2021. június 20., vasárnap

Több olajrepcét vetettek Tamásfalván

A Fodor család 12 hektáros mintaparcelláján jártunk

A megszokott haszonnövények mellett, Bánátban egyre gyakoribb az olajrepce termesztése. Mindenekelőtt a stabil ára és a kereslet miatt. Szerbiában ugyanis egy olajrepce-feldolgozó üzem dolgozik, így a termés kilencven százalékát exportálják. A tamásfalvi (Hetin) Fodor család az idén egy tizenkét hektáros mintaparcellán vetett a haszonnövényből.

Fodorék három korosztálya folytatja ma azt, amit a dédnagyapa annak idején – egy környékbeli tanyáról Tamásfalvára költözve – elkezdett. A föld iránti szeretet a fiatalokban is megmaradt. Nem véletlen, hogy a két testvér, Csilla és Adrián 2014 óta bejegyzett közös mezőgazdasági vállalkozást működtet.

– Szüleim nyilvánvalóan belém oltották a szeretetet a mezőgazdaság iránt. Külföldön ezt nem tudnám csinálni. Ez a legfontosabb oka. A másik dolog, ami itthon tart az, hogy itt nőttem fel, és a hon szeretete miatt is itt maradtunk. Inkább gyarapítsunk, mint, hogy eladjunk mindent, amit elődeim megteremtettek, hogy aztán másnak a munkása legyek – mesélte Fodor Adrián.

Minden családtagnak megvan a maga feladata. Fodor Miletin Csilla főként a könyvelési feladatokat végzi.

– Összesen itt a faluból négy munkásunk van és velünk, családtagokkal együtt tízen vagyunk. Úgyhogy egy elég komoly csoportról van szó, és mindenhol, mindent érkezni kell. Már reggel szétosszuk, hogy kinek mi a munkája és mindenki tudja a dolgát a nap folyamán – mondta Fodor Miletin Csilla.

Fodorék mintegy háromszáz hektáron gazdálkodnak. Néhány éve silót is működtetnek. A búza, sörárpa, kukorica és napraforgó mellett második éve olajrepcét is termelnek. Ezt most egy mintaparcellával emelték magasabb szintre. Husz hibridfajjal vetették be a 12 hektárt, a cél pedig az, hogy megtapasztalják mely fajokat érdemes vetni.

– Mi nem keskeny sorra vetjük, búzavetőgéppel, hanem 50 centiméteres távolságra. Precízebb már eleve a vetés. Sokkal jobb a kelés is, ennek folytán kicsit még intenzívebb az egész termelés. Igaz, így ősszel és tavasszal a sorközművelést is be kell iktatni. De viszont a növények sokkal jobban ágasodnak – magyarázta Adrián.

Amikor pedig négy-öt évvel ezelőtt korszerűsítették a terménybetakarító gépezetet, kiderült, hogy a nagy mennyiségű napi terménymennyiséget nem lehetett mind aznap elszállítani, nem volt azonban hova tárolni.

– Szinte rá voltunk kényszerítve arra, hogy saját silót építsünk. Másrészt az sem mellékes, hogy így, közösen a szomszédokkal, a barátainkkal jobb árat tudunk elérni, hogyha az ő terményeiket is a sajátjainkkal együtt adjuk el. Ha közösen szerezzük be a magot, a műtrágyákat, szintén jobb árakat tudunk elérni. Ezek a dolgok miatt is vágtunk bele a cégalapításba. Később már a raktárakra is szükség volt – mesélte Adrián.

A fiatalok nem terveznek elköltözni a román határ menti faluból, ahova csak egy út vezet. Még akkor sem, ha egyeseknek sok minden hiányozna itt.

– Soha nem is gondolkodtunk azon, hogy talán külföldön próbálkozzunk, mivel itt mindent megkapunk és mindent meg tudunk teremteni, amire szükségünk van – mondta Csilla. Azt is elmondta, hogy a gyerekek körében már megvan az érdeklődés a mezőgazdaság iránt, és reményei szerint lesz aki folytatja a családi hagyományt.

Tamásfalván jelenleg mintegy háromszázan élnek. Magyarok és szerbek. Csak egy szerb tannyelvű alsós tagozat van a faluban, a magyar gyerekek a szomszédos ittabéi iskolába járnak. A faluban sok az üres ház, amelyekben időnként a Románia felé igyekvő migránsok húzódnak meg.