2022. január 17., hétfő

Kétszázhat éves az ókéri Szent Mihály-templom

Minden vasárnap ünnep, hiszen csak ilyenkor lehet a templomban magyar szót hallani

A Kér elnevezés ómagyar törzsnévből ered, a honfoglaló magyarok egyik törzsét nevezték így és több település nevébe beépült: Kiskér (Bačko Dobro Polje), Ókér (Zmajevo), Egyházaskér (Verbica), Alkér, Szamoskér stb.
Egyes helytörténeti kutatók szerint a település nevével 1267-ben találkozunk először, mások szerint a források az Egres (Jegricska) partján lévő települést 1317-ben említik először, Queri, Pinkoqueri néven. 1803-ban a római katolikusok száma Ókéren 508. 1816-ban a királyi kincstár eszközeiből épült a Szent Mihály főangyal tiszteletére felszentelt római katolikus templom, amelynek mai formája: hossza 26,25 méter, szélessége 11,5 méter, a templomhajó 9,5, a torony pedig 28 méter magas.

A HARANGOKRÓL
A nagyharang felirata: Az Ókéri egyház költségén öntetett Pesten. Shaudt András 1848. évben Sarlós Boldogasszony tiszteletére.
A középső harang felirata: A hívek adakozásából Szent Mihály főangyal hitközségünk védőszentje tiszteletére. Maribor, 1925.
A kisharang (lélekharang) felirata: A hívek adakozásából Szent József a haldoklók pártfogója tiszteletére. Maribor, 1925.
Az 1848-ban állított harangot az első világháború alatt ismeretlen helyre vitték.

A HARANGOZÓK
1933-ban Dezső Antal a harangozó. A Bácskai Egyházi Hatóság 1937. június 26-án kelt. levele alapján Kerekes Pál lett a harangozó, a sekrestyés és a sírásó. Őt követően Biber András, Bán István és Horvát Sándor a sorrend. A 80-as évektől a harangozói tevékenységet, a sekrestyési feladatokat Bán Lajos és felesége látta el, akik a plébánia udvarában lévő lakásban laktak. (Juhász, 1985). A jelenlegi harangozó Kovács Goda László. A templomnak 1849-től van kántora, 1986-tól a kántori teendőket Kalapos József látja el.

A templom belseje
A templom belseje

A TEMPLOM BELSEJE
A templom sokáig csak meszelt falú volt, festményekkel csak 1880-ban díszítették. A mennyezeti képeket Jakobey Károly kúlai festmőművész készítette. Az egész templombelső az új testamentum utolsó kötetének jegyében készült, és arról szól, hogy Krisztus meghalt ugyan, de a világ végén, az utolsó ítélet alkalmával újra megjelenik, addig pedig ugyan láthatatlanul, de valóságosan jelen van, például az oltáriszentségben, vagy a hívek közösségében: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18, 20). Az oltár feletti mennyezeten a húsvéti bárány látható, a templomhajó mennyezetén pedig a Szent Kereszt felmagasztatalása. A bejárat feletti mennyezeten a falu festőjének remekműve, a feltámadt, mennybe emelkedő Krisztust, a hét kis kép pedig a hét szentséget ábrázolja.
Az oltár bal oldalán található a magaslati szószék, amelyet ugyan nem használnak, de értékes kulturális emlék. A szószék alatt helyezkedik el a keresztelő medence, ezzel szemben pedig a tabernákulum van, az Oltáriszentség őrzésének a helye. A mellékoltáron levő nagyméretű kép a Szűzanyát ábrázolja, kezében a kis Jézus, akinek a kezében a Szentírás látható.
A templom orgonáját 1902. szeptember 29-én helyezték el a kóruson. A pécsi Angster József és fia orgonaépítők munkája. 1973-ig lábbal fujtatták, ekkor villamosították.
1908-ban 621 katolikus élt a faluban.

A TEMPLOM FELÚJÍTÁSAIRÓL
A jegyzőkönyvek szerint a templomot 1924-ben újították fel, de előtte is történtek beruházások.
A felújítási munkálatokban Sztrikovits János tisztelendő atya is részt vett, aki rövid időt töltött ugyan a faluban (1969–1971), de ez idő alatt a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében rendezte be a szentélyt, és az oltárt a hívők felé fordította.

Karácsonyi mise 1974-ben
Karácsonyi mise 1974-ben


A falakat és a tornyot hosszú idő után, 1984-ben vakolták újra. A tetőt Juhász György atya 1987-ben javíttatta, a munkálatok 4,2 millió dinárba kerültek.
1988-tól Antun Kopilović plébános teljesít szolgálatot Ókéren, aki egy évvel később készült jelentésében 144 házról és 450 megkeresztelt személyről ír. A templomban újabb felújítások, belsejének (át)rendezése 1991-ben történtek. Felújították a szentélyt, Kabók István helybeli szobafestőnek pedig a teljes templombelső felújítása köszönhető. A következő nagyobb beruházásra 2009 júniusában került sor. A templom falait átvágták, szigetelték és 2 méter magasan újravakolták. Teljesen felújították a tetőt és új esővízelvezetőket szereltek fel. A munkálatokat a kúlai Blaskó vállalat végezte, mint ahogyan 2020-ban is, amikor a templomtorony került átfestésre. A már említettek mellett a templomot és a plébánia épületét 2014-ben és 2016-ban is újították. A templom mögött a pékség, jobboldalt pedig a magyar iskola állt, utóbbit a múlt század 90-es éveiben lebontották. A szép és gondozott udvar melletti régi épületben most is működik a plébánia, a templom előtti keresztet pedig a rajta lévő felirat szerint Bakos István özvegye, Vígh Borbála állíttatta 1854-ben.

