2021. június 15., kedd

A gyerekekért a lehetetlent is át kell hidalni

A temerini iskola tapasztalatai a távoktatásban

A Kókai Imre Általános Iskola diákjai, szüleik és tanáraik meg sem ünnepelhették tisztességesen, hogy egy teljesen felújított épületben folytatódhat a magyar nyelvű általános oktatás a dél-bácskai településen. 2019 júliusában ugyanis a betonfalakig lecsupaszították az iskola épületét, és nagy erőkkel kezdték meg a teljes körű felújítást: a több mint fél évszázados épületen elvégzett munkálatok összértéke meghaladta a 155 millió dinárt. A felújított épület májusi átadását azonban meghiúsította a tavaly márciusban ránk köszönő koronavírus-járvány.

A járványhelyzet miatt bekövetkezett változások főként azokat érintették érzékenyen, akik évtizedek óta hagyományos módon tanítanak – mondta Sziveri Béla, aki 1993-ban kezdett el dolgozni a temerini iskolában. Akkoriban három intézményben is tanított, heti 37 órában igyekezett megszerettetni a földrajzot a gyerekekkel. Nyolc év aktív tanítás után választották meg a temerini iskola igazgatójává, így ma már 20 éve vezeti a dél-bácskai körzet egyetlen olyan iskoláját, amelyben csak magyar nyelven folyik az oktatás. A két évtizedes hagyományos munkarend után nem volt egyszerű „ismeretlen vizekre evezni” – emlékezett vissza a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások érvényesítésére az igazgató.

Sziveri Béla, a Kókai Imre Általános Iskola igazgatója (Fotó: Tóth D. Lívia)
Sziveri Béla, a Kókai Imre Általános Iskola igazgatója (Fotó: Tóth D. Lívia)

– Központilag szabályozott rendszerben működnek az oktatási intézmények, így a járvány kitörését követő munkamenetet is a minisztérium határozta meg. Egy tízoldalas dokumentumban fogalmazták meg, hogyan kell alkalmazkodnunk az előállt helyzethez, milyen szabályokat kell betartanunk, illetve miként szervezhetjük meg a tanítást. Két nap, két éjszaka tanulmányoztam a dokumentumot, a kollégákkal próbáltuk értelmezni, és kiválasztani a helyi helyzethez leginkább közel álló és az iskolánknak legjobban megfelelő modellt. A fő szempont ugyanis az volt, hogy egy tanteremben egyidejűleg ne legyen több 15 gyereknél.

Elsődlegesen a létszám alapján kategorizálták az oktatási intézményeket. A temerini iskolában ez nem jelentett különösebb gondot, hisz a tanulók száma 400 körül mozog. A központi épületben eredetileg 12 szaktanterem áll a felsősök rendelkezésére, az alsósoknak viszont 7 termen kellett volna osztozkodniuk. A földszinten levő szaktantermet a kisdiákok rendelkezésére bocsátották, így a központi épületben tartózkodó 8 alsós osztály egyidejűleg lehetett az iskolában.

– A járványhelyzetben, sajnos, előnyt jelentett az amúgy problémát okozó kis létszám. A telepi épületünkben ugyanis folyamatosan küzdünk az alsós osztályok megtöltésével, most viszont ott lényegesebb változás nélkül folytatódhatott a munka. A központban azonban szeptembertől kénytelenek voltunk két csoportra bontani az alsós és a felsős osztályokat is. A kisdiákok – szintén minisztériumi rendeletre – mindennap járnak iskolába, így az első csoport fél nyolcra, a második fél tizenegyre érkezik. A felsősöknél azt a megoldást választottuk, hogy egy-egy csoport minden másnap járjon iskolába, a fennmaradt napokon pedig távoktatásban kövesse a tanítást. Így a gyerekek egyik héten két, a következő héten pedig három napot töltenek el az iskolapadokban. A felújításnak köszönhetően most már elég jól felszerelt iskolának számítunk, így technikai szempontból sem adódtak különösebb gondjaink. Vannak asztali számítógépeink, kivetítőink, az újításkor pedig gyors internettel is felszereltek minden tantermet. Így ma már nem ütközik technikai akadályokba az online óra megtartása sem – mesélte az igazgató.

