Nincs többé zöld szökőkút

Nemcsak Szabadka egyik szimbóluma tűnt el, hanem egy különös kulturális értéket, a Zsolnay gyár legnagyobb kerámia-szökőkútját semmisítették meg

Kabók Erika

2020. február 16., 15:21 >> 2020. február 16., 16:21

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

2020. február 4-én megkezdték a szabadkai zöld szökőkút bontását. Senkit sem ért meglepetésként, hiszen már 11 éve nem üzemelt ez a szökőkút, és csaknem ugyanennyi ideje vívódott a városvezetés, hogy vajon felújítsák-e a meglévőt vagy építsenek újat, korszerűt, szebbet és könnyebben karban tarthatót. Az ítélet megszületett: elbontják, a helyére a tervező szerint a lehető legmodernebb talajszökőkút épül.

2001-ben egymillió euróból épült meg a kék szökőkút. Vajon ez meddig marad meg? (Archív felvétel)

2001-ben egymillió euróból épült meg a kék szökőkút. Vajon ez meddig marad meg? (Archív felvétel)

Szabadka lakosságának egy része nem tud megbékélni a városvezetés döntésével, mint ahogyan nagyon sokan vannak azok is, akik a színház bontását is elhamarkodott döntésnek tartják.

A zöld szökőkút 1985-ben épült fel. Akkor dr. Szórád György volt a polgármester. A nyugalmazott professzor évek óta Magyarországon él. Telefonon értük utol.

– Abban az időben a lakosság döntött arról, milyen fejlesztések legyenek a városban, és egyebek között egy szökőkút megépítését is felkínálta a korábbi vezetés.1983-ban a lakosság a népszavazáson erre igent mondott. Csupán egy év alatt elkészült a Zsolnay kerámiából épült szökőkút.

– Pazar megnyitója volt 1985 júniusában. Mintegy húszezren jöttek össze a város főterén. S mivel ugyanebben az időben tartották Szabadkán az ejtőernyősök világbajnokságát, javasoltam, kössük össze a két eseményt. Így is lett. A megnyitón egy ejtőernyős hölgy leereszkedett a szökőkútba. A szabadkaiak ujjongtak és rövidesen ez a csodálatos építmény a lakosság kedvence lett, a nyugdíjasoké éppúgy, mint a kisgyermekes anyukáké – mondta a professzor.

A sajtó szerint már akkor terveztek a város főterére egy szökőkutat, amikor a városházát építették (1908–1912), de az első világháború miatt ez elmaradt. 1970-ben a város Svetislav Ličina belgrádi építészt kérte fel egy szökőkút megtervezésére. A tervező a szabadkaiakkal egyetértésben döntött a Zsolnay kerámia mellett, mert ez illet leginkább a városházához.

– Voltunk is néhányszor Pécsett, az ottani kollégákkal egyeztettük a színeket, az alakzatokat, a díszítéseket pedig én terveztem. A víztechnikát, ha jól tudom, a Jaroslav Černi Intézet és a belgrádi Építőmérnöki Kar akkori szakemberei dolgozták ki. Nekem annyi volt a javaslatom, illetve kikötésem, hogy a vizet újrahasznosítsa a rendszer, vagyis legyen egy körforgás – mondta a tervező lapunknak adott interjújában 2013-ban, és hozzátette: véleményem szerint azok a szökőkutak, amelyek a talajjal egy szintben helyezkednek el, végképp nem lehetnek érdekesek és szépek, ha nincs meg a víz megfelelő játéka, dinamikája.

Szabadka belvárosának egyik ékessége volt

Szabadka belvárosának egyik ékessége volt

– Én minden munkámat a gyermekemnek tekintem, így ezt is, és úgy gondolom, ha van rá lehetőség, akkor meg kell őrizni és fel kell újítani, nem pedig újat építeni. Sajnos nagyon úgy tűnik viszont, hogy én ebbe nem tudok beleszólni – mondta hét évvel ezelőtt.

