2024. április 19., péntek

Öntözés nélkül nem terem gyümölcs

A horgosi határban sem kecsegtető a helyzet

Magyarkanizsa községben Horgos település a legnagyobb gyümölcstermő vidék, legyen szó szőlőről vagy akár almáról. Az ősöktől örökölt gyümölcsösök mellett sokan próbálkoztak az elmúlt évtizedekben is telepítéssel, és nem is sikertelenül. Napjainkban azonban nem lehet dicsekedni sem az árral, sem a terméssel a változó, feje tetejére állt világban.

Varnyú Zoltán alma, birsalma, kajszibarack, őszibarack termesztésével foglalkozik nagyobb területen, ugyanakkor meggy, szilva és körte is megtalálható gyümölcsösében kisebb mennyiségben.

– Összesen mintegy 8 hektáron gazdálkodom, ami hat–hétezer fát jelent, a pontos számot nem tudnám megmondani. A gyümölcstermesztés családi hagyomány nálunk, nagyapám anno főleg szőlőtermesztéssel foglalkozott, édesapám tért át a 70-es években a gyümölcstermesztésre – mesélte a horgosi gyümölcsész.

– Én a 90-es években vettem át a gazdaságot, tíz évig kizárólag ezzel foglalkoztam, utána pedig, amikor elhelyezkedtem, már a munka mellett csináltam és csinálom ma is, de nem ez a fő megélhetési forrásom – tér ki rá Zoltán, akivel az értékesítésről is szót ejtettünk.

– Ami az értékesítést illeti, régebben piacoztunk, de ma már szinte kizárólag nagyban adjuk el a termést, közeli és távolabbi viszonteladóknak, illetve az orosz piacra. Az értékesítés az egyik legnagyobb probléma a gyümölcstermesztésben, sokszor csak áron alul tudjuk eladni a termést, szűkül a piac, kevés cég foglalkozhat kivitellel a szigorított szabályozások miatt – tudtam meg a buktatókat is. – Az elmúlt évek igencsak vegyesek voltak, de inkább rosszak, mint jók. Az alma ára évek óta alacsony, nincs rá kereslet, amit most az orosz–ukrán háború még tetézett is. Olcsóbban adjuk az almát, mint tíz évvel ezelőtt, holott a költségek a duplájára, háromszorosára nőttek az elmúlt években. A vegyszer, üzemanyag, műtrágya, munkabérek mind nagyon megemelkedtek, amit az alma ára nem követ – mondta a horgosi termelő, aki a támogatásokat is megemlítette, hisz manapság azoknak nagy hangsúly jut, minden ágazatban a pályázatokról hallani, mintha önerőből nem is lehetne megélni, a munkánk csak mellékes lenne. – A támogatások nálunk nagyon gyerekcipőben járnak, a most duplájára emelt 8000 dinár/hektár is csak töredéke annak, amit az EU-s országokban adnak a termelőknek. Így sajnos nem tudunk versenyképesek maradni. Ami a csonthéjasokat (kajszi, őszibarack, meggy, szilva) illeti, az eladással, illetve az árral sincs probléma, itt az elmúlt években inkább a téli és a tavaszi fagyok jelentették a problémát – és már témánál is vagyunk, mert ugye a mezőgazdaságban az időjárás az úr. – Kajszibarackból már évek óta szinte semmi nem termett, idén is már eddig mintegy 80 százalékos a fagykár, és még nincs vége a kritikus időszaknak. Az őszibarack, a meggy és a szilva helyzete valamivel jobb, de ezeknél a kultúráknál is évek óta tizedeli a termést a fagy. A mostani időszak nem kedvez a gyümölcsösöknek, a károkról még nem tudok pontosan nyilatkozni, de nagy lesz idén is a terméskiesés. A nagy hőingadozások is problémát jelentenek, viszonylag korán megindul a vegetáció, nincsenek igazán komoly telek, mint régebben, ez mind negatív hatással van a gyümölcsösökre. Nagyon szélsőséges a csapadék eloszlása is, ez főleg a nyári időszakban szokott problémát okozni, de idén már a tavasz is nagyon aszályos, nem tudom, mi lesz a nyáron. Öntözni tudunk, anélkül nem is lehet már gyümölcsöt sem termeszteni, de az is pluszkiadást jelent. Most már jó idő kellene, meleg. A következő napokban már melegedést jeleznek a meteorológusok, viszont a csapadék még mindig nagyon hiányzik – mutat rá Zoltán. És hogy hol tartanak most? – Az alma metszését befejeztük, a gallyeltakarítást is, a csonthéjasoknál megvárjuk a fagyos időszak végét, annak alapján fogunk metszeni, hogy mennyi termés marad meg. A permetezések folyamatban vannak, lassan elkezdjük a talajmunkákat is – de van itt még egy bökkenő, mondja a gazda. – A munkaerő is gond az utóbbi időben, sokan kivándoroltak, nehéz megbízható, jó munkaerőt találni – magyarázza. És hogy mindezek tudatában megéri-e ezzel foglalkozni, arra a válasz lakonikus. – Ha röviden kellene válaszolni, azt mondanám: nem. De mivel családunkban is több évtizedes hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, feladni sem könnyű. Próbálkozunk, mindig azt reméljük, hogy majd a következő év jobb lesz, aztán általában nem lesz jobb.

A tervekről kérdezem, és ezt válaszolja:

– Ha tíz évvel korábban kérdezte volna, azt mondtam volna, hogy fejleszteni kell, új ültetvényeket kell létesíteni, ahogy tettem is, de most inkább azt mondom, leépíteni, váltani kell olyan kultúrákra, ami kevesebb befektetést igényel. Az almások egy részét idén kiszedtem, egy részénél csak fenntartó gazdálkodást folytatunk ebben az évben, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a gyümölcstermesztés helyzete a következő években. @sz=JK