2024. március 28., csütörtök
PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL

Az emlékezéssel vájkálunk a lelki sebeinkben

Kedves atya,
Van egy bűnöm, ami egy zavaros múltbéli szerelmi kapcsolathoz köthető. Nagyon haragszom ezért magamra, s már többször meggyóntam. Talán ez nem is helyes. Nem tudok megbocsátani magamnak. Valahogy nem hiszem el, hogy Isten nekem meg tudta ezt bocsátani. Újra és újra rágódom a tettemen, gyötrődöm. Van megoldás atya? Köszönöm: Mária

Kedves Mária!
Ez a bűn, ez a rossz cselekedet egy lelki seb, egy nagyon mély, vérző, begyulladt lelki seb. Minden gonosz tett megsebzi a lelkünket, a vétek tőrkést szúr a bensőkbe. Ahogyan Gandhi mondja: „Te meg én egy vagyunk. Nem sebezhetlek meg anélkül, hogy magamat meg ne sebezném.” Ez a roncsoló beleszúrás a lelkünkbe ugyanúgy kiváltja bennünk a haragot önmagunk iránt, mint amikor például egy éles késsel átszúrjuk a tenyerünket. Emiatt van, hogy Ön is, ahogyan mondja „haragszik magára”. Nem látja ugyan ezt a beleszúrást a lelkén, mint ahogy látná a szétroncsolt tenyerét, de nyugtalanító lelkiismerete jelzi, hogy csúnyán megszúrta a lelkét.

Mondja azt is, hogy „már többször meggyónta”. Érzi, hogy itt valami nincs rendben, mert megkérdőjelezi ezeknek a gyónásoknak a hatásosságát, ahogyan mondja is: „Talán ez nem is helyes.” És nyugtalan azért is, mert nem tud megbocsátani magának, gyötri magát önvádaskodással, és nem tudja elhinni, hogy Isten Önnek meg tudott bocsátani, hogy helyrehozta az elrontott dolgokat. Kérdezi, hogy van-e megoldás.

Van megoldás. El kell hinnie és látnia kell, hogy Isten begyógyította az Ön lelki sebeit. Ha valaki kigyógyul a betegségéből, többé nem tud többé haragudni a sebeire, és nem is akar visszaemlékezni rájuűk.

Amíg az ember nem látja ezt a gyógyulást, addig a lelki sebei fájnak, véreznek, gennyesednek. Ezért a vétkező ember nem tud megbékélni a múltjával, nem tudja elfelejteni az átélt rossz dolgokat. Sőt, ahogy rájuk gondol, ahogy visszaemlékezik rájuk, ezek a sebek újra kivéreznek, még jobban fájnak. Egy sokat szenvedett asszony mondta nekem: „Bármikor visszaemlékezem a fájó dolgokra, minden alkalommal nagyobb fájdalmat élek át.” „Igen – válaszoltam neki –, mert az emlékezéssel vájkálunk a lelki sebeinkben, a visszaemlékezés egy tőrkés, amivel újra bántjuk, piszkáljuk a sebet. Ezért mindig égetőbben és maróbban fáj.” Az elszenvedett sérelmek kapcsán sokan mondják: „Megbocsátok, de nem felejtek!” Ezzel a nem felejtéssel újra meg újra visszahozzák a tudatukba a fájó sérelmeket, újra és újra átszenvedik ezeket, és ez mindig égetőbb és gyötrelmesebb, mint az első alkalommal. A nem felejtők gyógyíthatatlanul kínozzák magukat.
Miért nem segített Önnek a gyónás? Miért nem tudta elhinni és átélni, hogy Isten megbocsátotta a bűnét?

