2024. április 19., péntek

Idegtépő várakozás a határon

Embertelen körülményekről számoltak be a szerb–magyar határon várakozók

Igencsak felkorbácsolta a kedélyeket ma az a hír, hogy délben a Horgos–Röszke autópályánál található határátkelőn életét vesztette egy férfi. Az esetről továbbra is csak annyit tudni, hogy a 80 éves, török származású német állampolgár a meleg miatt lett rosszul, miután a gépjárműjével átkeltek Szerbiába.

A rekkenő hőségben ugyanis hatalmas torlódás alakult ki ma szinte minden szerb–magyar határtákelőn. A sorok Szerbia irányába, a határ magyar oldalán rekedtek meg. Sajtóinformációk szerint a tömeget az sem oszlatta szét, hogy az összes kapu dolgozott, és a Szerbiából kilépő oldalra is átterelték az országba belépőket.

Várakozó, sétálgató és türelmetlen emberekről számolt be lapunknak Hoffmann Emese is, aki ma kora délután tért vissza Újvidékről Szegedre.
– Bátyám hozott fel a Horgos2–Röszke2 határátkelőig, ahol gyalog keltem át. Magyarország felé egyáltalán nem volt sor, egyedüli gyalogos voltam, és szinte öt perc alatt átértem mindkét ellenőrzőponton. Szerbiából kifelé az autósor sem volt hosszú, csupán néhány jármű várakozott. A magyar oldalon levő autóbuszállomáson várakozva viszont ledöbbentett, hogy Szerbia irányába olyan hosszú kocsisor kígyózott, amelynek nem is láttam a végét. Látszott, hogy az utasok nagyon rosszul tűrik a meleget, mert többségük oda-vissza sétálgatott, igyekeztek megtudni, hogy miért nem halad a sor. Háromnegyed órát várakoztam a buszra, addig szinte nem is mozdult a sor, alig ment át pár autó a határon – számolt be a látottakról a Szegeden élő újvidéki lány.

Keserű tapasztalatokat osztott meg velünk Kovács Hédi is, aki tegnap este igyekezett átjutni családjával a kelebiai átkelőhelyen.
– Este fél hat körül indultunk meg Budapestről Kishegyes felé. Jó szokásunkhoz híven folyamatosan követjük a különböző határfigyelő csoportokat. Mivel tudtuk, hogy hét óráig nem érünk oda egyik kishatárátkelőre sem, ezért Kelebia tűnt a legracionálisabb határátlépési pontnak. Elég hosszú volt a sor, amikor odaértünk, de relatív gyorsan haladt. Egy pontban azonban már rendőr irányította az autókat a különböző sávokra. Úgy nézett ki, hogy szerencsénk van, mert egy olyan sorba vezérelt bennünket, ahol körülbelül öt autó volt előttünk. Eddig a pontig nagyjából húsz percet vártunk, majd úgy döntöttek a határőrök, hogy egy Magyarországra befelé vezető sávot is megnyitnak azoknak, akik kifelé igyekeznek az országból. Ide átirányítottak mintegy húsz járművet, többek között bennünket is. Innentől kezdve további húsz percig senki sem dolgozott. Időközben elkezdett szakadni az eső, és a párás, meleg levegő csak nehezítette a várakozást. Többször elment az áram is, így folyamatosan azon izgultunk, nehogy ismét leálljon a számítógépes rendszer. Korábban ugyanis sokszor tapasztaltuk, hogy ez 3–4 órás várakozást von maga után. Miután elkezdtek dolgozni, akkor 8–10 percenként engedtek át egy autót. Ahogy haladtunk előre, azt láttuk, hogy a határőrök által használt építményből kitámogatnak egy embert, aki valószínű rosszul lett. Kisvártatva egy hölgy is odaszaladt az illetőhöz, aki a szívéhez szorította a kezét.

Több mint egy órába telt, mire Kovácsék átértek a magyar határon, a szerb oldalon viszont egy rövid ellenőrzést követően azonnal továbbhaladhattak. Meg kell említeni, hogy Kovácsék magyar állampolgárként, magyar rendszámú autóval lépték át tegnap este is a határt. A szülőfalujuk nagy rendezvényére, a Dombos Festre igyekeztek volna. A Hegyalja utca hangulatát azonban csak ma tapasztalhatják meg, mert tegnap éjjel 11 körül érkeztek meg a löszfal tövébe. Hédi mégis azt állítja, hogy az esti kalandjuk nem a legrosszabb élmény, amit a szerb-magyar határ átlépésekor megéltek. Legtöbbször ugyanis 5–6 órát szoktak vesztegelni a határ magyar oldalán.
– Az utóbbi időben egyre ritkábban látogatunk haza: a koronavírus is megnehezítette az utazásokat, de elsősorban a határon uralkodó áldatlan állapotok miatt csökkentettük minimálisra a hazautazásokat. Pár hónappal ezelőtt a férjemmel a karantén–kötelezettség időszakában látogattunk haza. Visszafelé Röszke felé vettük az irányt, és este hat óra környékén értünk a határra. Akkor sem tűnt olyan hosszúnak a sor, ám annyira lassan haladt, hogy hajnali egy órára értük el a magyar ellenőrzési pontot. Ekkor közölte velünk a kedves határőr, hogy mivel Magyarországon este 11 óra után kijárási tilalom van érvényben, ha mi úgy döntünk, hogy átlépjük a határt, akkor két hét karanténba kényszerülünk. A másik megoldásként felkínálta, hogy visszafordulhatunk. Igyekeztünk elmagyarázni, hogy mi már hét órája itt veszteglünk a sorban, de a végén csak vissza kellett mennünk Kishegyesre, majd másnap újra próbálkoztunk. 

Kovács elmondta, a Határfigyelők csoportban is beszámolt erről az esetről, ahol meglepetésére még határőrök is reagáltak. Az eset óta, vallja, gyomorgörccsel vágnak neki minden haza- és visszaútnak is. Hédi hozzátette: tisztában van azzal, hogy a schengeni déli határ védelme érdekében szükség van az átvilágításokra, ugyanakkor biztos abban is, hogy ennek létezik egy emberségesebb és racionálisabb megoldása is.