2024. április 26., péntek

Ohrid ősszel

A Balkán felejthetetlen gyöngyszeme

Amikor az ember a Balkán-félszigeten kirándul, gyakran azzal az előítélettel teszi, hogy szép és jó, csak piszkos és sok a szemét. Hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor nemrég Észak-Macedónia felé vettem az irányt. Valamikor a reggel órákban léptük át a határt, és ami a szemetet illeti, a megszokott látvány fogadott. Ohridba térve azonban elcsodálkoztam. Nemcsak a híres tó és  partja, hanem az utcák is tiszták, persze a külvárosban néha kilóg a lóláb. Hihetetlenül gyönyörű, tiszta és kulturált tó menti városka tele történelmi látnivalókkal. Olyan érzésem volt, mintha a tengerparton lennék, ahol nincs sós, fenyves levegő, helyette viszont van nád. Európai színvonalú üdülőhely.

A part mellett éttermek és kávézók, mintha tengeren lennénk (Fotó: Diósi Árpád)

A part mellett éttermek és kávézók, mintha tengeren lennénk (Fotó: Diósi Árpád)

Az óváros kaszkád épületei a tó fölé magasodnak (Fotó: Diósi Árpád)

Az óváros kaszkád épületei a tó fölé magasodnak (Fotó: Diósi Árpád)

A türkizkék Ohridi-tó – melynek a tőle keletre fekvő Galičica Nemzeti Park magasba nyúló hegycsúcsai teremtenek lenyűgöző hátteret – hétszáz méteres tengerszint feletti magasságon fekszik, és a kontinens egyik legöregebb és legmélyebb tava. Átlagos mélysége 155 méter, de a legmélyebb pontja 288 méter. Az állat- és növényvilág nagy része endemikus faj, azaz csakis itt található meg. A két legcsodásabb tulajdonsága viszont az, hogy gyönyörű tiszta, egyes részeken akár 20 méter mélyre le lehet látni, nyáron pedig kellemes a hőmérséklete, akár 24-25 Celsius-fokos is lehet. Szeptember végén például 18 fokos volt a víz, és a néha hideg szél ellenére is meglepően sokan fürödtek benne. A tó menti strandok ingyenesek, keskenyek és jórészt kavicsosak, bár néhol található homokos partrész is. A víz olyan tiszta, hogy a helyiek állítása szerint nyugodtan lehet inni belőle. Egy biztos: az egyedülálló tavat az UNESCO 1979-ben felvette a világörökségek közé, a NASA pedig 2010-ben úgy döntött, hogy a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak egyik állóvizét az Ohridi-tó után nevezi el.

Gutenberg nyomdagépének egyik ritka másolata (Fotó: Diósi Árpád)

Gutenberg nyomdagépének egyik ritka másolata (Fotó: Diósi Árpád)

A tó északkeleti partján fekszik Ohrid városa. A negyvenezres lakosú város helyén már az ókorban is laktak, sőt újkőkorszaki leleteket is találtak a környéken. A városka a bizánci stílus gyöngyszeme, egykor a bolgár birodalom fővárosa is volt. Nevezték szláv Jeruzsálemnek is, de a leghihetetlenebb adatot egy 17. századi török utazó írta le róla, ő összesen 365 templomot és kápolnát számolt össze a városban. Ennyi templom természetesen nincs már, de a mesés középkorú hangulatú óváros fehérre meszelt házai közötti macskaköves utcákon bóklászva folyton belebotlik egybe az ember. Az óváros egyik aranyos jellegzetessége a közvilágítás: az utcákat a házak homlokzatát utánzó lampionokkal világítják meg. A város és a tó legfőbb ékköve, szimbóluma a kaneói Szent Jovan-templom, amelynek sziluettje a víztükör fölé magasodik. Nem kevésbé látványos a Szent Pantelejmon-monostor sem, amely szintén a tóval néz farkasszemet, vagy a középkori freskókkal díszített Szent Zsófia-templom, amely a város egykori főtemploma volt. Érdemes betérni a városi múzeumba, az ikonmúzeumba és a papírmúzeumba is. Ez utóbbi ingyenesen látogatható, a régi papírkészítési és könyvnyomtatási hagyományokat eleveníti fel a kicsiny műhely, és itt található egyébként Gutenberg nyomdagépének 3 másolata közül is az egyik. Az ohridi templomokba, kolostorokba, múzeumokba egyébként egyenként 150 dénár a belépőjegy (1 euró 60 dénár). Az ókori látnivalók közül a legismertebb az antik színház, mely Kr. e. 200 körül épült. Az óváros területén, a hegyek ölelésében fekvő színház akusztikája igen jó, mai napig tartanak itt előadásokat. Az óváros feletti hegyen magasodik Szamoil király erődítménye. A X. századi várból csodálatos kilátás nyílik a városra és a mögötte elterülő tóra. A várban viszont nincsenek kiállítások, tárlatok vagy múzeumok.

Az oszmán városi lakóépületeknek középkori hangulatuk van, de valójában a 18. és 19. században épültek (Fotó: Diósi Árpád)

Az oszmán városi lakóépületeknek középkori hangulatuk van, de valójában a 18. és 19. században épültek (Fotó: Diósi Árpád)

A Szent Zsófia-templom középkori freskókat rejteget (Fotó: Diósi Árpád)

A Szent Zsófia-templom középkori freskókat rejteget (Fotó: Diósi Árpád)

Az óváros felett magasodik Szamoil király erődítménye (Fotó: Diósi Árpád)

Az óváros felett magasodik Szamoil király erődítménye (Fotó: Diósi Árpád)

A városkában és a partján rengeteg étterem és kávézó található (Ohridban járva pisztrángot illik enni, ami bár tenyésztett, mégis teljesen más, mint amit megszokhattunk), az éjszakai élet hajnali egyig tart, és szinte mindenhol van valami élőzene. A sétálóutcában egyébként egymás hegyén-hátán ékszerboltok sorakoznak, nem hiába: az ohridi gyöngy – amelyet állítólag a tóban élő küszök pikkelyeiből állítanak elő – messze földön híres. A helyiek kedvesek, ahogy meghallják, hogy Vajdaságból érkeztünk, rögtön átváltanak szerbre, és rég elvesztett testvérként kezelnek. A városka és a tó báját egyetlen tény rontja csak: az utóbbi időben felkapott üdülőhellyé vált (gombaként nőnek ki a part mellett a hatalmas hotelek), október végéig szinte lehetetlen szabad szobát vagy apartmant találni, pedig nincs szebb egy kora reggeli, őszi sétánál az Ohridi-tó partján.

A tó jellegzetes csónakjai (Fotó: Diósi Árpád)

A tó jellegzetes csónakjai (Fotó: Diósi Árpád)

Az antik színház (Fotó: Diósi Árpád)

Az antik színház (Fotó: Diósi Árpád)

Távolban Ohrid szimbóluma, a Szent Jovan-templom (Fotó: Diósi Árpád)

Távolban Ohrid szimbóluma, a Szent Jovan-templom (Fotó: Diósi Árpád)