ám egyelőre nem befejezett projektumok?
– Az említett négy terület egyformán fontos. Az írás- és a nyelvhasználat területén elkészült a stratégia, így pontosan tudni, hogy mik a prioritások a jövőben. A szakemberek képzése és az anyanyelv népszerűsítése mindenféleképpen kiemelkedő feladat. A szerb–magyar középszótár elkészült, de a magyar–szerb középszótárra is nagy szükség lenne. A kultúra területén újabb stratégiát kellene elfogadni. Ezzel a területtel kapcsolatban talán intézményeink humánerőforással kapcsolatos problémáira érdemes rámutatni. A szakemberek képzése, illetve munkavállalása számtalan intézményünk munkáját segítené. A létszámstoppal kapcsolatos szabályozás kihívásokkal állította szembe intézményeinket, erre kellene mindenféleképpen felhívni a figyelmet, illetve tenni azért, hogy minél több magyar szakembert foglalkoztassanak az elkövetkező időszakban. Az eddigiekben vitathatatlanul az oktatás volt a leghangsúlyosabb terület, hiszen a bölcsödétől egészen az egyetemig mindent felöleltek az intézkedések. Hiszem, hogy a polgárokat is elsősorban ez a terület érdekli kiemelten. Fontosnak tartom a szakkollégiumi rendszer kialakítását, a rendszer létrehozása megkezdődött. Szabadka, Topolya, Ada, Óbecse, Magyarkanizsa és Zenta tekintetében lényeges lenne ennek a rendszernek a támogatása. Topolyán a valamikori hotel épületében megkezdődött a szakkollégium kialakítása. A korábbiakban már láthattuk, hogy a topolyai mezőgazdasági szakkollégium mennyire fontos az iskolák számára, mit jelent a magyar osztályok szempontjából. A kollégium hatalmas előrelépést generált, a magyar osztályok gyakorlatilag megteltek. Tehetséggondozó intézményeinknek ugyancsak kiemelt figyelmet kell szentelni. A kultúra területén is megemlíthetünk néhány, már megkezdett projektumot, például a színházterem felújítását Kishegyesen. A Magyar Szó Lapkiadó Kft.-nek Újvidéken van egy óriási projektuma, beleértve ebbe a nyomda fejlesztését és egyéb tartalmakat. A tájékoztatás területén a hálózati lefedettség bővítése, valamint tájékoztatási intézményeink megőrzése a kiemelt cél. Bízom benne, hogy a következő négy évben nemcsak a megkezdett projektumokat sikerül befejezni, hanem újabbakat is elkezdhetünk. Mivel alulról építkezünk, a közösségből folyamatosan érkeznek a kérések, ezek mentén tervezünk.

Részben már kitért a stratégiai tervezés témájára, ám kérem, fejtse ki bővebben, hogy mi az ezzel kapcsolatos álláspontja?
– A Magyar Nemzeti Tanácsnak korábban is voltak fejlesztési stratégiái. Vannak olyanok, amelyek lejártak és olyanok is, amelyeket sikerült lezárni. Ilyen például a szerb nyelv oktatásának reformja. Az oktatás tekintetében két dolog kiemelkedően meghatározó. Az első az, hogy a magyar gyerekek magyarul tanulhassanak, minden egyes magyar diákért és tagozatért küzdöttünk és küzdünk. Ez a jövőben ugyancsak prioritás marad. A második a szerb nyelv megfelelő szintű elsajátítása. Ebben a tekintetben hatalmas erőfeszítések árán sikerült eljutni a szerb nyelv, mint nem anyanyelv oktatásának a reformjáig. Szeretnénk, ha a vajdasági magyar fiatalok közül minél többen maradnának szülőföldjükön, ahhoz viszont, hogy itthon tudjanak érvényesülni, megfelelő szinten kell beszélniük a szerb nyelvet.
A kultúra területén is volt stratégia, most újat kellene elfogadni. Ehhez fel kell mérni az igényeket, valamint megállapítani, hogy időközben mi változott és mit sikerült az eddigiekben megvalósítani. Emlékeztetnék, hogy a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ elvégzett egy hatalmas kutatást, amelyben kielemezte az elmúlt több mint tíz év kulturális tevékenységét. Ez kiváló kiindulópont lehet ahhoz, hogy a továbbiakban mire lenne érdemes összpontosítani. A tájékoztatás területén Szabadkán sikerült létrehozni a médiaházat, ez azért kiemelendő, mert az intézmények hálózatba szervezése nélkülözhetetlen. Fontosnak tartom, hogy minden területen adottak legyenek azok az elemek, amelyek mentén folytatni tudjuk a megkezdett munkát.

