Új egység, régi célok

A hosszú kényszerszünet után a szerbiai kajakosok első versenyükre, a hazai szövetség válogatójára készülnek. A legtöbb sportolóhoz hasonlóan Bedőcs Krisztinát, a 2016-os moszkvai kontinensviadal aranyérmesét is megviselték az elmúlt hónapok, a közelgő viadalra viszont teljes erőbedobással készül. Az elmúlt időszakban kiderült, a továbbiakban Barta Évával, a zentai Tiszavirág Kajakklub fiataljával ül majd egy hajóban.

Tudomásom szerint eddig még soha nem készültél Zentán.

– Így igaz. Nyár közepén vált biztossá, hogy idén Barta Évával fogok párost menni, ezt az egységet próbáljuk ki a hétfőn rajtoló válogatón, s ha minden jól megy, akkor a szeptemberben esedékes világkupán is együtt indulunk.

Az olimpia elhalasztása alaposan átütemezte a terveket.

– Ez az év mindenkinek nagy kihívást jelentett, nekem is megvoltak a mélypontjaim. Év elején még Nikolina Moldovannal készültem a párosra, Törökországban jól is sikerült a felkészülésünk, de ő itthon karanténba került, és úgy döntött, nem várja ki, merre alakul a szituáció, bizonytalanná vált a jövőnk. Ekkor került a képbe Éva, aki már évek óta bizonyítja, hogy tehetséges és fejlődőképes. Ennek ellenére nehéz volt átállni. Én Magyarországon töltöttem a korlátozások időszakát, egy ideig nekem is otthon kellett maradnom, konditermet sem használhattam. Próbáltam a lehetőségeimhez mérten a legjobbat kihozni a helyzetből, pihentem, igyekeztem legalább feltöltődni.

Lassan talán helyreáll a világ rendje, elkezdődnek a versenyek. Szeged világkupát rendezhet, illetve te magad nem zárkózol el a hosszabb távoktól sem, így akár a győri, maratoni Európa-bajnokságon is érdekelt lehetsz.

– Sajnos abban továbbra sem lehetünk biztosak, hogy a most jóváhagyott versenyeket megrendezik, ennyire előre nem tudunk gondolkodni. A napokban derült ki, hogy a sprint-Eb-t lefújták, így a győri rendezvényen mindenképp szeretnék majd rajthoz állni, ha ezt a helyzet lehetővé teszi. Ott lesz rövidtávú maratoni szám is, azaz 3,5 kilométeres verseny, illetve nem zárkózom el annak lehetőségétől sem, hogy Évával párosban hosszabb távon is elinduljunk.

Most kezd körvonalazódni a versenynaptár, ugyanakkor ahogy mondtad is, még mindig bizonytalan a helyzet e tekintetben. Sok sportoló panaszkodott, hogy nehezen tudtak biztos cél nélkül készülni.

– Ez számomra is nehéz volt, épp ezért nem is tudom felmérni a jelenlegi formám, nem tudom, hol tartok a többiekhez képest. Ilyen év még nem volt, hogy ennyire elhúzódott volna az alapozás, ezért úgy állok rajthoz, hogy fogalmam sincs, mire vagyok képes, illetve ez mire lesz elég az ellenfelekkel szemben. Nem tudom, mire számítsak. Túl vagyunk egy edzőversenyen, amivel közel sem voltam elégedett, igaz, arra nem is érkeztem maradéktalanul felkészülten. Nem végeztem olyan minőségű munkát, mint egy-egy komoly felmérő előtt, alapozásból érkeztem, így valójában nem is számíthattam jobb eredményre. Kissé csalódott voltam miatta, de így utólag már nem mérvadó számomra. Az utóbbi hetekben megkezdtük ugyan a gyorsító munkát, de nem tudom, hol tartunk jelen pillanatban.

A rutinod már megvan, hogy az ilyen hosszú, megterhelő időszakon átlendülj, mentálisan viszont neked sem lehetett egyszerű, a többiekhez hasonlóan te sem kerültél még ilyen helyzetbe a karriered során. Nem fordult meg a fejedben, hogy hagyod az egészet?

– Az nem, hogy abbahagyom, az viszont többször, hogy milyen jó lenne, ha ezt a nyarat a sok kemény munkával töltött év után végre kihasználhatnánk arra, hogy tényleg pihenjünk, és legyen egy igazi nyarunk, elmehessünk akár nyaralni. A korlátozások, a rengeteg halasztás és törlés miatt ebben a tekintetben is bizonytalanságban éltünk, nem tervezhettünk előre. A válogatókat is többször tolták, remélem, most már sikerül megtartani. Így, hogy a szegedi világkupa lebonyolítását megerősítették, valamivel könnyebb, hiszen talán nem vész kárba az elmúlt időszak, illetve nem volt hiábavaló.

Több interjút is készítettem már veled, amelyekből számomra az derült ki, nem vagy az az otthon ülős típus, inkább az aktív pihenést kedveled. A nyaralásaid is inkább egy-egy versenyhez kötődtek az elmúlt években.

– Igen, azzal, hogy ez általában később, október környékén történik, a maratoni vb helyszínén szoktam időzni kicsit, ami idén szintén kimarad. Egyelőre bizonytalan, mit hoz az ősz, örülnék, ha legalább a környéken versenyezhetnénk.

Rövid ideig készültél eddig Évával, mi az eddigi benyomásod?

– Tavaly néhányszor már készült a felnőttekkel, így korábban is edzettünk együtt. Tudom, hogy szorgalmas, dolgos. Páros érzésre egyelőre jó, nyilván vannak még részek, amiken dolgoznunk kell, főleg a nagyobb sebességnél kell összecsiszolódnunk. A korlátozások miatt sajnos nem volt lehetőségünk többet gyakorolni, legutóbb júniusban, Palánkán ültünk egy hajóban, akkor együtt töltöttünk néhány napot. Ehhez képest ez a két hét nagyon intenzív, állandó jelleggel itt vagyok, ami mindenképp a hasznunkra válik, és eredménye is lesz. Remélem, ki tudjuk belőle hozni a legjobbat!