2021. január 28., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Egész héten azon spekuláltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Nagyon sok minden megfordult a fejemben. Először burekos akartam lenni, hogy mindig kéznél legyen a finom túrós burek, de aztán belegondoltam, hogy ahhoz majd minden nap irtó korán kell kelni, meg ötven fokos hőségben zsonglőrként kell forgatni a fejem fölött a tésztát, hogy minél vékonyabb legyen, úgyhogy gyorsan elálltam ettől az ötlettől.

Aztán azt sütöttem ki, hogy fagylaltos leszek, de amikor végig gondoltam, megijedtem, mi lesz velem akkor, ha egyszer majd a doki engem is eltilt az édességevéstől, mint amamát?! Képzeljék csak el, jönnek hozzám az emberkék, mondogatják: egy gombóc kék banános, egy gombóc raffaellós, egy gombóc levendulás, tolják az állukra a maszkjukat, és már nyalják is az ízletes szladolét, én meg majd nézem?! Hát én ebbe bizisten beleőrülnék!

Végül úgy döntöttem, hogy plasztikai sebész leszek. El is árulom, hogyan jutottam erre az elhatározásra. Azt mondják a zokos orvosok, hogy egyelőre a legjobb védekezés a koronavírus ellen a fegyelem. Egyszer a jövőben tán majd lesz védőoltás, de egyelőre maradnak a szájmaszkok! Nos, hát ezeknek a viselése pedig megterheli a fület. Elnéztem a napokban az utcánkban rollerező, görkorizó, kerekező csajokat, és arra gondoltam, milyen kár, hogy az állandó maszkviseléstől idővel majd mindegyiküknek elklempul a füle. Akkor ugrott be az ötlet! Plasztikai sebész leszek, és ezt a sok kis helyes macát mind megműtöm, hogy asszony korukban is rendesen álljon a fülük!

Nagy elhatározásomat a zősökkel is megosztottam. Atata sokáig az állát vakargatva szótlanul bólogatott, végül csak annyit mondott: Te tudod!, amama azonban totál beleélte magát az ötletbe.

– Jaj, édeskisfiam – negédeskede a muter –, úgy örülök, hogy már ilyen fiatalon képes vagy ilyen komoly terveket megfogalmazni, és azok megvalósítása érdekében kész vagy lemondani mindenről, ami eltántoríthatna célod elérésében. Ez erős jellemre vall! Innen is látszik, hogy rám ütöttél. Igazán büszke vagyok rád! És, tudod, lehet, hogy nekem sem ártana majd egy kicsit korrigálni a fülemen. Meg esetleg egy pirinyót az orromon. Addigra már nyilván a ráncfelvarrás is aktuális lesz, és…

– Jól van, Tematild, ne éld bele magad ennyire a dologba – nyugtatá az öreglányt a fater –, még az elemit se fejezte be, te meg máris a vëzát keresed, várjuk ki a végét, lehet, hogy a fiunkból egy napon tényleg plasztikai sebész lesz, meg az is lehet, hogy nem.

– Hogy mondhatsz ilyet, Tegyula?! – tiltakoza sértődötten amama. – Már startban támogatni kell a gyereket! Hadd érezze, hogy ránk bármikor számíthat. Éppen ezért, jó lesz, ha már most felkötöd a gatya szárát. Tudod hány évig tart kitanulni ezt a mesterséget? És addig nincs bevétel, te kell, hogy finanszírozd!

– Ettől tartottam én is – dünnyöge az öreg.

– De legalább majd büszkeséggel tölt el, hogy hozzájárultál megvalósítani fiad gyerekkori álmát – nyugtáza elérzékenyülten a muter.

Pistike

– A Vučko is eljutott arra a pontra, hogy szeretné megvalósítani gyerekkori álmát – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Az Instagramon közzétette, hogy életében másodszor is egyetemi hallgató lett, ezúttal a sportfőiskolára iratkozott be, és ősztől kosárlabda-edzőnek tanul, hogy gyerekeket oktathasson e felénk igen népszerű sportág fortélyaira. A mellékelt fényképen meg is mutatta az új indexét.

– Nahát, zomzéd – csodálkoza atata –, azért ismerjük el, sokoldalú egyéniség a zelnökünk. Dicsérendő, hogy a kormányalakítás körüli tárgyalások és a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos egészségügyi, biztonsági és gazdasági kihívások közepette jut neki ideje készülni az egyetemre.

– Őszre lesz csak igazán zsúfolt az élete – fűzé hozzá a Zacsek –, megtörténhet, hogy délelőtt majd kollokviumot ír a támadó alapállásról vagy a lépéshibáról, délután pedig sajtótájékoztatót tart Kozovóról vagy az EU-integrációról, és mindkettőre bizony fel kell készülni.

