A bánáti méhészek mostanában nem arról beszélnek, hogyan lehetne növelni a kitermelt méz mennyiségét, ma inkább a méhállománynak a megőrzése a legfontosabb cél – hallottuk szombaton a muzslyai Akác méhészegyesület fennállásának az 55. évfordulóján. Az egyesület tagsága lecsökkent – jelenleg húszan vannak. Viszont örvendetes, hogy négy új mézlovagot avattak.
A méhészek gondjai a koronavírus-járvány idején kezdődtek, ami az elmúlt néhány évben a nagy intenzitású méhpusztulással és a piacot ellepő hamisított méz megjelenésével csúcsosodott. A muzslyai méz persze továbbra is kiváló, csak évről évre kevesebb van belőle.
– Az idén is még jelentkezett a téli veszteség. Ez annak a következménye, hogy nagyon nagyok a hőmérsékletek nyár folyamán nincsen virágpor, a virágok nem virágzanak, el van száradva minden. A méhek nem tudnak virágport szerezni, fölnevelik a fiatal méheket, amelyek nagyon kevés élelmet kapnak, és ennek következtében gyönge, nem kinevelt méhek, rövid életű méhek kelnek ki, mondja Kovács Pál, az Akác méhészegyesület elnöke.
Pedig a muzslyai rét egykor kiváló méhészeti terep volt és nem csoda, hogy az itteni méhészet hosszú múltra tekint vissza.
A mézlovagok próbatétele
Szabadkai és temerini vendégeikkel
– Torontál vármegyének a központja Becskerek volt, és nekem arra vonatkozó adataim vannak, hogy országos, az akkori Magyarország szintjén Torontál vármegye a méhészet szempontjából, a méztermelés, a viasz termelés szempontjából, első helyen állt. Több ezer tonna mézet, méhviaszkot szállított külföldre, amit igen jelentős eredménynek mondhatunk. Összehasonlítva a mai helyzettel, csak azt mondhatom, hogy a mai helyzet katasztrofális. Nagy volt a méhpusztulás, tavalyelőtt, tavaly, de az idén is volt, úgyhogy én nem is tudom, hogy mit lehetne csinálni. Visszatérve a régi időkre, amelyet ugye nyilván visszasírunk, és ez természetes dolog. Abban az időben minden itt élő, tehát a Magyarországon élő nemzetiség nyelvén méhészeti könyvek jelentek meg. Magyar, német, román, szlovák, szerb, horvát nyelven, úgyhogy tényleg az akkori hatalmiak nagyon nagy gondot fordítottak a méhészetre, mert igen jelentős kiviteli árucikk volt a méz és a viaszk is, meséli Horváth András, lapunk nyugalmazott újságírója, méhész.
Az egyesület négy mézlovagot avatott fel, köztük Bálint Tamást, aki apja nyomdokain haladva, hamar megismerte az ágazat problémáit.
– A méhészetben folyamatosan valami nehézségek vannak: a klímaváltozás, nagyon sok minden van, ami változott, úgyhogy nagyon nehéz a méheket életben tartani, már most már arról szól az egész, hogy nem arról beszélünk, hogy hogy kell mézet termelni, hanem hogy vigyázzuk meg a méheket, hogy tartsuk életben a méheket, mondja.
Egy korábbi kimutatás szerint Vajdaságban 2200, Közép-Bánátban pedig négyszáz méhész volt. Ez a szám ma valószínűleg kisebb. Azt is találgatni lehet, hogy majd áprilisban hány muzslyai kaptárban kezdik áldásos munkájukat a méhek.
Nyitókép: A négy mézlovag