OSZTÁLYTEREMBŐL PIZSAMÁBA, MAJD VISSZA

Varga Ádám Rozália 36 éve dolgozik osztálytanítóként a Kókai Imre Általános Iskolában. Elképzelhetetlen volt számára, hogy egyik napról a másikra teljesen mellőzni kelljen az évtizedek óta bejáródott hagyományos oktatást, és egy rendhagyó, bizonytalan rendszerben kezdjen el foglalkozni az akkor még elsős diákjaival.

Varga Ádám Rozália tanító (Fotó: Tóth D. Lívia)
Varga Ádám Rozália tanító (Fotó: Tóth D. Lívia)

– Számomra ijesztő volt, amikor beharangozták a távoktatást. El sem tudtam képzelni, hogy mi történik olyankor, ha nem találkozunk személyesen a gyerekekkel: nem látjuk a szemükön azt, hogy értik a tananyagot, vagy sem, visszajelzést sem kapunk tőlük, és még kérdéseket sem tehetnek fel igazából. Úgy látszott, hogy ez a hagyományos munkakapcsolat teljesen megszűnik. A távoktatás kezdetén az egyedüli lehetőségnek az a szülői csoport tűnt, amit már korábban létrehoztunk. Kis elsősök lévén ugyanis a gyerekek nem tudtak csatlakozni egyik létező digitális oktatási felülethez sem. A közös Facebook-csoportba küldtem hát a feladatokat, és aztán egyenként felhívtam a gyerekeket. Elsőseimmel akkor még a betűk tanulását fejeztük be, így sokszor én készítettem a küldött videót is, amelyen bemutattam a helyes vonalvezetést. Számtalanszor hívtam fel a gyerekeket személyesen, hogy elmagyarázzam a számtani műveleteket vagy a környezettananyagot. Mintafeladatokat gyártottam, a szülőknek megjegyzéseket írtam arról, hogyan kellene megközelíteni az adott témát. Fényképezték az elvégzett feladatokat, elküldték, én pedig egyenként javítottam. Ez mindannyiunk számára hatalmas teher volt. Folyamatosan igazodtam a szülőkhöz, akik munka előtt vagy után tudták fogadni a hívásaimat. Kora reggeltől késő estig a számítógép vagy a telefon mellett ültem, sokszor még a pizsamát sem váltottam le – mesélte a keserűségét nevetés mögé rejtve a tanítónő.
Az első próbálkozások elég kilátástalannak tűntek, de a végeredményt tekintve nem panaszkodhatunk – folytatta Rózsa tanító néni. Így szólítják ugyanis a temeriniek a megbecsült tanítót, aki évtizedes hagyományos oktatás után a távoktatásban is feltalálta magát.
– A végén csak sikerült megtanulnunk a betűk írását, matematikából pedig még a tizedes átlépéses összeadást és kivonást is átvettük a gyerekekkel, szülőkkel. Szeptembertől aztán nagyon örültünk, hogy végre láthatjuk is egymást, még ha két csoportban is. Azóta ugyanazt az órát naponta kétszer tartjuk meg: először a reggeli, majd a délelőtti csoportban dolgozzuk fel a tananyagot. A pályafutásom során nem igazán volt alkalmam kis csoportokkal foglalkozni, így pillanatnyilag nagyon élvezem az előnyeit. Jobban oda tudok figyelni a gyerekekre, a hiányosságokat hatékonyabban tudom javítani, többet tudok velük egyénileg gyakorolni. Megtanultuk összesűríteni a tananyagot, ugyanakkor érdemben kitérni a fontosabb részletekre. A fő tantárgyaknál tehát most sem maradtunk le. Egyes tantárgyak viszont eléggé háttérbe szorultak: a rajzórából kevés a heti egy, ahogyan a zenéből és tornából is. A mozgás és az éneklés, illetve a finommotorika fejlesztése rendkívül fontos lenne kisiskolás korban. A jelenlegi helyzetben viszont épp ezek azok, amelyeket mellőznünk kellett az órarendből. Ügyeskedünk, és megpróbáljuk becsempészni őket a magyaróra elejére vagy a matematika végére. Van, amit viszont nem lehet: második osztályban már hangszeren is játszani kellene, ezt azonban az időszűke miatt nem tudjuk teljesíteni. Ahogyan a színkeverés és a térkitöltés begyakorlása is több időt igényelne, a gyerekek mozgásszükségleteit nem is említve. Ezeket a jelenlegi oktatási modellek mostohagyerekként kezelik, méltatlanul.

