2021. május 9., vasárnap

Oltakozunk

Már hosszú hónapok óta a különböző médiacsatornákon a vezető hírek közé tartoznak a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tájékoztatók. Írhatnám familiárisan, szleng beütéssel, fölényeskedve és egyben lekezelőn, hogy „a csapból is ez folyik”, vagy hivataloskodva úgy is, hogy „prioritást élveznek”, vagy divatosan úgy, hogy „a topon vannak” ezek a beszámolók”, de a helyzet komolyságát szem előtt tartva, talán a legalkalmasabb a stílusárnyalattól független objektív, semleges megfogalmazás.

A járvány jelenlegi szakaszában a védekezésen van a hangsúly. Ezt pedig a védőoltások biztosítják, melyek különböző változatait sikerült pár hónap alatt előállítani. A közvélemény pillanatnyilag ötféle oltásról tud. Felfigyelhetünk arra, hogy az esetek túlnyomó többségében vakcináról beszélnek, és nem oltásról: Pfizer vakcina, Moderna vakcina, AstraZeneca vakcina, orosz vakcina, kínai vakcina. Az eddigiek során inkább az oltás szó volt használatos. Én még sosem hallottam, hogy valaki himlővakcinát vagy akár BCG-vakcinát emlegetett volna, ezeknek himlőoltás vagy BCG-oltás volt a neve. Vajon miért dominál most az oltás helyett a vakcina elnevezés?

A vakcina szó eredetileg csak a fekete himlő elleni oltásra vonatkozott. A források szerint még 1798-ból származik, amikor is Edward Jenner kifejlesztett egy készítményt, melyet tehénhimlőn átesett személyek váladékából nyert, és ez a készítmény megakadályozta, hogy fekete himlővel fertőződjék meg az a személy, akit ezzel beoltottak. Ezt az anyagot nevezte el Jenner variolae vaccinaenek. A vacca a tehenekre vonatkozik, a vaccinus pedig azt jelenti, hogy tehenektől származó. Louis Pasteur nevéhez fűződik, hogy 1881-ben általánosította a megnevezést, és ettől kezdve nemcsak a fekete himlő, de minden fertőző betegség megelőzésére szolgáló védőoltást vakcinának hívnak.

Nem hiányzik ez a szó a magyar nyelvből sem, de eddig általában a magyar nyelvű megfelelőjét, az oltást használtuk. Oltóanyagról beszélünk, az oltás mellékhatásáról, oltási könyvről, kötelező védőoltásokról, újabban oltópontról is. Szinonimaként említik a szótárak a szérum, illetve a vakcina megnevezést. Az újabb, a Covid-19 elleni oltásokkal kapcsolatban azonban szinte minden helyzetben a vakcina dominál. Nap mint nap halljuk az új híreket a különböző vakcinák gyártási, szállítási, tárolási feltételeiről, a vakcinák érkezéséről, illetve késlekedéséről, a lakosság vakcinák iránti bizalmáról, illetve bizalmatlanságáról, a vakcinák hagyományos vagy éppen újszerű előállítási módjáról és még sok más egyébről. Az a nyelvhasználati sajátosság, hogy a mai szóhasználatban a vakcina jóval többször hangzik el, mint az eddig megszokott oltás, magyarázható talán azzal is, hogy világjárvány révén aktuálisan a nemzetközi elnevezés terjedt el, mint ahogy a konkrét oltóanyagok nevének átvétele is magában foglalja a vakcina szót is.

A Covid-19 elleni védekezés több nyelvi érdekességgel szolgál. Ezek közül válasszunk ki egyet! Valószínű, hogy mindannyian felkaptuk a fejünket, amikor először hallottunk az oltakozási szándékról, s azóta egyre többször biztatnak minket arra, hogy minél többen és minél hamarabb oltakozzunk. Lám, egy klasszikus és gyakori használatú magyar szónak – olt, oltás – is lehetnek olyan alakjai, amelyek szokatlanok a fülnek! Az internetes helyesírás-ellenőrző program is pirossal aláhúzza mind a két szót, vagyis helytelennek ítéli meg. Nem könnyű megállapítani, vajon mi hívta életre a szokatlan szóalakokat. Az oltakozzunk ugyanazt jelenti, mint az oltassuk be magunkat szokásos fordulat, az oltakozás sem jelent mást, mint az oltások felvételét. Talán a mai sietős élettempónak jobban megfelel, ha tömörebben, egy szóval fejezzük ki azt, amit hagyományosan több szóval tudtunk eddig megfogalmazni? Csak találgatni lehet, és azt konstatálni, hogy most már egyre többször hallani az egy szóból álló buzdítást: oltakozzunk!

Lassan már meg sem lepődünk. Én nem szívesen alkalmaznám ezeket a „tömörített” szóalakokat, mert semmi újat nem adnak az eddig használatos, jól bevált nyelvi kifejezésformákhoz képest. Maga a jelenség azonban figyelemreméltó. Egy új élethelyzet, adott esetben a koronavírus-járvány, nemcsak megszokott életünket változtathatja meg, de nyelvhasználatunkat sem hagyja érintetlenül. Több esetben is felfigyeltünk már erre a jelenségre, és számos példával támasztottuk alá. Az egyik legszemléletesebb példa – mellyel már korábban foglalkoztunk – talán a nyájimmunitás szó bekerülése a mindennapi beszédszituációkba, hiszen korábban nem fordult elő a köznapi beszédben. Legfeljebb átoltottságról esett szó, ha a helyzet nagy ritkán ezt kívánta. Változatlanul nem tartom szerencsésnek emberi populációra alkalmazni egy állatokra vonatkozó kifejezést, és nem értem, miért ne lehetne ezt közösségi immunitásnak nevezni – így legalább nem érződne benne semmi sérelmes mellékzönge.

A 21. század eleji valóságunkat érintő változások össztársadalmi szinten való megjelenése alaposan fel tudja forgatni egyéni és közösségi szokásainkat, mindennapjainkat, társas kapcsolatainkat, anyagi helyzetünket, életmódunkat, egész életünket. A változások azonban a nyelvi kommunikációban is számos formában megjelennek, melyek közül egy-kettő a most szemügyre vett példák alapján is tetten érhető.

Rovatunkhoz immáron kvíz is kapcsolódik: Ellenőrizze tudását!