2022. augusztus 18., csütörtök

Van, ami nem változik

Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött termeszt seprűcirkot az oromi Milutinovity Attila és családja

Ami nem változik és nem is változott a harminc év alatt, amióta az oromi Milutinovity Attila és családja, először szülei, majd ő maga is elkezdett ciroktermesztéssel foglalkozni, az maga a termesztés folyamata. Talán ez az egyetlen olyan ágazat, melyben tényleg nem történtek innovációk, mert ugyanúgy vetik és ugyanúgy is takarítják be. Ez okozza az egyik fejtörést, mert míg például a dohánytermesztésben már történtek gépiesítések, addig a seprűcirkot ugyanúgy, ahogy nevezik „ cirokszedő bandák” takarítják be a földekről. A kiváló, nyári pénzkereseti lehetőség a gazdák zsebét igencsak megtizedeli, de a verejtékes, az egyik legnehezebb nyári, kézi munkát, amit a rekkenő hőségben végeznek, meg kell fizetni. Annak ellenére, hogy már négyezer dináros napszámot is emlegetnek, nem könnyű munkaerőt találni, ami viszont elszomorító, hogy termelőt is egyre kevesebbet. Míg például tíz éve több csapat, köztük nyári szünetüket töltő diákok is munkába álltak ilyenkor, hetekig eltartott a cirokszedés.

A gazda jó termésben bízik (Gergely Árpád felvétele)
A gazda jó termésben bízik (Gergely Árpád felvétele)

Mára Orom környékén – bár ez az egyik legjobban termő vidék volt –, a gazdák jelentős része abbahagyta a cirkozást, és munkás is csak itt-ott van… Pedig a seprűcirok jól fizet, még napjainkban is, sőt Orom területén egy feldolgozóüzem is működik. Igaz, most éppen a hajrá előtti szabadságukat töltik az ott dolgozók, de augusztus közepétől ott is megindul a munka. Milutinovity Attila azok közé tartozik, aki nem csak, hogy kitart a ciroktermesztés mellett, de olyan lelkesedéssel mesél róla, amit csak akkor lehet tapasztalni, ha valaki nem ímmel-ámmal, hanem valódi szeretettel végzi a munkáját. Ezért is kapott ismerősei körében olyan ragadványnevet, amit szerénysége okán itt nem említhetünk, de arra utal, hogy a termelők között az egyik legkiválóbb.

Környékünk legismertebb seprűcirok-termelője vagy. Mikor kezdtél ezzel foglalkozni?

– Szüleim foglalkoztak ciroktermeléssel, én pedig legénykoromban kezdtem, annak is idestova harminc éve. Én is a jó pénzkereseti lehetőséget láttam benne. Kis területen, pár holdon kezdtem, majd ez szép lassan bővült, és ma már a család minden tagja besegít a munkába.

Részt vettél abban a munkában, amit a szüleid kezdtek el, tehát láttad, hogy milyen volt akkor és milyen most. Nagy változások nincsenek, ugye?

– A ciroktermelés akkor is ugyanez volt. Mivel trópusi növényről van szó, a meleget akkor is ugyanilyen jól tűrte, mint mostanság. De ez az idei szárazság nincs hasznára! Ilyet még én se láttam, ami most van, hogy olyan napszúrást kap már kibújáskor, hogy megfehéredik és ez egész hosszan látható. Máskor csak a hegyén jelentkezett ez, most pedig szinte végig, ez pedig a súlyvesztést eredményezi, és a minőség rovására is megy. Tíz évvel ezelőtt, 2012-ben is nagyon nagy szárazság volt, de akkor nem volt ennyire napszúrásos, mint most.

Gazda az aranyló cirok közt (Gergely Árpád felvétele)
Gazda az aranyló cirok közt (Gergely Árpád felvétele)

A módszer se változott, ami a termesztést és a szedést is illeti. Többen is próbálkoztak már ilyen-olyan gépekkel, de egyik se vált be a szedésnél. Ez amiatt lehetetlen, mert a cirok magassága változó, akár 30–40 centis szintkülönbségek is vannak, amit a gép nem tud egy szintben elvágni. A vevő pedig értelemszerűen nem a levélért szeretne fizetni. Mi épp ezért maradtunk a kézi szedésnél. A felvásárlóktól hallottam, hogy voltak próbálkozások a gépi szedésre, de mivel tőlünk is ugyanúgy felvásárolják, ezért gondolom, annyira csak nem válhatott be.

Több tíz hektáron gazdálkodsz és folyamatosan tanulsz is?