A „mellékes tantárgyak” sem mellékesek, sőt: a gyerek egészséges fejlődésének alapját képezik, amely nélkül nehezen építkezhetnek a jövőben – figyelmeztet a tapasztalt temerini tanítónő. Ugyanakkor kiemeli, hogy szerinte a tanítók még mindig jobb helyzetben vannak, mint a tanárok, hisz egy kis ügyeskedéssel a lehetetlenből is ki tudják hozni a maximumot, és biztosítani tudják azt, amire a tanulóknak szükségük van. A gyerekek érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani, és ezért mindenáron át kell hidalni a lehetetlen helyzeteket is – tette hozzá Rózsa tanító néni.

A SIKER A SZEMÉLYES KAPCSOLATOKBAN REJLIK

A távoktatás jelenleg elsősorban a felsős diákokat érinti Temerinben, hisz ők a mai napig is a tanítási idő felét töltik el az iskolájukban, így a tananyag felét továbbra is a virtuális térben kénytelenek elsajátítani. Ezzel küzd nap mint nap Tóth Krisztina tanárnő is, aki 20 éve okítja a temerini gyerekeket matematikára.

Tóth Krisztina tanárnő (Fotó: Tóth D. Lívia)
Tóth Krisztina tanárnő (Fotó: Tóth D. Lívia)

– Nagyon szeretem a közvetlen, úgymond szemtől szemben folytatott munkát a gyerekekkel. Annak idején elsősorban ezért választottam a tanári pályát is. Így számomra nagy nehézségeket okozott az, amikor márciusban bejelentették a távoktatást. A tanév ezen időszaka különben is kiemelten fontos a gyerekek számára, hisz ekkor minősítjük az egész évi munkát. Tavaly ezt sem tudtuk hatékonyan megtenni: önmagammal sem vagyok elégedett, úgy érzem, hogy ebben az időszakban nem találtam fel magam megfelelően, nem kezeltem jól a helyzetet. Miután viszont értesültünk róla, hogy szeptembertől a kombinált modell szerint kell folytatnunk a munkát, akkor intenzíven is keresni kezdtem a lehetőségeket arra, hogy minél hatékonyabban és jobban megszervezzem a tanítást. Elejében duplán adtam le minden órát, hogy megőrizzem a közvetlen viszonyt a gyerekekkel, hogy tudjanak kérdezni, és meg tudjam magyarázni a feladatokat. Ezzel viszont felére csökkent volna a tananyag elsajátítására szánt óraszám, így volt, hogy délutánonként jártunk be pótolni.
Röviddel az iskolakezdést követően viszont működésbe lépett a vezeték nélküli gyors internethálózat a felújított iskolában, így a tanárnő arra a döntésre jutott, hogy az iskolai órákat élőben közvetíti az otthon tanulóknak.