Vannak-e esetleg külön intézkedéstervek a szórvány vonatkozásában?
– Az MNT az eddigiekben is kiemelt figyelmet szentelt a szórványnak. A szórványközpontok további támogatása elengedhetetlen, az elmúlt időszakban ezt sikerült fenntartani. A tömbben élő magyarság ugyanolyan fontos, mint a szórványmagyarság, az MNT és a VMSZ igyekezett nem különbséget tenni tömb és szórvány között, hanem egyformán relevánsként kezelni mindkettőt. A stratégiailag meghatározó, nagyobb projektumok mellett a szórványközpontokra is sikerült odafigyelnünk, amelyek által különböző bölcsődei és óvodai programokat sikerült elindítanunk. Ez azért lényeges, mert amennyiben egy-egy gyermekkel már legkisebb korától magyar nyelven foglalkoznak, akkor a későbbiekben magyar nyelven kezdheti meg iskolai tanulmányait. Abban bízom, hogy a szórványközpontok támogatását sikerül megőriznünk. A rendszer jól működött, igény is mutatkozik iránta, és a lehetőségek is adottak.

Ha figyelembe vesszük, hogy honnan indult a közvetlenül először 12 éve megválasztott Magyar Nemzeti Tanács, értékelése szerint mára hová jutott el?
– Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az MNT története nem 2010-ben kezdődött, hanem 1999-ben, az ideiglenes nemzeti tanáccsal. Ennek a megalakításához óriási bátorság kellett a miloševići időkben, a NATO-bombázást követően. Később már elektorok által sikerült megválasztanunk nemzeti tanácsunkat, majd ezt követően hatalmas küzdelem kezdődött azért, hogy megszülessen a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény. Utóbbit 2009-ben hozta meg a parlament. A magyar közösség volt az élharcosa ennek a folyamatnak. Az MNT és a magyar közösség példa az összes többi nemzeti tanács, illetve nemzeti közösség számára. Ezt a pozíciót meg kell őriznünk. Az MNT mostanra az ország legsikeresebb nemzeti tanácsává nőtte ki magát. Sokan talán megfeledkeznek arról, hogy kulturális autonómiánk mekkora kincs. Talán azt is sokan elfelejtik, hogy a Kárpát-medencében csak mi rendelkezünk ezzel a kinccsel. Az MNT maradéktalanul ki tudja használni a törvényes lehetőségeket, beépült a szerbiai jogrendbe, így a magyar kormány is egyszerűbben támogathatja. Az MNT a szerb állam által elismert és támogatott intézményrendszerrel rendelkezik. A szerb állam védi, támogatja és finanszírozza a Magyar Nemzeti Tanácsot.

Ha már a finanszírozásnál tartunk: az elmúlt években több alkalommal is kritika hangzott el a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak szerbiai állami finanszírozásával kapcsolatban. Az MNT esetében különösen szembeötlő a finanszírozás tekintetében jellemző aránytalanság, vagyis az, hogy Magyarország támogatása nélkül az MNT-hez köthető projektumok és fejlesztések többsége nem valósulhatott volna meg. Mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?
– A szerb állami finanszírozásban az elkövetkezendő időszakban változás esedékes. A kisebb nemzeti tanácsok azt kérték, hogy nagyobb legyen az a százalék, amit közösen és egyforma alapon tudnak elosztani a nemzeti tanácsok, majd ezt követően történjen meg a százalékos elosztás. Az, hogy mi mindent tudott a nemzeti tanács megvalósítani, nagyban függött attól is, hogy milyen támogatások érkeztek, hogy milyen területeket tudtunk felölelni. Természetesen kézenfekvő, hogy a magyarországi támogatás egy ilyen intézményen keresztül történik, hiszen gyakorlatilag teljes egészében beépültünk a jogrendszerbe és így tudunk célokat megvalósítani. A törvény adta lehetőségek valójában nem arról szólnak, hogy mi mindent tudunk megújítani, illetve felépíteni, hanem arról, hogy mi mindennek lehetünk az alapítói és a társalapítói, mi mindenre tudunk odafigyelni, mi mindent hagyhatunk jóvá, illetve véleményezhetünk: arról, ami a vajdasági magyar közösség számára és megmaradás szempontjából fontos. Ilyen tekintetben értékelve, azt, amit lehetett, sikeresen megvalósítottuk, és bízom benne, hogy ez a jövőben így is marad. Ami az anyagiakat illeti, a vajdasági magyar közösség csak az elmúlt száz évben sokkal, de sokkal nehezebb időket is túlélt. Azért, mert összefogott és ugyanabba az irányba haladt. Függetlenül attól, hogy esetleg mennyire nehéz idők elébe nézünk, nem hiszem, hogy indokolt lenne elcsüggedni. Semmi okunk az aggodalomra, hiszen életerős, kemény és szívós közösség vagyunk, amelyik az elmúlt száz év viszontagságainak ellenére is megmaradt. Biztos vagyok benne, hogy minden nehézség ellenére a következő négy évben is folytatni tudjuk az építkezést.

