Sokunkat foglalkoztat most a kérdés, hogy hogyan alakulnak az üzemanyagárak a jövőben. Nem csupán arról van szó, hogy a töltőállomásokon többet vagy kevesebbet kell-e majd fizetni. Az energiahordozók drágulása kedvezőtlen folyamatok elindítója lehet.
Az állami szervek ilyenkor természetesen nem nézhetik tétlenül a hozzánk is gyors begyűrűzéssel fenyegető folyamatokat. A szerb kormány nemrég újabb 150 nappal, azaz öt hónappal meghosszabbította az üzemanyagok árának korlátozásáról szóló rendelet hatályát. A döntés értelmében továbbra is szabályozott keretek között határozzák meg az eurodízel és a BMB 95-ös benzin legmagasabb kiskereskedelmi árát. A rendeletet március 19-én fogadták el, a Hivatalos Közlönyben is megjelent, és hatályba lépett. A szabályozás lényege, hogy a maximális árakat az országos nagykereskedelmi átlagár alapján számítják ki, amelyhez literenként rögzített árrést adnak hozzá. Ilyen esetekben mindig indokolt egyébként a beavatkozás. Ugyanakkor nehéz, szinte lehetetlen megjósolni, hogy a jövőben még mi várható. A kőolaj ára nem úgy alakul, mint más, „sima” piaci termékeké. Egyszerre mozgatják a geopolitikai fejlemények, a világgazdasági trendek, az OPEC+ döntései, az amerikai palaolaj-termelés alakulása, a pénzpiaci hangulat és a dollár ereje. De azt is megtapasztalhatjuk, hogy a világ nagy hatalmú politikusainak egy-egy kijelentése is hirtelen emelkedést vagy csökkenést tud előidézni.
A mostani adatok azt jelzik, a piac két ellentétes erő között feszül. Egyik oldalon a várható kínálati többlet és a lassabb keresletnövekedés lefelé húzza az árat, vagy legalábbis nem engedni teljesen elszállni. A közel-keleti konfliktusok és az ellátási kockázat, különösen a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság viszont felhajtó erővel bír. Éppen ezért a legvalószínűbb kép nem egyenes vonalú drágulás vagy olcsóbbodás, hanem erősen hullámzó árpálya. Jó eséllyel hosszabb távon is közepesen magas, ingadozó olajárra készülhetünk. Ha nem fokozódik tovább a háborús eszkaláció, de a geopolitikai feszültség megmarad, akkor az üzemanyagárak várhatóan közepesen magas sávban maradhatnak. Hogyha a közel-keleti konfliktus súlyosbodik, olajlétesítmények sérülnek, vagy a Hormuzi-szoros tartósan akadályozottá válik, az ár gyorsan tartósan 100 dollár fölé is emelkedhet. Amennyiben az OPEC+ fokozatosan növeli a kitermelést, az amerikai és dél-amerikai termelés stabil marad, miközben a világgazdaság lassul, akkor ismét előtérbe kerülhet a túlkínálat, ami lefelé nyomná az árakat. A globális gazdaság gyorsulásával több lesz a szállítás, a gyártás és az energiafogyasztás, ami növeli az olajkeresletet. Ha viszont lassulás vagy recesszió jön, az lenyomhatja az árat. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szállítási útvonalakon tapasztalható nehézségek ellenére az OPEC+ továbbra is az egyik legerősebb árformáló szereplő. Amikor visszafogja a kínálatot, akkor drágul az olaj; ha megnyitja a csapokat, enyhülhet az árnyomás. A piac láthatóan nem is a tényleges kitermelés alakulására, hanem már a bejelentésekre és várakozásokra is erősen reagál. A kockázatok azonban megmaradhatnak. Az olajár legfontosabb mozgatója jelenleg a geopolitikai helyzet. Irán, a Perzsa-öböl, Oroszország, a tengeri szállítási útvonalak mind olyan pontok, ahol egy konfliktus hirtelen áremelkedést okozhat. Hosszabb távon az elektromos autók, a növekvő energiahatékonyság, valamint a megújulók felhasználásának terjedése fékezheti az olajkereslet növekedését. Mindez nem jelenti azt, hogy vége az olajkorszaknak, hanem azt, hogy a kereslet növekedése lassabb és törékenyebb lesz, mint korábban.
Az olajár-emelkedés új inflációs hullámot indíthat el. Ha az olaj miatt megjelenik ismét az infláció, a jegybankok nehezebben csökkenthetnek kamatot. Ez azt jelenti, drágábbak lesznek a hitelek, csökken a beruházási hajlam. A magas olajár nemcsak a benzinkúton fáj és kellemetlen, hanem a gazdaság egész pénzügyi környezetét is jelentősen elronthatja. Arról még nem is beszélve, hogy a dollár világpénzként betöltő szerepére is jelentős hatással van.
Nyitókép: Ótos András felvétele
