2022. január 17., hétfő

Terjedjen, hogy vége legyen?

A szakértők sem tudnak egybehangzó állást foglalni a koronavírus – lehet, hogy nem legújabb, de legaktuálisabb – variánsával, az omikronnal kapcsolatban. Egyesek bátorítóan megállapítják ugyanis, hogy a variáns enyhébb kórképet okoz, így nincs igazán nagy ok az aggodalomra, s valószínűleg az omikronnal véget is ér majd 2022-ben a világjárvány. Mások, igaz, ezzel részben egyetértenek, de azt is hozzáteszik, hogy az omikron sokkal fertőzőbb, mint a delta variáns, amelyik már sokkal fertőzőbb volt a brit variánsnál is, az pedig az elsődleges koronavírusnál bizonyult sebesebben terjedőnek. Ezzel összhangban, érvelnek, nem szabad lebecsülni az omikron erejét, ha ugyanis néhányszor gyorsabban terjed, mint az előző variánsok, akkor az egészségügyi rendszernek nem fog sokat jelenteni, hogy kevesebb kórházi ápolást eredményez, mivel meghatározott idő alatt, a terjedés sebességének köszönhetően, megint csak teljesen megtelt kórházakkal találhatjuk szembe magunkat, nem zajlik tehát olyan egyszerűen le a koronavírus-pandémia, mint azt egyesek most, az első információkra hagyatkozva, naivan remélhetik.

(Illusztráció - Pixabay.com)

A nemzetközi véleményeket, az eltérő állásfoglalásokat látszanak tükrözni a hazai nyilatkozatok is az omikronnal kapcsolatban. Az már teljesen biztosra vehető, hogy Szerbiában is átvette a vezető szerepet ez a variáns, s meglehetősen nagy esetszámokat produkál napról napra, ami hamarosan több tízezerre is rúghat, figyelmeztetnek a szakemberek. Mások meg idehaza is elsősorban arra helyezték a hangsúlyt, hogy a magas esetszámok nem produkálnak olyan nagy számú kórházi kezelést, mint a korábbi variánsok, ezért mindenképpen biztatónak nevezhetők az első számadatok országunkban is.  Többen elmondták az egészségügyi válságtörzs tagjai közül azt, hogy a kórházakról lényegében most az elsődleges ellátás intézményeire, az egészségházakra, vagyis a Covid-rendelőkre tevődik át a nagy nyomás, beteg ugyanis nagyon sok van, a különbség csak abban mutatkozik meg, hogy ezúttal kevesebbnek lesz szüksége kórházi ágyra, s szerencsére még kevesebbnek lélegeztetőgépre.

Figyelve a hazai reakciókat, máris elmondható, hogy amennyiben nagy fordulat nem következik be a járványhelyzet alakulásában a következő hetekben, magyarán, nem szaporodik meg a napi kórházi esetek és elhalálozások száma, Szerbia a „ne tegyünk semmit” stratégiát választja majd az omikron ellen folytatott küzdelemben. Nincs ezzel egyedül, sőt, vannak olyan nyugat-európai államok is, amelyek nemhogy nem szigorítanak, még enyhítenek is a különféle megszorításokon, például csökkentik a betegség leküzdése után karanténban töltendő időt. A szerbiai „stratégia” tehát egyelőre teljesen beleillik a sok más helyen tapasztalható képbe: a meglévő intézkedések hatályban maradnak, újabbakat pedig csak az omikron visszaszorítása végett nem foganatosítanak mindaddig, amíg ismét túl nagy nyomás nem nehezedik majd a kórházakra, azzal, hogy egy ilyen kimenetel most valószínűtlenebbnek tűnik, mint korábban, ezért abban lehet bízni, hogy nem is következik be a szigorítás pillanata.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az egész világ a pandémia végét szeretné már látni. Nem csoda hát, ha számos olyan mondat hangzik el, jobb nem is történhetett volna velünk, mint az omikron. Ez a pandémia azonban megtanította már velünk, hogy ne igyunk előre a medve bőrére: néhányszor győzelmet arattunk már itt Szerbiában is a vírus felett, s aztán jött az igazi haddelhadd. Egyelőre kevés olyan szakértői vélemény van, mely érdemben választ adna a kérdésre: meddig lesz elegendő az az immunitás, amit a három védőoltás vagy az omikron átvészelése ad egy-egy páciensnek. S mivel erre a kulcsfontosságú kérdésre még nincs igazán válaszunk, nem tudhatjuk teljesen biztosan, hogy fél éven túl, tegyük fel, lesz-e elegendő védettségünk egy esetleges újabb mutációval szemben, a legjobb, ha óvatosak vagyunk az örömmel. Ha másért nem, hát azért, mert kórkép ide vagy oda, az omikron is okoz majd számos embertársunknak megpróbáltatásokat.