Eddig köztársasági parlamenti képviselőként tevékenykedett. Hogyan tudja kamatoztatni a megszerzett tapasztalatokat, és miként éli meg, hogy amennyiben az MNT következő összetétele Önt választja meg elnökének, le kell mondania parlamenti képviselői tisztségéről?
– Egyelőre a Magyar Összefogás listavezetője vagyok. Bárki is lesz az MNT új elnöke, biztosan eleget tesz majd a törvényes kötelezettségeknek. Az elmúlt időszakban, annak köszönhetően, hogy a vajdasági magyarok közül rengetegen támogatták a VMSZ-t, ott lehettem Belgrádban és a közösség érdekében tevékenykedhettem. Fontos, hogy a VMSZ úgy politizál, hogy csak azt ígéri, amiről úgy gondolja, meg is tudja valósítani. Úgy politizálunk, hogy az ígéretek mentén dolgozunk. A Magyar Összefogás listája ugyanebben a szellemben tevékenykedik. Parlamenti képviselőként rengeteg embert sikerül megismerni, számos ügyet képviselhet az ember és még több szavazópolgárral találkozik. Egy parlamenti képviselőnek feladata, illetve kötelessége, hogy megpróbáljon segíteni az embereknek. Fő területem a mezőgazdaság, jó kapcsolatot sikerült kiépítenem a termelőkkel és a mezőgazdasági egyesületekkel. Olyan kezdeményezéseket és ügyeket karoltunk fel, amelyekről a terepen értesültünk. Ha az MNT a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan meghallgat mindenkit, minden problémával foglalkozik és keresi a megoldást ezekre, akkor jó úton járunk. Az eddig megszerzett tudást és kapcsolatrendszert mindenféleképpen kamatoztatni szeretném a nemzeti tanácsban.

Tekintettel a különböző választások gyakoriságára Szerbiában, indokoltan merül fel a választói apátia, illetve fásultság gyanúja. Mit üzen a magyar választópolgároknak, miért menjenek el november 13-án szavazni? Értékelése szerint megtörténhet-e, hogy a polgárok szavazási hajlandóságát befolyásolja a tény, hogy ezúttal egy jelöltlista szerepel a szavazólapon?
– A tét az, hogy mennyire fontos számunkra a vajdasági magyar kulturális autonómia, hogy sikerült-e megerősíteni mindazt, amit az MNT képvisel. A Magyar Nemzeti Tanács a miénk. A közösség küzdött meg érte, harcolta ki és neki kell megtartania. A határon túli magyar közösségek közül egyik sem rendelkezik ilyen autonómiával. Nekünk kell irányítanunk saját sorsunkat. Bízom benne, hogy azok, akik számára lényeges a vajdasági magyar kulturális autonómia, vasárnap, november 13-án, elmennek szavazni és támogatják a Magyar Összefogás listáját. Valóban, Szerbiában gyakran van választás, és tény, hogy a polgárok ilyen szempontból az idén is mozgalmas évet tudhatnak maguk mögött. Mégis abban bízom, hogy a vajdasági magyar közösség felismerte az MNT fontosságát és minden szavazásra jogosult polgárnak lesz 5 perce és voksolni fog. Bízom benne, ahogyan már korábban is, úgy most is megerősíti a közösség, hogy fontos számára a Magyar Nemzeti Tanács. Tisztelettel erre kérem a polgárokat. Ugyanakkor nem minket kell kérdezni, hogy miért csak egy lista vesz részt a magyar nemzeti tanácsi választáson. Aki listát szeretett volna állítani, az az elmúlt két hónapban összegyűjthette volna az ezer támogatói aláírást és megtehette volna. Akinek fontos a vajdasági magyar kulturális autonómia, az listát állított. A terepen azt tapasztalom, hogy a választópolgárok érzik a vajdasági magyar kulturális autonómia fontosságát, így értékelésem szerint vasárnap elmennek szavazni. Negyedszer van Magyar Összefogás lista, így az emberek az eddigiekben már tapasztalhatták, hogy a Magyar Összefogás a közösségépítésért szállt síkra. Tevékenységünk középpontjában a jövőben is a közösségépítés áll. Számtalan olyan választás van, amikor hasonló a helyzet, az emberek mégis fontosnak tartják, hogy megerősítsenek valamit. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél többen vegyenek részt a választáson. Az eddigi tapasztalatok és arányok szerint akárhány lista is lenne, a Magyar Összefogás támogatottsága 80-90 százalékos maradna. Így volt az elmúlt időszakban, és listavezetőként hiszem, hogy így van most is. A vajdasági magyaroknak nagyjából a 10 százaléka soha és semmilyen körülmények között nem szavaz a VMSZ-re, illetve a Magyar Összefogásra. Örülök annak, hogy a szavazópolgárok több mint kétharmada szerint jó irányba haladunk. Köszönjük a szavazópolgároknak, hogy hisznek bennünk és felsorakoznak a közérdek mögött. Csakis ezért tudunk erős érdekképviseletet folytatni köztársasági, tartományi és helyi szinten, valamint a Magyar Nemzeti Tanácsban. Érdekképviseleti erőnk az idén is növekedett, hiszen az eddigi hét államtitkár helyett most nyolccal veszünk részt a köztársasági kormány munkájában. Ez annak köszönhető, hogy a szavazópolgárok túlnyomó többsége támogatja tevékenységünket, feltehetőleg azért, mert mi azt tesszük, amit mondunk és ígérünk.