2022. május 23., hétfő

Gukker vagy stukker

Pánik (még) nincs, csak félelem van. Majdnem mindenütt. Az emberek többsége a holnaptól fél. Igaz, a maradék meg abban reménykedik, hogy 2022 jobb év lesz az előzőnél.

Az ijedelem nem alaptalan. Figyelmeztető jelek tömkelege utal ugyanis arra, hogy az új évben több nehézséggel kell megküzdenie a világnak, mint az idén. Ráadásul még az olyan híres jövendőmondók, tudósok sem kecsegtetnek sok jóval, mint Nostradamus, aki a XVI. században fogalmazta meg a távoli jövőre vonatkozó látomásait, amelyek közül azóta több is beigazolódott.

A 2022-re érvényes jóslatai nem igazán szívderítőek. Szerinte ez az év hemzseg majd a nehézségektől. Égi csapásoktól (földrengést és szökőárat okozó hatalmas meteorbecsapódástól) és természeti katasztrófáktól, de egyéb kínokra sem árt felkészülni. Lesz félelmetes infláció, valutaválság, gazdasági összeomlás, sőt még az arany értékmegőrző szerepe is veszélybe kerül. A gépek pedig föllázadnak az emberek ellen, akiknek fokozódó éhínséggel is meg kell birkózniuk, s közben atomcsapást is túl kell vészelniük. Ráadásul olyat, amely a bolygó éghajlatát is megváltoztatja.

A koronavírus-járvány okozta keserves, és számtalan bizonytalansággal terhelt esztendő(k) után azért jobbat érdemelnénk. Igazán ránk férne egy nyugodtabb időszak. Ám ez alighanem vágyálom. Merthogy jó néhány másik előrejelzés is válságokkal riogat. És ezek nem jósoktól, látnokoktól származnak, hanem olyan elemzői csoportoktól, amelyek a lehető legnagyobb objektivitással, tudományos módszerekkel vizsgáltak meg egy-egy témát.

Nem kell hozzá szuper képesség, sem gukker, hogy lássuk, mivel rukkoltak elő. És az is bizton állítható, hogy az általuk megfogalmazott becslések, lehetőségek és szükségszerűségek nagyobb eséllyel valósulhatnak meg, mint a jóslatok. Persze jobb lenne, ha a szakmai elemzők tévednének, amikor arról beszélnek, hogy 2022-ben világszerte drasztikusan megdrágulnak az élelmiszerek, az infláció tartósan magas marad, megjelennek a koronavírus újabb variánsai (s velük együtt lezárások következnek), jelentősen lelassul a kínai gazdaság, Európát pedig politikai zűrzavar keríti hatalmába.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Ahhoz pedig elemezni és jósolgatni sem kell, hogy észrevegyük azokat a politikai, gazdasági, társadalmi és egyéb válságjeleket, amelyek már rég körvonalazódtak, s amelyek miatt aligha lesz zökkenő- és kockázatmentes 2022. Így máris elkönyvelhető, hogy nem lehetünk nyugodtak az ukrán határ közelében zajló orosz katonai csapatösszevonások miatt, ami az aggályoskodók szerint támadássá változhat. A Kreml tagadja ezt, és több szakértő is állítja: nem kerül sor háborúra Ukrajna ellen. A kétkedők mindazonáltal reális veszélynek tartják a fegyveres összetűzést, s még azt is, hogy az nemzetközi méretűvé szélesedik.

Ukrajna ugyanis ütközőzóna a Nyugat és Oroszország között. Az utóbbi kettő kapcsolatát pedig már jó ideje a kölcsönös, és egyre nagyobb bizalmatlanság jellemzi. Ennek egyik kirívó bizonyítéka, hogy az interneten már évek óta harmadik világháborúznak egymással, amit Kína sem néz tétlenül.

A valóságban még „csak” új (típusú) hidegháború bontakozik ki (egyre gyorsabban), s ez teljesen bizonytalanná teszi az előttünk álló évet. Nehéz meghatározni, merre is megy a világ és benne Európa. Annyi azért biztosra vehető, hogy Németország szava továbbra is mérvadó marad az ókontinensen. Mindenekelőtt az EU-ban, amelynek lehetséges jövőjéről és integrációs szándékairól talán majd a 2022-es tavaszi francia elnökválasztás után tudunk meg többet. Ha marad a jelenlegi irányvonala, Párizs várhatóan tovább sürgeti az EU globális politikai pozíciójának megerősítését és egyre erőteljesebben fogja támogatni az „Európai Egyesült Államok” létrehozását, ami egyebek mellett megköveteli a tagországok hatásköreinek, s szuverenitásának megnyirbálását. Hasonló törekvésekre lehet számítani Berlin részéről is.