Egész bizonyosan nem jó gyónást végzett. A jó gyónás mindig meggyógyít. Jól gyónik az ember, ha őszinte bűnbánattal kéri Istent, hogy „könyörületességével törölje el minden gonoszságát, teremtsen benne tiszta szívet, újítsa meg bensőjében az erős lelket, ahogy ezt a zsoltár (51, 3.11–12) mondja.
Isten megbocsátása, könyörületessége abban áll, hogy Ő begyógyítja a lelki sebeket, visszaállítja a lélek épségét. Erre példa az a megbocsátás, amit az evangéliumi irgalmas apa ad a tékozlással elkövetett bűneit meggyónó, nyomorúságos fiának, miután az megvallja neki: „Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened!” Az apának megesett a szíve rajta, eléje sietett, nyakába borult, megcsókolta, majd beleöltöztette a legdrágább ruhákba, és ünnepi örömlakomát rendezett neki. Az irgalmas Isten teljesen eltörölte a szégyenletes múltat azzal, hogy gyerekét visszaállította istenfiúi méltóságába („beleöltöztette szeretett Fiába, Jézus Krisztusba” – Róm 13, 14). Ezzel lehetetlenné vált bármiféle visszaemlékezés a rossz múltra. Velünk is ez történik, ha jól – töredelmes bűnbánattal! – gyónunk.

Ezt Ön nem így tette. Ön rosszul gyónt: nem bűnbánatból, hanem bűntudatból. (A jó gyónás az, amikor bánjuk, hogy Isten akarata ellen cselekedtünk, a rossz gyónás az, amikor gyötör minket a tudat, hogy rosszul cselekedtünk.) Amikor bűntudatból gyónunk, akkor visszaemlékezünk az elszenvedett sérelmekre, és „vájkálódunk a sebeinkben”. Az ilyen gyónással felkavarjuk lelkünk zavaros vizét, felelevenítjük a szégyenletes eseteket, rögzítjük a memóriánkban a rossz emlékeket. Ha többször is meggyónjuk, akkor ez a berögzítés véglegessé válik, egész életünket ebben a gyötrő bűntudatban éljük le.
Önnek jó gyónást kell végeznie! Ezt a tékozló fiú mintájára tegye, aki az apjának (nem önmagának, mint a bűntudatban szenvedő) gyónja meg a bűneit: „Fölkelek, elmegyek apámhoz!” (Lk 15, 18) A gyóntató pap személyében Jézus van, Jézusban pedig az Atyaisten, ahogyan ezt ő maga jelentette ki: „Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” (Jn 13, 20) Ha a gyónó Jézus Küldöttjének elmondja, hogy „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened!”, akkor Isten begyógyítja lelki sebeit, visszaadja lelki épségét és visszaállítja emberi méltóságát. Ha ez megtörténik Önnel is, akkor többé nem tud majd visszaemlékezni bűneire, többé nem tud haragudni önmagára, hanem örömmel és vidáman mondogatja a zsoltár szavait: „Tiszta szívet teremtett bennem az Isten, az erős lelket megújította bensőmben, visszaadta nekem az üdvösség örömét és készséges lélekkel megerősített engem!” (Zsolt 51, 12. 14.)
Nagyon bízom és nagy kívánom, hogy ez Önnel megtörténjen!
Tisztelettel: László atya

Kedves Olvasóink, Pósa László atyának szánt kérdéseiket, gondolataikat a következő e-mail-címre várjuk: lelkesz@magyarszo.rs, illetve hagyományos, postai úton is az alábbi címre: Magyar Szó – Tiszavidék szerkesztősége, 24400 Zenta, Posta utca 14. A borítékra kérjük írják rá: PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL.
Kérnénk, hogy gondjukat pár mondatban, érthetően, a problémát alaposan elmagyarázva fejtsék ki az atya számára, aki lapunk hasábjain fog erre felelni. Levelük meg fog jelenni a válasszal együtt, azzal, hogy igény szerint ez történhet névtelenül, vagy álnéven. Mindenképp tüntessék fel a felénk intézett soraikban, hogy milyen aláírás vagy monogram megjelenését engedélyezik.