2024. április 20., szombat

Quaddal a Tarcalnak

Nagyjából egy hónappal ezelőtt történt, hogy a Tarcal-hegyen egy csoport kiránduló őrült zajra lett figyelmes: quadok hasítottak el mellettük az egyik erdei ösvényen. A rámpákat kerülgetve az egyes és kettes természetvédelmi övezet határán duhajkodtak, óriási zajt keltve és hatalmas port kavarva maguk után. Miután a hegymászók telefonon megörökítették káros és veszélyes mutatványukat, elvették tőlük a készülékeket és kikövetelték, hogy töröljék róluk a videofelvételeket. A quadosok és a terepmotorosok úgy megszállták a hegyet, hogy a természetjárók egyre kevésbé tudják élvezni a Tarcal-hegy szépségét, nyugalmát.

Pár hónappal ezelőtt történt, hogy a Fruška gora Nemzeti Park vezetői úgy döntöttek: hivatalosan is lehetővé szeretnék tenni a motorkerékpár és a kisterepjáró házasságából született quadok és a terepmotorok közlekedését a hegyen. A Tartományi Természetvédelmi Intézet ezt ugyan egyelőre nem engedélyezte, de ajánlásokat tett arra vonatkozóan, hogyan kellene kialakítani és megjelölni – egyelőre papíron – ezeket az utakat. Ha a projektterv az intézet asztalára kerül, el fog dőlni, hogy engedélyezik-e majd az adrenalin-túrákat a természetvédelem alatt álló erdőben. A természetimádók és a környezetvédelmi aktivisták szerint erre törvényes lehetőség nincs. Ha a Tarcal-hegyen motoros járművek is kijelölt utakat kapnának, Európa első nemzeti parkja lenne, amely ilyet tesz.

1909. május 24-én alakultak meg az első európai nemzeti parkok, egyszerre kilenc Svédországban. Az EUROPARK Szövetség kezdeményezésére 1999 óta ennek emlékére minden év május 24-én ünneplik az európai nemzeti parkok napját. A nap „a nemzeti parkok és egyéb védett területek célkitűzéseire és jelentőségére kíván ráébreszteni” és „igyekszik minél szélesebb társadalmi támogatást szerezni a természetvédelem ügyének”. Szerbiában öt nemzeti park működik, a Tarcal-hegy mellett ezek Đerdap, Kopaonik, Tara és a Sár-hegy – mind az öt tagjai is az EUROPARK Szövetségnek.

(Fotó: Ótos András)

(Fotó: Ótos András)

Vajdaság egyetlen nemzeti parkját, az 1960-ban létrehozott Fruška gorát a rómaiak Alma Monsnak nevezték. Régi magyar neve az Álmos-, más források szerint az Álmus-hegy, de ismerték Köles-hegyként, Tarcal-hegységként, Árpataró vagy Árpatarlói-hegységként, sőt Péterváradi-hegységként is. A Tarcalnak természetesen ennél több magyar vonatkozása is van: 1878-ban Rudolf trónörökös például keselyűkre vadászott itt, és ezen a helyen találkozott először vadon élő barátkeselyűvel. Egy alkalommal egy vadászlakban éjszakázott, ahol a legendás német természettudós, Az állatok világa írója, Alfred Brehm volt az egyik társa, aki a Tarcal-hegyről is írt az egyik útleírásában.

A hegység geológiai összetételét a központi részén található kristályos pala képezi, tavi üledékkel ötvözve. Koch Antal, a kolozsvári egyetem első geológus professzora több más hegység mellett a Tarcal földtani feldolgozásával írta be nevét a geotudományok történetébe: 1896-ban jelent meg A Fruskagóra geológiája című műve.

A hegy északi oldalán, Beocsin környékén, a Duna jobb oldalán egy a meder fölé emelkedő lösz és márgás kőzetből álló magas part látható – erre a kőzetre épült az apatini származású Csík József cementgyára. Cementjének híre 1839-ben eljutott a Lánchidat építő Clark Ádámhoz is, ennek köszönhetően a Lánchíd a Fruška gorából származó cementből épült meg.

A magyar művelődéstörténet is őriz innen egy szomorú emléket: Zilahy Lajos (1891–1974) író, szerkesztő 1974 novemberében filmügyben utazott Újvidékre, ahol rosszul lett, és a magyar orvosok vezette Tarcal-hegyi szanatóriumba vitték, ahol december 1-jén elhunyt.

Neki akkor nem adatott meg, hogy a hegy szív-jelzéseit követve túrázzon a különleges és egyedi hangulatú, erdő borította hegyen, ahol a fák között ortodox kolostorok rejtőznek. A szívecskés jelzések az évente megrendezett Fruška gora Maraton hivatalos jelei. A leghosszabb táv itt 102 km – Európában egyedülálló, hogy ilyen hosszúságban a megszokottól teljesen eltérő jelrendszert használnak az erdőben való tájékozódáshoz. Aki szereti a természetet, az gyalog vagy biciklivel járja itt a terepet. Quaddal nem csak káros, de elvileg tilos is.

Ezek a rendszámtábla nélküli, nagy sebességű motorosok az erdőben való közlekedésre többnyire a gyalogos turistaforgalom számára kiépített utakat használják, eltapossák a bokrokat, a növényzetet és veszélyeztetik az állatokat. Az erdő csendjét felverő zaj mellett, ami meghiúsíthatja például a védett madarak költését, a levegőbe kerülő kipufogógázok is igen károsak. A gyakran védett növényeket kiszaggató kerekek által okozott felárkolás a talajerózió elősegítője lehet.

A quadosok minden bizonnyal úgy vélik: az erdő az övék is, és a természet szépségét ők a maguk módján kívánják élvezni. De minden szabadságjog csak addig terjedhet, amíg mások szabadságjogait nem korlátozzák, és ezek a motorok bizony korlátozzák a kirándulók jogait és veszélyeztetik a biztonságukat. A probléma megoldására jogszabályi hátteret kell biztosítani, ebben alapvető követelmény lenne a nyilvántartás és az azonosíthatóság, valamint az illegalitást választó motorosok szankcionálása. Ugyanakkor meg kell teremteni annak a lehetőségét is, hogy a terepmotorosok és quadosok ellenőrizhető, természeti és környezeti kárt nem okozó helyen gyakorolhassák a hobbijukat.

Addig, amíg ezek a jogi és infrastrukturális feltételek nem születnek meg, a hatóságokat kell rábírni arra, hogy sürgősen szabályozzák és ellenőrizzék a quadok és terepmotorok közlekedését a védett és lakott területeken. Akinek ez fontos, támogassa aláírásával is az ügyben indított petíciót a https://www.peticije.online oldalon.