A folyamatba bevonják Olaszországot és esetleg Spanyolországot is. A franciák – miután 1963-ban történelmi megbékélésről szóló megállapodást kötöttek a németekkel, majd 2019-ben a két ország aláírta az Aacheni Szerződést a kapcsolatok erősítéséről – nemrég már nyélbe is ütöttek egy barátsági szerződést az olaszokkal. Az utóbbiakkal – hasonló célból – puhatolózó tárgyalásokat folytatnak a németek is. Várhatóan 2022 tavaszán kormányközi találkozót tartanak, amely előkészítheti a – most még csak közös akciótervként emlegetett – végleges megállapodást Róma és Berlin között.

Az érintettek nem ok nélkül szövetkeznek. A fokozott együttműködés és a politikai-gazdasági-pénzügyi erőkoncentráció célja az EU régóta halogatott gyökeres reformjának előkészítése, megvalósítása, illetve új politikai irányvonalának kijelölése, amelyet várhatóan a többieknek is ajánlatos lesz követni. Hacsak nem akarnak úgy járni, mint a populista és korrupt Bojko Boriszov bolgár és Andrej Babiš cseh kormányfő (akik 2021-ben megbuktak a parlamenti választáson), vagy épp Sebastian Kurz osztrák kancellár, aki előbb lemondott, majd decemberben a politikából is távozott, mert vesztegetéssel, kenőpénzek kifizetésével, befolyásszerzéssel, közvélemény-kutatások manipulálásával és bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel vádolta meg a hatóság.

Hivatalosan valóban ez történt, ám azt is beszélik, hogy azért buktak meg mindhárman, mert rossz útra tértek és rossz társaságba keveredtek. Olyan pályatársakkal szövetkeztek, akiket politikai ellenfeleik azzal vádolnak, hogy nem tartják magukat az európai uniós normákhoz, értékekhez, követelményekhez és szabályokhoz, ráadásul korruptak, s önkényuralomra törnek. Hogy velük mi lesz, egyelőre nem tudni, de egy-két éven belül valószínűleg kiderül.

Az EU és az USA kapcsolatait nem lengi körül ilyen bizonytalanság. Ellenkezőleg: teljesen egyértelmű, hogy ezek erősítése az új amerikai doktrína szellemében történik majd. Ennek lényege: az érdemi demokrácia megszilárdítása és az autokráciára, zsarnoki egyeduralomra, kiüresített demokráciára épülő rendszerek gyengítése, háttérbe szorítása.

A bizonytalanság köde takarja be azonban 2022-ben is az uniós bővítéspolitikát, amely már jó ideje zsákutcában botorkál, és nem csak az EU belső viszályai, megosztottsága miatt, hanem azért is, mert egyik jelölt, vagy csatlakozni vágyó nyugat-balkáni ország sem készült még fel. Jelentős nehézségeket kell még legyőzniük a teljes jogú tagság eléréséig. Nyilvánvaló, hogy a temérdek munkát aligha lehet elvégezni az új évben.

Ami pedig a „nagyokat” illeti: az Egyesült Államok 2022-ben is ragaszkodik majd a világelsőségéhez. Annak ellenére is, hogy ez a szerepe már-már érvényét veszítette, s inkább csak illuzórikus. Ha figyelembe venné a realitásokat, a tényleges erőviszonyokat, ki kellene egyeznie Kínával (és Oroszországgal). Erre valószínűleg nem mutat hajlandóságot az előttünk álló esztendőben sem. Pedig ehhez „csupán” az kellene, hogy tudomásul veszi Peking és Moszkva létfontosságú érdekeit, illetve azt, hogy az előbbi a kelet-ázsiai, az utóbbi meg a hozzánk jóval közelebbi (kelet-európai) térség hegemóniájára tart igényt.

Hogy jó-e, ha egy-egy hatalmas régiónak van hegemónja, arról lehet vitatkozni. A Közel-Keleten jelenleg nincs ilyen, ezért ott a stukker az úr.