A terveket követően a szökőkút elemei elkészültek. A sajtó szerint a pécsi Zsolnay gyár újította fel a belgrádi Moszkva Szálló fedelét, és mivel szabadkai közbenjárással kapta meg ezt a nagy munkát, hálából legyártották a zöld szökőkút elemeit. Ám akkor ezeket nem építették be, hanem lekerültek a Városháza pincéjébe. Soltis Gyula, a Szabadkai Rádió újságírója lejutott a pincébe, felfigyelt a kerámia elemekre, műsort készített az elfeledett szökőkút-elemekről, s ezzel beemelte a köztudatba a meglétüket. Rövidesen meg is építették.

Mint ahogyan a Városháza építése idején, Szabadka most is merészet álmodott: 1985-ben elkészült a világ legnagyobb Zsolnay kerámiából készült szökőkútja.

A környéke a szabadkaiaknak találkahely volt, a friss házasok számára a kötelező fényképezkedési helyszín, az érettségizők benne fürödtek, amikor egyik fontos életszakaszuk lezárását ünnepelték, a turisták pedig szívesen pihentek itt meg, etették a város galambjait.

Más városokban katedrálisok díszítik a főtereket, Szabadkán a csodálatos Városháza és ez a szökőkút együttesen kölcsönzött egy olyan hangulatot a belvárosnak, amelynek messze földről is csodájára jártak.

2011-ben végérvényesen lezárták a zöld szökőkutat, mert óránként egy köbméter víz veszett el a zárt rendszerből. Hogy hova lett ez a víz, az illetékesek nem tudtak válaszolni a kérdésre, de amikor a víz szökésének híre ment, elmentem a könyvtár pincéjébe, ott félméteres víz állt, ugyanakkor lementem az épülő színházba is, ott is félméteres vizet láttam.

2011 óta ledeszkázva állt a város egyik legnagyobb értéke

2011 óta ledeszkázva állt a város egyik legnagyobb értéke

Az elmúlt 35 évben nemcsak a csőrendszer használódott el, hanem a kerámiadíszek is eltörtek, élei megcsorbultak, mert a gördeszkások itt gyakorlatoztak, de ennél is nagyobb gond, hogy nem megfelelően tartották karban a szökőkutat: a kerámiadíszekről, felületekről sósavval maratták le a vízkövet. Nem lepődnék meg, ha a vízvezeték szétszerelésekor kiderülne, hogy abba is sósavat öntöttek. Mert nem tudom elhinni, hogy 26 év alatt (2011-ben deszkázták be a szökőkutat) a csövek tönkremennek, amikor vannak városok, ahol a 100 éves vezetékek is épek a föld alatt. Nos erre várhatóan akkor derül fény, ha a bontási munkálatokkal eljutnak a csövekig.

Tíz évvel a zöld szökőkút lezárása előtt megépült a kék szökőkút, mégpedig Zsolnay kerámiából. Milyen érdekes, hogy abból az anyagból, amit a városvezetők szerint nem lehet megvédeni az időjárástól, és nem lehet karban tartani!

Igaz, egy ideig a városvezetés dilemmázott, vajon újat építsenek vagy mentsék meg, újítsák fel a régit. Álljon itt Modest Dulić, Szabadka akkori polgármestere a Magyar Szónak 2013-ban adott nyilatkozata, amiből kiderül, hogy a szakmaiatlan kezelés miatt ítélték halálra a Zsolnay szökőkutat, nem pedig az anyaga az oka.

„A gyártó javaslata szerint csak akkor lehet a Zsolnay elemeket tartósan megőrizni, ha fadobozzal védjük meg, vagyis a szökőkút fölé faborítást kellene helyeznünk minden évben novembertől márciusig, és csak ilyen feltételek mellett kapnánk jótállást a kerámiára. Az a téli védelem, amit a kék szökőkút felett alkalmazunk, nem megfelelő a gyártók szerint, úgy vélik, a kerámia így kondenzálódhat és ebben az esetben sem tűri megfelelő módon az időjárási viszonyokat. Vagyis ha a zöld szökőkút felújítása mellett döntünk, akkor a Zsolnay kerámia helyett zöld márvány elemeket használunk majd, hiszen a márvány jobban tűri a városunkra jellemző időjárási viszonyokat – magyarázta a polgármester.”

