2024. március 29., péntek

Elment az isteni Diego

November 25-én, szerdán, amerikai idő szerint a délelőtti órákban, 60 éves korában elhunyt Diego Armando Maradona, minden idők egyik legjobb labdarúgója, sokak szerint a világon valaha élt legkiválóbb focista. Az argentin fenomén halálát az első értesülések szerint szívelégtelenség okozta. E hónap elején kórházi kivizsgálásra ment depressziós tünetei miatt, és az ellenőrzések során vérrögöt találtak az agyában, ami azonnali beavatkozást követelt meg. A műtét sikeresnek bizonyult, bár alkoholelvonási tünetei miatt csak egy héttel később engedték haza rehabilitációra. Úgy tűnik azonban, valami mégsem volt rendben az isteni Diego szervezetével: két hete volt otthon, amikor szíve – a hírek szerint álmában – felmondta a szolgálatot. A később kiadott orvosi jelentés megerősítette, a legenda szívinfarktusban hunyt el.

Az Aranyfiú kiugró tehetségét a kezdetektől látni lehetett. Még 16. életévét sem töltötte be, amikor bemutatkozott első felnőttklubjában, az Argentinos Juniorsban. Első és további góljaira sem kellett sokat várni. Diego első csapatánál 167 mérkőzésen lépett pályára, és 115 alkalommal talált be az ellenfél kapujába. Öt szezon után leigazolta a Boca Juniors, Dél-Amerika egyik legnagyobb egyesülete, ahol egy szezont töltött, bajnoki címhez vezetve a Bocát, és – sorozatban harmadszor – gólkirály is lett.

Pályafutásában ekkor, 1982-ben jött az első komoly váltás: Maradona akkori rekordösszegért, 5 millió fontért Európába, a Barcelonához igazolt, ám az öreg kontinensen eltöltött korai évek nem hozták el a várt sikert: néhány spanyol trófeát ugyan begyűjtött, de súlyos sérülést szedett össze, és nem tudott igazán beilleszkedni; végül otthagyta a katalánokat. Ekkor érkezett el a karrier csúcsa: Maradona 1984-től (újabb rekordösszegért, 6,9 millióért) 1991-ig a Napolinál játszott, ahol végre önmagára talált: a nápolyiakkal két Serie A-elsőséget, valamint egy-egy kupa- és szuperkupa-győzelmet szerzett, a legnagyobb diadal pedig 1989-ben következett el, amikor széles körű meglepetést okozva az 1989-es UEFA-kupa trófeájáig vezette a dél-olaszországi gárdát.

Az argentin válogatottat egy világbajnoki aranyig (1986) és egy ezüstig (’90) vitte el. Életének, egyben az elmúlt évszázad sporttörténelmének egyik legemblematikusabb pillanata a ’86-os vb Anglia elleni negyeddöntőjéhez fűződik: a jegyzőkönyv szerint fejjel szerzett gólját valójában Isten keze juttatta a hálóba, megszerezve a vezetést nemzetének. Mindössze négy perccel később pedig biztosította Argentína továbbjutását: a teljes angol védelmen keresztültörve belőtte azt a gólt, amelyet a FIFA 2002-ben minden idők legnagyszerűbb találatának választott meg.

Diego sajnos – más ekkora kaliberű zsenikhez hasonlóan – nem épp a legegészségesebb életet élte. Nemegyszer került a szóbeli összetűzéseken túl fizikai konfliktusokba, és az alkohol mellett drogproblémái is időről időre felerősödtek, a függőségekkel sosem tudott végleg szakítani. Hogy ennek mennyi köze volt idő előtti halálához, pontosan talán sosem tudhatjuk meg, és ezekben a napokban nem is efölött kell elmélkednünk. Személyével nemcsak a labdarúgás, hanem az egész sportélet és a világ veszített el egy egészen különleges, utánozhatatlan tehetségű embert.

Nyugodjon békében.