2021. január 22., péntek
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Szép karácsony

Az utóbbi években már hozzászoktunk ahhoz, hogy havat csak filmekben, tévében láthatunk, vagy esetleg, ha a hegyekben kirándulunk. Sajnos, úgy tűnik, az idén sem lesz ez másként, újdonságként azonban megérkezett a koronavírus, ami sok mindenben megváltoztatta életünket. Az ünnepek ettől még ünnepek maradnak, csak éppenséggel azt halljuk mindennap, hogy szűk családi körben ajánlott ünnepelni. Mi is ehhez tartjuk magunkat. Az adventi gyertyákat minden vasárnap este meggyújtották a gyerekek, december folyamán egyre jobban várták a karácsonyfa díszítését.
A díszeket év közben a temerini házban tartjuk, de már december elején elhoztuk, hogy kéznél legyenek, Kata és Márki átvizsgálták őket, és pár új is került közéjük.
Aztán a várva várt napon mindig hajnalok hajnalán kelek, ugyanis engem bíztak meg a friss hal és a karácsonyfa beszerzésével, és jobb minél előbb a piacra érni, hogy elkerüljem a nagy tumultust. Ezúttal velem jött a két kicsi is, mert segíteni akartak a karácsonyfa kiválasztásánál, mondhatom, még sötét volt, és már az ágyunk mellett kuruttyoltak. Először a halért álltunk sorban, de érdemes is volt, mert nagyon szép pontyot halásztunk, mellé egy kis süllő- meg harcsaszeleteket, mert a tökmagok nem ugrálnak a halászlében a pontyért, annál inkább a szép halfilékért. Kata a vásárlás közben fölemelte az ujját, ami azt jelenti, valamit kifelejtettem. Aztán már duettben mondták, hogy nehogy kimaradjon a szikra! Természetesen az ikráról van szó (mikor még kisebbek voltak, csak az ikrát akarták megenni a halászléből, és erővel szikrának hívták), nagyon szereti az egész család, és a tej sem maradhat ki. Aztán kiválasztottunk egy szép földlabdás fenyőt, majd bepakoltuk az autóba, ami nem volt egyszerű művelet, ezt a részt rühellem a leginkább.
Mire hazaértünk, Csilla már várt bennünket a reggelivel, majd kezdődhetett a sütés-projekt. A készülődésnek ezt a fázisát is imádják a gyerkőcök, tésztát gyúrnak, Csilla kinyújtja, aztán a szaggatás is a manók dolga. A legszebbekből mindig kerül a karácsonyfára is, a többit nagyon gyorsan „eltüntetik". Ebédre mindig valami könnyű, böjti ételt rittyentünk, ezúttal krumplis tészta került az asztalra. És akkor következhet végre-valahára a karácsonyfa díszítése, hurrááá!
Hagyomány nálunk, hogy a karácsonyfa feldíszítése után a gyerekek Csillával elmennek egyet sétálni, addig én megfőzöm a halászlét, és odavarázsolom az ajándékokat. A friss dunai levegőtől mindig jól megéheznek a kicsik, de az ünnepi vacsora előtt elénekeljük a Mennyből az angyalt, és boldog karácsonyt kívánunk egymásnak. A fenyőfa, a marcipán és a csillagszóró illata külön hangulatot varázsol ezeknek a meghitt perceknek, majd következik az ajándékok kibontása, és a finom vacsora, utána pedig egy kis beszélgetés meg édesség. Ennél nem is kell több...