– Azóta minden órát le tudnak követni úgy, mintha itt lennének: hozzá is tudnak szólni, kérdezni is tudok, így tulajdonképpen a hagyományos módon zajlik a tananyag elsajátítása. Még mindig úgy érzem, hogy az összes kipróbált lehetőség közül ez működik a legjobban, főként azoknál, akik hajlandóak követni az élő kapcsolásokat. A probléma jelenleg ugyanis az, hogy jelentős számú tanuló nem csatlakozik az online órákhoz. Egy ideig ezeket a hiányzásokat is úgy vezettem, mint az iskolai megjelenéseket, ám egy idő után bebizonyosodott, hogy ez teljesen felesleges. Nem vezetett ugyanis eredményre. Pillanatnyilag tehát megadom a lehetőséget arra, hogy aki szeretné, az száz százalékban követheti a tananyagot a segítségemmel, aki viszont ezt nem igényli, arra nem tudom ráerőltetni. A felmérőket viszont továbbra is a délutáni különórákon írjuk, amikor megadhatom a gyerekeknek a 45–60 percet a feladatsor elvégzésére. Egy matematikadolgozat megírására ugyanis nem elegendő a 30 perces óra, még akkor sem, ha az előtte és utána következő szüneteket is erre áldozzuk.

A rövidített óra sajnos a gyakorlásra szánt idő rovására megy, hisz a tantervet nem csökkentették – mondja a tanárnő.

– A tanterv szerint előirányzott anyagot át tudjuk venni a gyerekekkel, ám nagyon kevés idő marad arra, hogy begyakoroljuk. A délutáni dolgozatokat is azzal a céllal vezettem be, hogy az erre szánt órák felszabaduljanak a rendes tanítási időben, és ezeket gyakorlásra tudjuk használni. Ha emellett is kieséseket észlelek a gyerekek többségénél, akkor további délutáni órákat vezetek be. Megegyezünk, hogy mikor jövünk be gyakorolni, és akkor pótolunk.

Az „előnye-hátránya” kérdésemre a tanárnő azonnal válaszol…

– Hatalmas a hátránya. A minimálisra csökkent közösségi érzés mellett egyes tanulók tudásában is azt veszem észre, mintha tavaly márciusban megrekedtek volna, és befejezték volna az iskoláztatásukat.

AZ ELŐNYÖKET HASZNÁLNI, A HÁTRÁNYOKAT KEZELNI KELL

A távoktatás tehát ma már állandó jelleggel belopta magát a temerini diákok életébe. Az igazgató szerint az online tanítás folyamán leginkább az új felületek kezelésénél merültek fel gondok. Általános probléma volt ugyanis, hogy az addig ismeretlen alkalmazásokat egyik napról a másikra kellett elkezdeniük használni a kollégáknak és a szülőknek is – mesélte Sziveri.

– Sokat beszélgettem a diákokkal, és azt tapasztaltam, hogy míg egyeseknek nagyon hiányzik a hagyományos iskolai oktatás, addig mások kimondottan élvezik, hogy nem kell reggel megmosakodni, felöltözni, és esőben-hóban iskolába menni. Van, akinek kimondottan megfelel a távoktatás. Az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy az áldatlan helyzetből is születhetnek előnyök: az online órákra való felkészülés folyamán a tanárok kénytelenek voltak kimozdulni a tankönyvek komfortzónájából, és megismerni a digitális oktatási eszközök határtalan tárházát. Ezzel pedig közelebb kerültek a mai világ gyermekéhez is. Más kérdés, hogy a távoktatás ideje alatt a 26 tanulóból 14-en rendszerint úgy gondolják, hogy nem szükséges mindennap bejelentkezni az online órákra. Nem lehet véka alá rejteni azt sem, hogy rengeteg visszaélésre ad lehetőséget a távoktatás. Az előnyeit használjuk, a hátrányait pedig megpróbáljuk kezelni. Érvelésekkel és figyelmeztetésekkel hol több, hol pedig kevesebb sikert értünk el. Ez egy áldatlan állapot, amelyben nem várhatunk el hirtelen változásokat és előrelépéseket. A legcélravezetőbb, ha pozitív hozzáállással és a lehetőségek mérlegelésével a lehető legjobbat próbáljuk kihozni a helyzetből – vallja a temerini igazgató.

Az alsós osztályok reggeli csoportja távozik, a délelőtti érkezik az iskola központi épületébe (Fotó: Tóth D. Lívia)
Az alsós osztályok reggeli csoportja távozik, a délelőtti érkezik az iskola központi épületébe (Fotó: Tóth D. Lívia)