Ha megvizsgáljuk az emberek vagy a személyiség fejlődését, a szocializációt, azt látjuk, hogy születésünk pillanatától kezdve életünk bizonyos keretek között folyik, bizonyos szabályok, normák, rendszerek szerint éljük az életünket, amelyek meghatározzák, behatárolják, irányítják a viselkedésünket, a gondolkodásunkat. Ez a keret lehet a szűkebb vagy tágabb család, a család struktúrája, az ott uralkodó nevelési stílus, a közösség, amelyhez tartozunk, az uralkodó társadalmi normákkal, a település, ahol élünk, például falu vagy város, az oktatási rendszer, az óvoda és az iskola, amelybe jártunk, vannak továbbá munkahelyi keretek, az ott uralkodó légkör, szabályok stb. A keretek igen különbözőek, nem mindig tapinthatóak. Belénk ivódnak, sokszor láthatatlanul, a tudatalattiból irányítanak, pszichológiai, lelki keretekként. Általában nem gondolkodunk róluk, habár minden életkorban megvan a szerepük, és igencsak fontosak.
Csecsemő- és gyermekkorban a szabályok, a határok, a szülői nevelési stílus stb., amelyekkel a gyermek találkozik, megteremtik számára a biztonságot, a kiszámíthatóságot, amire szüksége van az egészséges fejlődéshez, ami megteremti számára a lelki békét. Ebben az életkorban a következetes határok, mint például a napirend, a viselkedési normák, a fizikai biztonság szabályai, segítik, hogy megtanulják, mi a rossz és mi a jó, segítik abban, hogy el tudjon igazodni a világban, hogy elsajátítsa a társadalmi normákat és legfőképp az önfegyelmet. Emellett nagyon fontosak a keretek, mert elősegítik, hogy csökkenjen a szorongás, hogy nyugodt családi légkör legyen körülöttük, hogy kielégüljenek a szükségleteik.
A keretek szükségességét bizonyítják azok az esetek, amikor korlátok nélküli neveléssel találkozunk a gyerek életében, amikor a szülők tudatosan döntöttek arról, hogy szabadságot, boldogságot, félelem nélküli életet akarnak gyermeküknek, mert ők szigorú, korlátozó családban nőttek fel. Csakhogy bizonyított tény, hogy a korlátok nélküli nevelés következtében, amikor a szülő kerüli konfrontációt, önzővé válhat a gyermek, vagy narcisztikus személyiségjegyeket mutathat. A következetes határok hiánya, amikor a gyermek nem tanulja meg a szabályokat, akadályozza az empátia fejlődését, és beilleszkedési nehézségeket okoz úgy a kortársak, mint a felnőttek közösségébe. A korlátok, a következetes határok és a szabályok nagy szerepet játszanak a szociális, társas kompetenciák fejlesztésében.
Az ún. lelki keretek belső, pszichológiai határok, érzelmi szabályok és önismereti struktúrák. Felnőtt korban is biztosítják a lelki egyensúlyt, a biztonságérzetet és a külvilággal való egészséges kapcsolatot. Ezek az emberi lelki eszközök abban segítenek, hogy feldolgozzuk a veszteségeket, segítenek korlátozni a stresszt, amivel szinte naponta szembesülünk, és abban is szerepet játszanak, hogy másokat mennyire engedünk közel magunkhoz. A pszichológiai keret a mentális egészség kulcsa. A lelki keretek védelmet és biztonságot nyújtanak, mert például a határok meghúzása megvéd a túlzott érzelmi terheléstől, a szorongástól, a depressziótól. Segíti kezelni a mindennapi nehézségeket, így megalapozza az érzelmi kiegyensúlyozottságot, az ún. lelki egyensúlyt. A lelki keret azért is fontos, mert segíti az észlelt világ feldolgozását, megértését, értelmezési keretet adva, mert a saját értékrend mentén minősítjük és építjük magunkba. Nem mellékes, hogy segíti az alkalmazkodást és a változást is, amikor saját megszokott kereteink megváltoznak, valamilyen trauma vagy például külföldre költözés esetében.
Ha a lelki kereteinkkel baj van, vagy hiányoznak, azt felismerhetjük egyebek között a következő jelekből: nem tudunk határokat húzni mások felé, nem tudunk nemet mondani, állandóan mások igényeit helyezzük előtérbe, felelősséget érzünk mások érzelmeiért, krónikus fáradtságot érzünk, stresszben vagyunk. Már-már fizikai, egészségügyi panaszokkal szembesülünk. Érezzük, hogy változtatni kell, de nem tudjuk, hogyan.
Fel kell ismerni azt a pontot, amikor tenni kell. Ez a pont az, amikor rájövünk, hogy valami valamiért már nem felel meg, nem megy minden olyan simán, mint azelőtt. A mentális egészség szakemberei szerint ilyenkor az a legjobb, ha elkezdjük megfigyelni: mi az, ami változik? Miért nem működik már úgy, ahogyan eddig? Mi lett más bennünk, körülöttünk? Mi hív ebben a helyzetben? Mit szeretnénk, mire vágyunk igazán? Gyógyító erejű, ha elengedjük azt, ami már nem vagy nem úgy működik az életünkben, ami akadályoz bennünket. Legnehezebb, sőt félelmetes is attól megválni, ami az életünk része volt, szabálytól, amely biztos pont volt, keret számunkra.
