2024. március 29., péntek

A régi fény újra feldereng

Felújítják a martonosi művelődési házat

Jelentős felújítások zajlanak a martonosi művelődési házban. A munkálatok egy részével már el is készültek a szakemberek, akik folyamatosan dolgoznak azon, hogy az épületet használó csoportok még zökkenőmentesebben végezhessék értékmentő munkájukat. Először az utcafront készült el, tartós vakolat került az épületre, amely impozáns homlokzatot kapott. A terem padlózatát is felújították, mostanra már csupán az apró részletek maradtak hátra.

Fotó: Jenei Klementina

Fotó: Jenei Klementina

A sokrétű tervek közül jó néhány már a megvalósulás szakaszába érkezett Martonoson, az egyik legnagyobb múlttal rendelkező Magyarkanizsa községbeli faluban. Gyakran megyünk el olyan épületek mellett, amelyek, ha beszélni tudnának, biztos, hogy sokat mesélhetnének akár évszázados történelmünkről is. Martonoson nem egy ilyen épületre bukkanhatunk, ha nemcsak a jelen problémáit figyeljük, hanem értő szemmel próbálunk meg elrévedni akár a távoli múltba is.

Az egykor patinás épületek ablakai beszögelve, ám még így is felsejlik az, hogy régen nagyon is aktív gazdasági és művelődési élet folyt a faluban. Most is vannak még olyan épületek, amelyek megállásra késztetnek, az egykori községháza, most a helyi közösség épülete, a templom, az iskola, valamint ott van az Emlékház is, amely nem hagyja feledni sem a rosszat, sem a jót.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy éppen ez a kis falu, amely napjainkban a bevándorlók miatt jutott nagyobb visszhanghoz, valaha szebb napokat is megélt, itt van egész Bácska legrégebbi temploma is, a pravoszláv, amely mára havonta egyszer nyitja meg kapuit. Az itt élő, tevékeny emberek és a faluvezetőség arra is hangsúlyt fektet, hogy ne legyen elődeink igyekezete hiábavaló, és ne adják át az enyészetnek azt, amijük volt, hanem életet leheljenek bele. Van, amibe ismét életet kell hozni, ugyanakkor akad olyan is, amit csinosítani kell. Ilyen a művelődési ház, amelybe belépve otthonos érzése támad a látogatónak. A felújítás viszont ráfér, annál is inkább, mivel folyamatosan szerveznek eseményeket a faluban, ahol több művelődéssel foglalkozó, hagyományokat megtanító és átörökítő csoport is tevékenykedik.

Akármikor Martonosra látogatunk egy-egy kulturális megmozdulás kapcsán, Szél Jánossal mindig találkozunk. A Testvériség Művelődési Társulat vezetője most is szeretettel és örömmel kalauzolt végig minket a művelődési otthon épületében, ahol felújítások vannak folyamatban, egy részük már el is készült, de folyamatosan dolgoznak is, hogy a csoportok még zökkenőmentesebben végezhessék értékmentő munkájukat.

A tervek megvalósításához a pénz mellett tettrekészségre is szükség van (Jenei Klementina felvétele)

A tervek megvalósításához a pénz mellett tettrekészségre is szükség van (Jenei Klementina felvétele)

– Szinte egész éven át valamilyen tevékenység folyik a martonosi művelődési házban. A vegyes kórus heti szinten, rendszeresen használja az épületet, szerdán, pénteken összejövünk, aminek fő célja, hogy mi, az idősebb korosztály tagjai, akik ebben a csoportban tevékenykedünk, jól érezzük magukat, társaságban, ugyanakkor folyamatosan készülünk a fellépésekre is. Martonosi és környéki dalokat tanulunk, amelyeknek a begyűjtése is folyamatos, ezeket felelevenítjük, sőt citerásunk-hegedűsünk is van Nagy Lázár bácsi személyében, aki nagy gyűjteménnyel rendelkezik, ezeket szeretnénk elsajátítani, a nótákat megtanulni, és majd az utókorra hagyományozni. Évente kétszázötven személy fordul itt meg a rendezvényeken, kézműves-foglalkozásokon, az ajtó mindenki számára nyitva áll, aki érdeklődik a kultúránk iránt, ezért inkább a faluház jellegét szeretnénk erősíteni, ahol mindenki helyet kaphat – mesélte Szél János, akitől megtudtuk, hogy a felújítási munkálatokra már igen régóta vártak.