– Van első-, és másodvetés is, amit árpa után tettünk most. A cirok kevesebb csapadékkal is jobban átvészeli a nyarat, de persze annak is kell, ezért mi most locsolunk is, de fele annyi vizet igényel, mint a kukorica. Idén fele annyi csapadék esett, mint amennyire szükség lett volna, így muszáj öntözni, besegíteni, a cirkot pedig nagyon megéri locsolni. A másodvetést már október elején biztos, hogy lehet szedni. Az elmúlt években április elején ültettem már a cirkokat, de az utóbbi három évben akkora változások álltak be, hogy a tavasz még szinte tél, ezért volt olyan, hogy csak fele kelt ki, így kicsit átütemeztem későbbre az ültetést, ami jó ötletnek bizonyult. Tavaly már egész szép termést tudhattunk magunkénak.

Tavaly magvasan kilogrammonként 40 dinárt fizettek érte (Gergely Árpád felvétele)
Tavaly magvasan kilogrammonként 40 dinárt fizettek érte (Gergely Árpád felvétele)

A kétkezi munka itt nagyon fontos a szedésnél, na de közben?

– Gyomirtózunk feketére, majd széleslevelűekre a kelés után, majd elvégezzük a sorközművelést, de ha szükséges, meg is kapáltatom. Idén is kapáltattunk, ez is egy plusz kiadás, 2500-tól 10 ezer dinárig is terjedhet egy hold megkapáltatása.

Mindezt összevetve, ha aránylag elfogadható a termés, az időjárás, kifizetődő a cirok termelése?

– Eddig igen, az volt. Remélem, hogy ez most sem változik, de meglátjuk… Drasztikusan visszaesett a cirokra is és a söprűre is a kereslet. Hogy az idei év mit, hoz, még nem tudom.

Hogyan és hol lehet értékesíteni?

– Többfelé adtam el eddig, de az elmúlt egy-két évben ugyanoda: Szelencsére és Petrovacra a söprűsöknek. Korábban elég sokat eladtam Macedóniába és Törökországba, Magyarországra, de ez egyelőre most stagnál.

Locsolással jobb termés érhető el (Gergely Árpád felvétele)
Locsolással jobb termés érhető el (Gergely Árpád felvétele)

Minek tudható be, hogy a külföldi érdeklődés kisebb?

– Tudomásom szerint sokkal olcsóbban kínálták az unióban a török söprűt, mint a szerbiait, és az ár diktál.

Tartasz-e attól, hogy nagyon áron alul kell eladni?

– Mindennel számolni kell, de már a bő ismeretségi kör sokat jelent. Tavaly a szedés után, magvasan 70 dinárt fizettek, fésülve 1 euró 40 körül fizették ki kilóját, mely ár vissza is esett később.

Pedig a kiadások növekedése nyilván a termelőt se kerüli el.

– A kiadások nőttek, de arra nem igazán vannak tekintettel. Ezért is van például, hogy sok helyütt még mindig kazalokban áll a tavalyi cirok. Én legjobban szeretem lefésülve eladni, úgy némileg kifizetődőbb. Idén el kellene, hogy érje a 80 dinárt frissen és a másfél eurót fésülve.

Az öntözés még a szárazságtűrő növényeknek is jól jön (Gergely Árpád felvétele)
Az öntözés még a szárazságtűrő növényeknek is jól jön (Gergely Árpád felvétele)

Ezért van, hogy megcsappant a termelők száma? Te miért tartasz ki?

– A cirok az egyik legjobb szárazságtűrő növény, szeretem is és egyelőre még látom benne a jövőt. Sokaknak nagy problémát okoz a munkaerő-hiány is.

Neked megvan a bejáródott szedő-csapatod?

– Vannak a régiek közül is, de már korántsem annyian, mint egykor, így Csantavérről és Oroszlámosról is jöttek csapatok, mert a cirok szedésére nem sok idő van, gyorsan el kell végezni, mert elérik és pár nap alatt képes tönkremenni. Ha ilyen meleg marad, mint amilyen most van, nagyon kell sietni. És az embereknek a kánikulában kell dolgozniuk, az sem mellékes.

Meg az se, hogy milyen minőségű munkát végeznek.

– Így igaz. Idén augusztus legelején kezdjük az idő függvényében a szedést.

Maga a szedés is Oromon például nagy hagyománnyal bír, sőt az utána szervezett bulik is. Szinte mondhatni, hogy közösségi élmény, amit az őseinktől tanulva hagyományátörökítésnek is nevezhetünk. Ebből is látszik, hogy van, amit megőrzünk, és van, amire ugyanúgy igényünk van, mint elődeinknek, ez pedig a közösségmegtartás így, vagy úgy.

– Tíz éve annak, hogy a csapatok kitalálták, hogy a szedést követően tartanak egy záró bulit. Ekkor ők megünneplik, hogy jól kerestek, gondolom, de a munka alatt összeszokott csapatnak jól is esik egy közös mulatság a munka végeztével. Ilyenkor a termelőket is meghívják és örömmel megyünk, szeretjük ezeket a bulikat.

Októberben is lesz mit szedni (Gergely Árpád felvétele)
Októberben is lesz mit szedni (Gergely Árpád felvétele)