2021. május 9., vasárnap

A jóság, a tisztaság, az áhítat játéka

Visszatért az élet a topolyai színházba – Megtartotta huszonegyedik bemutatóját a Mara

Immár huszonegyedik bemutatóját tartotta csütörtökön este a topolyai Mara színház társulata. Sörfőző Károlytól a Mara színház vezetőjétől azt kérdeztük, melyik műre esett idén a választásuk, és hogyan sikerültek a próbák a pandémia körülményei közepette.

– Az új darab címe Üvegcipő, Molnár Ferenc  egyik ismertebb műve, melyet igen sokat játszanak a Kárpát-medence színházaiban. A darabot Crnkovity Gabriella, az Újvidéki Színház színésznője rendezte, aki egyébként városunk szülöttje. Nekünk először rendez, de valószínűleg nem utoljára. A csoporthoz a közelmúltban négy fiatal csatlakozott: Fekete Dóra, Pastyik Nóra, Nagy Evelin és Suvák Gréti. A technikai bemutatót már december 30-án megtartottuk, az igazi bemutatóra azonban csak most sikerült sort keríteni. A próbafolyamatot nehéz volt megszervezni, mert volt olyan időszak, amikor csak 17 óráig tartózkodhattunk a színházban. Jó dolog ennél a darabnál, hogy sokat próbálhatunk párokban vagy hármasban. A Pájinkás Jánossal, amit tavaly januárban mutattunk be, nagy terveink voltak, hiszen nagyon sok munkát  fektettünk bele, de sajnos tavasszal a vírus közbeszólt, a nyár után pedig több fiatal az iskolai elfoglaltsága miatt nem vállalta a további munkát. Elhatároztuk, hogy ezt a darabot mindenképpen bemutatjuk, ha másként nem megy, akkor online, de reméltük, hogy mostanra valamelyest rendeződik a helyzet. Rajtam kívül ebben a darabban  Fekete Dóra, Petrás Gizella, Világos Róbert, Jankovics Edit, Mendrei Zsolt, Szabó Erika, Pastyik Nóra, Bata Rozália, Nagy Evelin, Eizler Evila és Suvák Gréti kaptak szerepet.

A rendező, Crnkovity Gabriella számára nem ismeretlen a darab, hiszen az Újvidéki Színházban már ő is játszotta Irma szerepét. Azt kérdeztük meg tőle, hogy a korábbi tapasztalatok alapján építette-e fel a mostani bemutatót, vagy valami egészen más szempontok alapján.

 – Valóban nagyon erősen bennem van még az, amit az Újvidéki Színházban csináltunk, de az azóta megélt élettapasztalatok valahogy még többet tudnak kihozni belőlem. A darab maga fantasztikusan meg van írva. Attól nagyon eltérni nem szükséges. A csaknem egy évszazaddal ezelőtt megírt víjáték aktualitását az örök téma, a szerelem, az érzések és az emberi sorsok alakulása adják.  Nem modernizáltam nagyon, nem akartam túl nagy változtatásokat belevinni. Csak annyit változtattam rajta, hogy alkalmazni tudjam a Mara társulatára, hogy mindenkinek jusson szerep, feladat, és természetesen az én kreativitásom is igyekeztem beledolgozni. Nem volt könnyű megszervezni a próbákat a helyzet miatt, az utazást sem volt mindig egyszerű megoldani, ingázni Újvidék és Topolya között, de semmi sem tudta a kedvünket szegni. Azt azért sajnálom, hogy nem mehetett gördülékenyebben a munka, kevesebb idő jutott a barátkozásra, a találkozásokkor a munkára kellett összpontosítanunk. A társulat nagyon jó. Az összeszokott csapatba nagyon jól be tudtak illeszkedni a fiatalok is.

Molnár Ferenc remekműve egyébként a 20. század elején játszódik. Sipos Lajos műbútorasztalos és egy kiscseléd, Szabó Irma minden akadályt elsöprő szerelmének megható története. Az Üvegcipőben Molnár Ferenc tulajdonképpen Fedák Sárival való viharos kapcsolatát írta meg. Költészet, humor, megoldhatatlannak tűnő akadályok, összeomló és felépülő kapcsolatok szövik át a fordulatos vígjátékot. A bolondos Irma, a józsefvárosi Hamupipőke álomvilágban él, amelyben csak Sipos úr létezik, akinek a lány mindent elnéz cserébe a reményért, hogy egyszer kölcsönössé lesz a szerelem. Az Üvegcipő a jóság, a tisztaság, az áhítat játéka.