– Szerintem simán megoldja – így amama –, sőt még azt sem tartom kizártnak, hogy ha meglesz a diplomája, elvállalja egy csapat kisdiák edzését. Délelőtt Macronnal, Merkellel, Putyinnal vagy más állami vezetőkkel tárgyal, délután pedig majd a kölkökkel kosaraz.

– Ahogy mondod, Tematild – egyeze a fater –, de azt áruld már el, miért seppegsz egész idő alatt?! Nem akartam már az imént szólni, de néha alig értem, amit motyogsz.

– Hát te nem olvastad?! – álmélkoda halkan az öreglány. – A hangos beszéd, a kiabálás, az éneklés és a skandálás megnöveli a koronavírus átadásának kockázatát.

– Én meg már megijedtem, hogy megfájdult a torkod – lélegeze fel az öreg.

Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

– Doktor úr, a feleségemnek nagyon megfájdult a torka, teljesen elment a hangja. Mit tegyek?

– Élvezd, ember, élvezd!

– Amilyen állapotok uralkodnak jelenleg az egészségügyben, nem biztos, hogy most kaphatna ilyen bölcs tanácsot, zomzéd – élcelőde amama –, a járványhelyzet miatt mostanság más egészségügyi problémával kissé nehezebb orvoshoz jutni, mint egyébként.

– Azt olvastam, hogy a kialakult járványhelyzet miatt Európa-szerte egyre gyakoribb az orvossal való konzultáció webkamerán keresztül – mondá a fater.

– Nahát, zomzéd – hüledeze a Zacsek –, odajutunk, hogy nemcsak egymással meg a főnökünkkel skype-olunk majd, hanem még az orvossal is?!

– Nézze ennek a jó oldalát! – gondola bele a fater. – Megiszunk egy-egy kupicával, letesszük az üveget a laptop mellől a szőnyegre, és néhány gombnyomás után máris elmondhatjuk panaszainkat az orvosnak. Nem kell felöltözni, átvergődni a forgalmas utcákon, ülni istenmeguntáig a váróteremben, és attól tartani, hogy a doki megérzi rajtunk a pálinkaszagot.

– Úgy látszik, Tegyula – morgolóda a muter –, neked ez egy nagyon fontos kérdés! Van olyan páciens, aki a recept átvételekor megkérdezi az orvost, hogy bizonyos gyógyszert szedhet-e másik orvossággal kombinálva, és ezek szerint van olyan is, aki elsődlegesen arra kíváncsi, hogy az adott gyógyszer mellé fogyaszthat-e itókát.

– Ha belegondolok, az ősz családi téren teljesen idillinek ígérkezik – válta gyorsan témát az öreg megsegítésére a Zacsek. – A gyerek távoktatáson lesz, az asszony távmunkán, a zanyósom pedig távgyógyításon.

– Zegény, ki sem beszélgetheti majd magát a rendelőben – sajnálkoda atata.

– Ő is skype-olhat – jegyzé meg amama.

– Az nem olyan, Tematild – okítá a mutert a fater. – Mert skype-on csak azzal tudsz beszélgetni, aki hív, vagy akit felhívsz, de a rendelőben bárkivel összefuthatsz, akivel rég nem találkoztál, vagy akit csak most ismersz meg. Ezért találom butaságnak az online fesztivál fogalmat. Ha megnézek otthon egy filmet, vagy meghallgatok egy zenealbumot, máris fesztiváloztam?! Ájde brë! Tegyenek elérhetővé a zinterneten sok-sok kulturális tartalmat, de könyörgöm, ne nevezzék fesztiválnak! A fesztivál lényege az emberi kapcsolat, az ismerkedés, a közös éneklés, az együttnevetés! A kulturális tartalom e nélkül is lehet nagyon élvezetes, de nincs fesztiválhangulata!

– Igaza van, zomzéd – mondá a Zacsek – kávézni meg pálinkázni lehet skype-on is, de felkérni valaki táncra már nehezen.

– Semmit se aggódjon, zomzéd – kuncoga amama –, majd megsúgom a zomzédasszonynak, hogy kérje fel egy keringőre.

– A sok hírműsor követése helyett lehet, tényleg nem ártana néha inkább rumbázni vagy szambázni – állapítá meg atata.

Aminek kapcsán a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

A tánctanár egy „politikustánc” nevű új gyakorlatot mutat be az osztálynak:

– Roppant egyszerű a koreográfia, könnyű megtanulni. Kezdem: három lépést előre, kettőt vissza, egyet jobbra, egyet balra, majd teljes fordulat…

 

Pistike, önmagával táncoló távfesztiválozó