2021. március 8., hétfő

Az improvizatív zene Újvidéken

A Művészeti Akadémia dokumentumfilmje szabadon elérhető a YouTube-on

November 27-én volt Az improvizatív zene Újvidéken címet viselő dokumentumfilm bemutatója a Művészeti Akadémia YouTube-csatornáján, most viszont bárki elérheti, vagyis emlékezhet, ismerkedhet a zenei világ városbeli történéseivel – hívja fel a figyelmünket a Dnevnik napilap.

A filmet közösen készítették a Művészeti Akadémia zeneművészeti és színművészeti katedrái, szerzői pedig Milan Milojković és Nemanja Sovtić. Beszélgetőtársaik a zenei élet legkiemelkedőbb egyéniségei, közöttük a tartományi székváros zenei életében meghatározó nyomokat hagyó muzsikusok, és a mai nemzedékek kiválóságai, akik a megváltozott körülmények között alkotnak.

A dokumentumfilm első képsoraival emlékeztet azokra az úttörő zenészekre, akik zeneszerzés közben elsőként adtak teret az improvizációnak, ilyen volt Rudolf Brucci horvát–olasz származású, szerbiai zeneszerző, aki Bécsben ismerkedett meg a háború utáni avantgárd első hullámával, továbbá Király Ernő avantgárd zeneszerző, aki több mint ötvenéves zeneszerzői munkássága alatt változatos művek sokaságát hozta létre, és ezekben gyakran találkozott a népzene és az avantgárd. Művei mellett az általa feltalált új hangszerek is nagy visszhangot keltettek egész Európában.

Brucci és Király alkotásai megalapozták az újvidéki improvizatív zenei élet kezdeteit, ami az európai zenei avantgárd, a rádiófónia, a hangzáskísérletek és a Vajdaságban élő nemzetek népzenéjének egyfajta ötvözetével sajátos jegyeket öltött magára.

Kovács Tickmayer István
Kovács Tickmayer István

Kettejük után új nemzedékek értek be, de folytatták a megkezdett utat, míg mások egy másfajta zene iránt kötelezték el magukat. A nyolcvanas évek markáns ifjú alkotói között voltak a túlnyomórészt magyar gyökerekkel rendelkező Kovács Tickmayer István, ma már Franciaországban élő zeneszerző és zongoraművész, valamint Boris Kovač zeneszerző, zenész. Mint azt a két újvidéki születésű művész a dokumentumfilmben ecseteli, a nyolcvanas években alig volt lehetőség az alternatív zenei megnyilvánulásokra a városban, egészen az Újvidéki Jazz Napok kezdetéig, amelyen ilyenfajta zene is megszólalhatott. Jugoszlávia szétesésével azonban ez a fajta zenei élet szertefoszlott, csak a kilencvenes években az Interzon fesztivál adott újra teret a kortárs zenének, méghozzá igen szélesre tárva kapuit, emlékeztet a dokumentumfilmben a fesztiválalapító Boris Kovač.

Az új évezredben az internet új lehetőségeket nyitott az improvizatív zenei életben, mivel a világot közel hozta hozzánk. Olyannyira, hogy ma már az Újvidéki Művészeti Akadémia mesterhallgatói választható tantárgyként is foglalkozhatnak az improvizatív zene megismerésével és kutatásával.

A filmben alkotói tevékenységének kezdeteiről beszámolnak a zentai Mezei Szilárd zeneszerző és hegedűművész, aki régóta jelen van Újvidék zenei életében, és nagy érdeme, hogy az improvizatív zenét bevitte a színházba. Rajta kívül megosztják gondolataikat többek között Zoran Pantelić multimediális művész, Đorđe Marković zeneszerző, Nenad Marković trombitaművész, Branislav Aksin harsonaművész, Vladimir Rašković basszusgitár, Vladimir Lenhart tape-zenész, Ivan Čkonjević multimediális művész, Filip Đurović multimediális művész, Marko Čurčić basszusgitár, Predrag Okiljević szaxofon, Dunja Crnjanski zongoraművész és mások.

A dokumentumfilm interjúit Iva Prodanov készítette, Milan Milojković vágta, operatőre Stanislav Kralj, elkészítését pedig támogatta a tartományi felsőoktatási és tudományos-kutatási titkárság.