2024. március 19., kedd

Idegen szemmel

Az újdonság varázsával látni azt, amit a hétköznapok elfednek

Gyakran mesélem ismerősöknek, hogy ha valaki pár éve azt mondja nekem, hogy Vajdaságban fogok élni, akkor kinevetem. Egy apró zalai faluból származok, éltem kisvárosban, nagyvárosban, hosszú évekig a Brit-szigeteken. Mindezek ellenére mégis idevetett a sors Zentára.
Korábban sohasem jártam Szerbiában, így első alkalommal, amikor a Tiszán átívelő hídon keresztül vezettem, a magyarországiak teljes tudatlanságával, naivitásával érkeztem. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen itt, fogalmam sem volt a helyi szokásokról.

A város hamar belopta magát a szívembe, egészen pontosan a hasamon keresztül. Megismerkedtem az itteni gasztronómiával. Lenyűgözött a megannyi helyi különlegesség, a rengeteg különböző pékáru, sütemények, kézműves termékek, legyen szó csokiról, sörről vagy fagyiról. Addig azt sem tudtam, mi az a burek, és hogy mennyire finom. A csokoládékészítményeknek már a látványától is összecsordul a nyál az ember szájában. Az igazán ízletes sörök kínálatából pedig mindenki ki tudja választani a számára megfelelőt szomja oltására. Büszkén mondhatom, hogy sokféle hamburgert ettem már, amelyek között volt igazán jó is, de véleményem szerint nem érhetnek egy kiadós pljeskavica nyomába. Nyár pedig nem múlhat el anélkül, hogy egymást ne érnék a fagylaltos pultok, ahol a klasszikus ízektől a különlegesekig mindent megtalálni. Az első alkalommal teljesen lenyűgözött, hogy amikor végigsétáltam a Posta utcán, fagyizók sora csábított.

Zenta sajátos bája alattomosan fészkeli be magát egy nem itteni születésű emberbe. Pár séta a Tisza-parton, pár kellemesen eltöltött óra a mellékutcákban megbújó vendéglátóhelyeken, egy jó színdarab megtekintése a színházban, és azon kapja magát az ember, hogy megszereti az ittlétet. Mindezt erősíti a járvány előtti időkben megrendezett fesztiválok hada, a rengeteg program, ami összehozta és kikapcsolódásra bírta az embereket.

Egyéb városokkal ellentétben számomra Zenta nem személytelen. A városon nem igazán lehet úgy végigsétálni, hogy ne köszönjön valaki ránk. A boltban és a piacon szinte ismerősként üdvözölnek, így örömmel jár vissza az ember.

Sem a több mint fél évtizedes külföldi tartózkodásom alatt nem alakult ki az az érzés, hogy otthon érezzem magam, sem pár éven keresztül Szegeden. Hiába nagyobb, nyüzsgőbb városok, valahogy közönyösnek tűntek, nem éreztem odavalónak magam. Zenta kisvárosi varázsa így egy év távlatából kezdi elhitetni velem, hogy idetartozok, annak ellenére, hogy nem idevalósi vagyok.
Összességében a város szép, és van kisugárzása, karaktere. Számomra azt a hatást kelti, mintha a múlt, a jelen és a jövő útkereszteződésében állna. Magán viseli a múlt jeleit, viszont a jelenben él, és a jövőbe tekint. Az itt lakók, legyenek bár szerb vagy magyar ajkúak, kedvesek és segítőkészek. Kisvárosi jellege ellenére szinte bármit megtalál itt az ember. Különféle sportok, szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőségek közül lehet választani, így szinte mindenki megtalálja a magának megfelelő időtöltést.

Falun nőttem fel, ami miatt mindig is jobban vonzott a vidéki élet, mint a városi. Úgy képzeltem el, hogy ha egyszer családot alapítok, az biztos falun lesz. Ennek ellenére úgy érzem, nem lesz ellenemre, ha a gyerekem zentai lesz.