2021. január 17., vasárnap
SZERBIA VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍNEI (4.)

Stari Ras városa és a Sopoćani kolostor

Stari Ras, az első szerb főváros
Stari Ras, az első szerb főváros

A Sopoćani kolostor
A Sopoćani kolostor

A Sopoćani kolostor oltára
A Sopoćani kolostor oltára

A Đurđevi stupovi kolostor
A Đurđevi stupovi kolostor

Freskó a Sopoćani kolostorban
Freskó a Sopoćani kolostorban

Szerbia első világörökségi helyszíne
Szerbia első világörökségi helyszíne

Amikor a szlávok megjelentek ezen a vidéken, több városállamot is alapítottak. Kiemelkedett egy Raška környéki család, amely maga köré gyűjtötte a kisebb, gyengébb és tanulatlanabb szomszédjait. Rövid időn belül a szerbség központjává vált. A Nemanjić dinasztia 1168–1371 között uralkodott Szerbia felett. Férfi vonalon nyolc nemzedéken át örökölte a fiú az apa trónját, de később is több, a Nemanjićokhoz köthető oldalági leszármazott irányította az országot. Az uralkodó dinasztia megalapítója Stefan Nemanja raškai nagyzsupán volt, az első szerb állam fővárosa pedig Stari Ras lett (Rasból való→Raška). A Nemanjićok előtt is léteztek valami féle állami intézmények például Zeta környékén, vagy épp Raškán, de a Nemanjić-propaganda ledegradálta az összes őst és konkurenciát, így a szerb nép körében általánosságban elfogadott tény lett, hogy a Nemanjićok alapították meg az első szerb államot, az első szerb főváros pedig Stari Ras lett.

Rasról a legkorábbi írásos feljegyzések a hatodik századból származnak. Ekkor egy császári feljegyzésben Arsa néven említik azt a várat és a környező kis falvakat, amelyet ma Stari Rasként ismerünk. Arsa és később Ras még több évszázadon át nem ekvivalens a szerbek földjével. 1168-ban kelt iratok nevezik legkorábban Raškát a szerbség központjának. Az egyik leghíresebb és legősibb középkori szerb irat, a Vukan evangéliuma (Vukanovo jevanđelje) Ras egy kis kolostorában íródott. Az evangélium nagy részét Simeon testvér (az államirányítástól visszavonult Stefan Nemanja) írta ikerbetűkkel (két összevont betű), ami az elkövetkező évtizedek jellegzetes szerb írásmódjává válik. Ma ezt raškai iskola (írásmód) néven emlegetjük. Ras ásatásairól kerültek elő a legkorábbi szerb pénzérmék, 1230 környékéről.

Stari Ras Novi Pazar környékén állt. Több helyszínen is végeztek ásatásokat, hogy feltárják a középkori település összes romját. A várostól 10–11 kilométerre nyugatra fekszik Gradina na pazarištu lelőhely – a legnagyobb feltárt helyszín. Ez volt a valamikori város erődítménye. A hegygerincre épült szabálytalan négyszög alakú erőd 180 méter hosszú, és 20–60 méter széles, 1150 körül épülhetett. Az egyik hosszanti fal a hegygerincen fut. Erről az oldalról bevehetetlen az erőd. Az 1,5–2 méter vastag fal többi része a lejtőre épült, és négy kisebb, valamint egy nagyobb bástya erősíti, amelyre ráépítették a várat.

Stari Rashoz tartozott a Đurđevi stupovi kolostor. Néhány kilométerre a Gradinai erődtől áll a Szent György tiszteletére emelt kolostor, amely megépítése szintén Stefan Nemanja nevéhez fűződik. Egyszer, amikor tömlöcbe zárták, Szent Györgyhöz fohászkodott, és megfogadta, hogy szabadulásakor kolostort fog neki emelni. Az akkori megszokott építészettől merőben eltérő stílusban építette meg új templomát 850 évvel ezelőtt. Az ortodox templomokra nem jellemző tornyot emelt a szentély elé, mindjárt kettőt is (stupovi→oszlopok, azaz tornyok). A tornyokon kívül is több, addig nem látott újítást alkalmazott az építés folyamán. A templom belső falait felbecsülhetetlen eszmei értékű freskók díszítették a világháborúig. Ma már csak a százéves fényképeken lehet látni Jézust az angyalok társaságában, a prófétákat és az evangélistákat. 1175 óta napjainkig, kivéve azt a 300 évet, amikor romba döntve állt, állandóan élnek benne szerzetesek. A templomot 7-8 év alatt felépítették, mostani felújítása több mint hatvan éve tart.

A szerb népre ősidők óta jellemző, hogy az egyházuk nagymértékben beleszól az állam dolgaiba. A történelem folyamán több időszakban is állam az államban formában működött/osztozott az egyházi és a világi hatalom. A Stari Ras világörökségi helyszínhez tartozó harmadik építmény az ezeréves Péter és Pál szent apostolok templom, vagy röviden: Péter-temploma. Ez Szerbia legrégebbi templomépítészeti emléke. A Raškai püspökség székhelye volt, ergo évszázadokon át az ország vallási központjának tekintették. A templom freskóit négy különböző korszakban festették. A legkorábbi a IX. században készült, a legkésőbbi a XIII. században. Egy ásatás alkalmával a templom alatt egy 2500 évvel ezelőtt élt arisztokrata sírboltját találták meg – tele ékszerekkel, borostyánkővel, vázákkal és egyéb díszekkel.
Egy évszázaddal a Nemanjić dinasztia megszületése után, 1260-ban Uroš király elrendelte egy új sírbolt megépítését, ahová majd a család elhunytait temetik. Olyat akart, amely méretével és szépségével felülmúlja az összes korábbi szerb templomot. Hamar fel is épült a Sopoćani kolostor, húsz év alatt pedig elkészültek a freskók is. A legszebb közülük Mária elszenderedését ábrázolja. A koszovói háború alatt áthozták ide Szent Kozma és Damján relikviáit. Spirituális és történelmi múltja miatt a legjelentősebb szerbiai ortodox férfi kolostorok, azaz lavrák közé tartozik, melyeket a mindenkori szerb pátriárka felügyel.

1979-ben, az UNESCO harmadik ülésén hat helyszín került fel az akkori Jugoszlávia területéről a világörökségi helyszínek közé: Dubrovnik óvárosa, Split történelmi műemlékegyüttese a Diocletianus palotával, a Plitvicei-tavak Nemzeti Park, Kotor és az Ohrid-régió mellett Stari Ras városa a Sopoćani kolostorral, Péter-templomával és a Đurđevi stupovival.