JUHÁSZ GYÖRGY ATYA VISSZAEMLÉKEZÉSE
Juhász György atya 1974-től adminisztrátorként vezette az ókéri római katolikus híveket. Visszaemlékezésében elmondta, hogy 1974 őszén káplánként került az újvidéki belvárosi plébániára, ahonnan egy évvel később a Szent Rókus-templomba került, és innen járt ki minden vasárnap Ókérre misézni, temetésre és a betegekhez:
− Itt maradtam egészen 1986-ig, utána áthelyeztek Kúlára, de még két évig, vagyis 1988-ig kijártam vasárnap- és ünnepnapokon misét tartani. Az elején a hittannal volt egy kis probléma, ugyanis a kommunista éra idején tiltották a templomba járást. A tanító néni mindig sok házi feladatot adott a gyerekeknek, hogy ne legyen idejük hittanra járni. Hamar rájöttem, hogy mindezt felsőbb utasításra tette, így a hittan időpontját áthelyeztem vasárnap délutánra, és a helyzet megoldódott. Akkor 24 gyerek járt hittanra, több csoportban, azaz korosztály szerint. A másik gond – ha annak lehet nevezni − az utazás volt, vagyis az állandó kijárás, hiszen Újvidék és Ókér között a távolság kb.30 kilométer, és bizony nagyon sokszor meg kellett tenni ezt az utat. Amikor az útviszonyok és az időjárás közbeszólt, olyankor késett a szentmise, a keresztelő és egyéb dolog. Volt, amikor a nagy köd miatt egyszerűen nem tudtam útnak indulni, de olyasmi is előfordult, hogy rengeteg hó esett, alig lehetett közlekedni. Éppen egy vasárnapi misére készültem, amikor láttam, hogy a hó miatt nem tudok lejutni Ókérre, csakis kerülő úton, Bácspetrőcön keresztül. Így csaknem egy órát késtem, a hívek egy része már hazament, de páran megvártak, és nekik köszönve mégsem maradt el a szentmise – magyarázta György atya. Kiemelte, nagyon szeretett kijárni a településre, csendes, egyszerű, szerény emberek lakják, a gyerekek is rendszeresen jártak hittanra és templomba is.

Fotó: Paraczky László
Fotó: Paraczky László


− Ókéren annak idején az volt a szokás, hogy minden házban elvégeztük a házszentelést, így olyan családoknál is jártam, olyan emberekkel is megismerkedtem, akik nem jártak templomba. Vasárnaponként, azaz a hittanos napon Czimbal János, a templom „mindenese" fogadott, minden alkalommal nagyon finom ebédet készített, hiszen fiatal korában az egyik púlai intézményben szakácsként dolgozott. Egyedül élt, és örült, amikor elmentem hozzá, sokat beszélgettünk. Nagyon tisztességes ember volt, volt egy kevés földje, amit eladott és a pénzt, amit kapott, a templom felújítására ajándékozta. Szerette volna a házát is az egyházra íratni, de végül ápolásra szorult és az eltartó örökölte meg az ingatlant – fogalmazott a kúlai esperes plébános.
Kiemelte, hittanra később 27–28 gyerek járt, akik az ünnepekre készülődve Kaszper Katalin kántornő vezetésével minden alkalommal külön énekeket tanultak. Volt egy fiú, aki jól játszott harmonikán, ő kísérte a kórust, a folyamatba később a mostani verbászi kántor és énektanár, Hevér Judit is bekapcsolódott.

CSAK A TEMPLOMBAN LEHET MAGYAR SZÓT HALLANI
Hevér Éva 43 éve költözött Ókérre, és a templom takarításával, rendezésével van megbízva. Kérésünkre elmondta, hogy régebben a faluból elszármazottak többsége mindig hazajött a templombúcsúra. Ma viszont már egyre kevesebben jönnek, hiszen az itthon maradottak elhaltak, nincs kihez hazajönni:
− Vasárnaponként már alig vagyunk 10-en, 12-en a templomban. Ünnepkor néha többen, de a fiatalok többsége Újvidékre, vagy külföldre távozott, így lassan elfogyunk. Hiányzik a falu és a templom iránti nosztalgia, hiszen sokukat itt keresztelték meg, itt voltak elsőáldozók, bérmálkozók. Értem én, hogy az emberek manapság inkább befelé fordulnak, de azért amikor a templomban összejön a közösség, az nagyon felemelő tud lenni. Legalábbis számomra az, hiszen a faluban egyedül itt lehet magyar beszédet hallani – mondta Éva, aki egyúttal a templom gondnoka is.

Elsőáldozás 1976-ban
Elsőáldozás 1976-ban


Zsúnyi Tibor, szenttamási esperes plébános:
− Az ókéri Szent Mihály Arkangyal Plébánia vezetésével 2020 nyarán bízott meg egyházmegyénk főpásztora. Plébánosként elmondhatom, hogy jó közösségről van szó, akik szorgalmukkal, munkájukkal, de legfőképpen hitükkel tanúságot tesznek katolikus meggyőződésükről. Tisztában vagyunk a körülményekkel, amelyek megtizedelik közösségeinket, sajnos tapasztaljuk a nagymértékű létszámcsökkenést. Ókéren utoljára helyben lakó plébános a 90-es évek elején volt, azóta kijáró lelkipásztorok látják el oldallagosan. A hívő közösség érzi ennek a hátrányát, tisztában van a paphiánnyal, ugyanakkor kedvességükkel, rátermettségükkel kialakítottak egy olyan közösséget, ahol jó papnak lenni. A szerb nyelvű közegben az ókériek létezésükkel rámutatnak a katolikus egyházhoz való tartozásnak egyedi formájára, hiszen a közösségben lengyel, albán, boszniai származású hívek is jelen vannak.