2024. március 29., péntek

Ne csak nézz, hanem láss is!

A közösségi hálózatok használata igen megosztó témának számít mind az idősebb, mind a fiatalabb generációk körében. Személy szerint egyöntetűen két csoportba osztanám a felhasználókat: akik tudnak élni e nélkül, és akik nem. A valódi probléma ott kezdődik, hogy a második csoport tagjai egyre többen vannak.

Ahogy édesanyám mondaná, én is már benne vagyok abban a bizonyos korban. Hát igen, minek az embernek ellenség, ha ilyen őszinte családtagja van. Az a bizonyos kor pedig nem más, mint a házasság és a családalapítás. Nos, valóban nincs eljegyzési gyűrű az ujjamon, azonban ez sokkal inkább aggaszt másokat, mint engem. Persze a Facebookon és az Instagramon mást sem lát az ember azon kívül, hogy az ebben a bizonyos korban lévők dokumentálják a lánykérés legapróbb részleteit, a lakodalmakról nem is beszélve. Mondjuk még szerencse, hogy a családalapítás pillanataiból többnyire csak az újszülötteket látjuk a „kirakatba” pakolva. Komolyra fordítva a szót, többszöri fejtörést okoz számomra, hogy miként lehet egy lánykérés valóban romantikus és két ember tökéletes pillanata úgy, hogy közben erről egy csilivili megkomponált kép kerül fel a világhálóra pillanatokon belül. Őszintén, felmerül bennem a kérdés, hogy ezek az emberek visznek magukkal valakit a Maldív-szigetekre, aki ezt megörökíti? Félreértés ne essék, nem az ellen vagyok, hogy a családi albumba bekerüljön egy ilyen kedves fotó, hanem mindössze nem értem, hogyan lehet megélni egy pillanatot, ami fél órán belül már az interneten virít. Valószínűleg azért nem értem, mert még nem volt ilyen pillanatban részem, azonban a hétköznapokban is jobban szeretem az étel ízét élvezni, a lenyugvó napot hálás szívvel csodálni, és a pillanatokat, melyek feltöltenek, csukott szemmel magamba szívni, mintsem azonnal kiposztolni. Mondjuk nekem még olyanban sem volt részem, hogy reggel, mikor felébredtem a #nomakeup egyenlő lett volna azzal, hogy az arcom hibátlan és a hajam tökéletesen áll. Logikusan, ha így volna, egyetlenegy nőnek sem kellene reggel egy órával korábban kelnie, hogy amikor hétfő reggel munkába indul, úgy tűnjön, mint aki a hétvégén kipihente magát és minimum fodrásznál járt. Úgy vélem, fiataljaink önképzavara pontosan ide vezethető vissza, hiszen arról senki sem posztol a közösségi felületeken, hogy hashtag felszedtem pár kilót, vagy hogy egy nehéz nap után filter nélkül mennyire karikásak a szemeim, sem pedig arról, hogy épp kovászos uborkát készít. Mi a baj a kovászos uborkával? Nem elég menő? Vagy csak simán nem állja meg a helyét a tökéletes életet élő és kifelé ezt mutató lányok körében? Persze te is tudod, hogy senki sem születik olyan bőrrel, amely egy életen át feszes marad, és éppúgy, ahogy a te arcodon megjelenik egy pattanás, mikor túletted magad édességből, ugyanúgy megjelenik a másikén is. Ne azért diétázz, mert az instán csak vékony lányokat látsz, diétázz magadért, vagy ne, csak tedd, ami jól esik! Mikor reggel felébredsz és látsz egy tökéletes képet kiposztolva, nem kell rosszul érezned magad azért, mert te otthon iszod a kávét, miközben más flancos latte machiatót kér az Eiffel-torony lábánál. És tudod, miért nem? Mert te, amikor belekortyolsz a kávédba, érzed az ízét, érzed, ahogyan szétáramlik a testedben a koffein és a tej lágy keveréke. Hunyd le a szemed és gondolj arra, amikor annyira tudtál nevetni, hogy a könnyed majd’ kicsordult, gondolj arra, hogy kivel feküdtél először a pázsiton a csillagokat csodálva, vagy arra, amikor őszintén öleltél magadhoz valakit. És tudod, mire még? Arra, amikor a tengerparton a hullámok moraja és a sós levegő illata találkozik, és te hálás vagy azért, hogy ott lehetsz, vagy amikor a lenyugvó nap körül rózsaszínben pompázik az égbolt. Emlékszel ezekre? Te emlékszel vagy a telefonod? Hidd el nekem, megtörtént akkor is, ha az Instán nem látták az ismerőseid vagy a Facebookon nem lájkolták. Ugye, láttad magad kívülről is, nem csak szépen megkomponált keretben? Belegondoltál már abba, hogy a követőid és a kedvelőid száma valójában mennyire lényegtelen, hiszen egy sem tudja, milyen ember vagy. Ne lájkokban és kommentekben mérjük valódi értékeinket! Mikor egy tükör előtt állunk, ne a selfie jusson először eszünkbe róla. Nézzünk bele és lássunk! Szeressük meg a ráncainkat, ne pedig retusáljuk őket. Emlékszel arra ott a homlokodon? Meg a sebhelyre a szemed sarkában? Aggódtál valakiért, akit igazán szeretsz, és érted is aggódott gyerekkorodban valaki, aki óvni próbált attól, hogy ne ess le a hintáról. Ugye, hogy szép? Szép, mert a tiéd és bár nem hibátlan, mégis tökéletes.

Mindenki eldöntheti, melyik csoportba tartozik: abba, amely tud élni a közösségi oldalak nélkül, vagy abba, amelyik nem. Szükséged van a lájkokra és a beszívezett fotókra ahhoz, hogy megélj egy pillanatot, vagy pedig a saját szívedben elegendő kiposztolni? Szeretem érezni a kávé és az étel ízét, és szeretem látni, amikor a másik is élvezi, nem a fotón, amit kirakunk storyba, hanem a másik tekintetében.

El tudná képzelni a napját közösségi hálózatok (Facebook, Instagram, TikTok…) nélkül?

Nem hiszem, ezekkel kelek, ezekkel fekszem – 10%

Pár napig el tudnám viselni a hiányukat, de nem hosszú ideig – 7%

Igen, ma használom ezeket, de meglennék nélkülük – 38%

Abszolút, már most sem tetszik, hogy ennyi időt vesznek el a napból – 10%

Ma sem használom ezeket a felületeket – 35%