2021. január 26., kedd

Két hét a koronavírussal

A legfrissebb adat szerint 26-ra tehető a regisztrált fertőzöttek száma Magyarkanizsa községben, akik orvosi ellátásért fordultak az egészségházhoz, de folyamatosan jelentkeznek tesztelésre, egyre többen fordulnak orvoshoz. Ők azok, akik gyanították, hogy megfertőződtek, vagy nagyon rosszul érezték magukat. Felvetődik azonban a kérdés: csak ennyi van, vagy vannak, akik apróbb tünetekkel átvészelik? A megbélyegzéstől tartva névvel, arccal nyilatkozót nem találtunk, olyat viszont igen, aki a névtelenségbe burkolózva, de teljes őszinteséggel és részletességgel elmesélte a betegség lefolyását.

– Kétgyermekes, alapjában nem betegeskedő, életerős, negyvenes éveimet taposó nő vagyok. A megfázást mindig lábon vittem ki, hisz kinek van ideje ágynak dőlni a család és a munka mellett. Nagyjából egy hónapja jelentkeztek nálam szokatlan tünetek, amelyek kezdetben egyszerű meghűlésre utaltak, de mivel egyre rosszabbul éreztem magam, gyanítottam, hogy többről van szó. Nagyon gyenge voltam, a lázam kitartóan 38 felett volt, enni sem bírtam, inni meg erőltetve, főleg teát, hisz megfázásra az a jó, meg a méz, citrom. Napokon át nagyon erős izomfájdalmaim voltak, ami, úgy éreztem, a csontomig hatol, majd a bőröm is fájt, ha hozzáért bármi, mintha leégett volna. A hideg padlón feküdtem dideregve, hogy a bőröm hűtsem. A torkom is kapart, és egyre sűrűbben köhintettem egyet-egyet. Az izomfájás lassan szűnt a hét első napjaiban, a köhögés erősödött. Egész nap kimerült és gyenge voltam, alig ettem, de az is hasmenéssel távozott. Ha valamit ettem, nem volt íze, sem illata, pedig nem folyt az orrom. Már a citrom sem volt savanyú. Így húztam egy hétig, amikor a férjem unszolására felhívtam a választott orvosom. Felvettek minden adatot, bevezettek egy szobába, amelynek az ajtaján az állt: izolációs szoba.

Alaposan kikérdeztek a hogylétemről, de arról is, jártam-e külföldön mostanában. Megvizsgált az orvos, tüdőröntgen, gyorsteszt következett. A doktornő közölte, a gyorsteszt pozitív lett a vírus jelenlétére a véremben, a laboreredményem sem fényes, és az egyik tüdőszárnyamon is látható jelek vannak. Megkért, készüljek, 2 óra múlva mentőautóval szállítanak kórházba CT-re és további kivizsgálásra. A kórházban már minden adat és eddigi lelet ott volt, vettek tőlem az orromból és a torkomból törletet, CT a tüdőmről. Tizennégy nehéz napot töltöttem otthon, láz, köhögés, hasmenés, gyengeség közepette. Lassan, de elmúlt, nagyon gyenge és beteg voltam, de szerencsésnek érzem magam, hisz az immunrendszerem volt olyan erős, hogy mindez már a múlté. És elérkezett a 14. nap. Utolsó vérvétel, röntgen, tesztelés… Otthon vártam a telefoncsörgést. A doktornő a Covid-rendelőből kedvesen közölte, jó a laboratóriumi eredményem, negatív a tesztem, és a tüdőm is tisztult. Átvészeltem közepes nehézségű klinikai képpel. Szerencsés vagyok. Szerencsésnek is éreztem abban a pillanatban magam, hisz nem kerültem kórházba, a családomnak nem kellett átélnie a fájdalmat, lázat, kimerültséget, a kálváriát, amikor a 2 méter a toalettig 2 kilométernek tűnt, s nem fertőztem meg őket. Mindenki újra egészséges. Az immunrendszerem erősebb volt, és győztem. Hálás vagyok az egészségügyi dolgozóknak, mert mindent megtettek értem és a családomért, és önzetlenül végezték munkájukat. Én átéltem ezt a betegséget, s hozzám hasonlóan még sokan mások, de nem gondoltam volna előtte, hogy egy egészséges embert pár nap alatt menyire tehetetlenné tesz ez a betegség – mesélte a most már ismét életerős nő.