– Először is az utcafront készült el, még vannak hátra apróságok, viszont tartós vakolat került az épületre, és impozáns homlokzatot is kaptunk. A terem padlózatát is felújítottuk, apró részletek maradtak csak. Ez jó minőségű burkolat, ami véleményem szerint az elkövetkezendő száz évet is kibírja. Kopásálló gránitlapokat raktunk le, és arra is ügyeltünk, hogy ne csússzon, viszont takarítható legyen. Az előző sem volt csúnya, minden rendezvény előtt újra kellett festenünk, ami nem volt költséghatékony megoldás. Tegyük hozzá, így már szebb is, és amellett, hogy a falakban ott a régmúlt minden rezzenése, illeszkedik a mai kor igényeihez is, szépen megfér egymás mellett a kettősség – magyarázta Szél János.

A helyi közösség első embere, Horvát Gergely is örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a művelődési házat sikerül szebbé tenni, ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy van még tennivaló, majdnem minden a pénz függvénye, bár minden egyes apró lépésnek nagyon örülnek.

– Az egykori szövetkezeti otthon nagyterme a kultúrházunk, amit Szél János olyan nagy gondoskodással tölt meg élettel, amiért nagy köszönettel tartozunk neki. A munkálatok összértéke 5,1 millió dinárt tett ki. A közeljövőben előirányoztuk a színpad renoválását is, amennyiben tudunk rá pályázni. Az udvari rész is gondoskodásra szorul, emellett a padlófűtést és a vizesblokkot is szeretnénk rendbe tenni, valamint a szennyvíztárolásnak a módját is meg kell találnunk – mondta a helyi közösség elnöke, aki arról is szót ejtett, hogy öröm látni, amikor a helyiek birtokukba veszik a művelődési otthon épületét, és az megtelik zsibongással, élettel, a cél pedig az, hogy minél többen éljenek a lehetőségekkel, amit az otthon kínál azoknak a polgároknak, akik a kultúrát fontosnak tartják.

Martonoson tehát tervekből nincs hiány, amelyeknek megvalósításához a pénz mellett tettrekészségre is szükség van. Horvát Gergely szerint nagyon sok feladatot meg lehetne oldani az előttünk álló hónapokban, években.

– A meglévő utcákban, ahol aszfalt van, az útpadka leszedése, a csapadékelvezető árok nyomvonaláig kell, hogy megtörténjen ahhoz, hogy a víz ne álljon meg, és megmentsük az aszfaltburkolatot. Előirányoztuk még néhány utca aszfaltozását, aminek tervdokumentációi készülnek. Ami elmaradt, a fő utcának a Horgos felőli regionális útra való csatlakozásánál az aszfaltozás, azt szintén előirányoztuk. Az utcákban az esővíz-elvezető csatornák kiépítésére, újraépítésére is kell gondolnunk. A helyi közösség épületének udvarát, a belső homlokzatot is javítanunk kellene, továbbá a nyílászárókat is kicserélni, ez azonban már meghaladja a büdzsénket, így a támogatásokra is apellálunk, a többi között a községére is – mondta az elnök, aki hangsúlyozta, hogy bár rendelkeznek helyi járulékkal, annak összege nem éri el a hárommillió dinárt, amiből nehéz nagy dolgokat létrehozni, mégis bizakodóak és tettrekészek. Az első lépések már megvannak, így joggal remélik a folytatást is.