Ennek teljesen ellentmondó véleményt fogalmaztak meg lapunknak a szakemberek. Íme egy részlet ugyancsak a 2013-as Magyar Szóból.

3300 négyzetméteres területen épül majd fel az új szökőkút (subotica.com)

3300 négyzetméteres területen épül majd fel az új szökőkút (subotica.com)

„A napokban Szabadkán járt Pájer Károly restaurátor, akinek nevéhez fűződik többek között a kecskeméti Cifrapalota Zsolnay kerámia falburkolatának restaurálása, illetve a budapesti Gresham palota Zsolnay kerámia burkolatának restaurálása, valamint Czifrák László restaurátor, aki többek között a Zsolnay kacsás dísz-szökőkút restaurálását, valamint a Szent Gellért férfitermálfürdő Zsolnay kerámia díszítményeinek restaurálását végezte. A benyomásokról és a szökőkút állapotáról Pájer Károllyal beszélgettünk.

– Mielőtt Szabadkára jöttünk, több fényképet is megnéztünk a zöld szökőkútról, de így élőben látva is az a véleményem, hogy nem kellene lebontani. Nagyon jó alapanyagból készült ugyanis. Amint látjuk, felállítási, illetve vízelvezetési problémák fedezhetők fel. Ezeket a vízelvezető-gondokat kellene mindenekelőtt elhárítani. De maga a kerámia a csorbuláson kívül nem sérült. Azt láttam, hogy a meglévő kerámia 70–80 százalékát meg lehet őrizni.

Ezek szerint a csorbult kerámiaelemeket nem kellene kicserélni?

– Vannak olyan elemek, amiket ki kell cserélni, de van olyan is, amit ki lehet javítani. Azért is küldtem át referenciákat, mert van arra gyakorlat, hogy a meglévőt felújítjuk. Több tárgyat, Zsolnay kerámiát mentettünk már meg akár Pécsett, akár Budapesten vagy Kecskeméten. Némelyek a felújítás után is már több mint tíz éve kint vannak a szabadban, és teljesen jó állapotban vannak. Természetesen a vandalizmus ellen nem lehet megvédeni a kerámiát. Vagyis az időjárási viszonyokat kibírja, de ha valaki kalapáccsal vagy gördeszkával nekimegy, az tönkreteszi.

A szökőkút jelenlegi borítását használják a téli időszakban is annak megvédésére. Elég védelem ez az időjárási viszonyokkal szemben?

– Nem a felső borítással van a probléma, szerintem. Hanem inkább az okozott problémát, hogy a szökőkút alulról nedvesedett, illetve amikor a szökőkutat összerakták, a kerámia fugázása nem volt megfelelő, belement ugyanis a víz. Ha a téli időszak előtt, mondjuk novemberben leengedik a szökőkútból a vizet, és egy területvédő anyaggal lekezelik, akkor az tökéletes védelmet nyújt. Ha ezt minden évben elvégezzük, akkor az elég védelem, nem kell letakarni, nem kell házat építeni rá vagy bedobozolni. Tudtommal a százévesnél öregebb szökőkutakat kell bedobozolni, az ilyen szökőkutaknál erre nincs szükség. Régen ez volt a divat, de most már vannak olyan megoldások, amikkel ez elkerülhető.

Sajnos ugyanakkor a jelenlegi borítás alá nem tudtunk benézni. Ha jól tudom, éveken keresztül sósavval tisztították, így teljesen eltűnt már róla a máz. Ezeket az elemeket sajnos teljesen újra kellene gyártani. Mi arra is tudunk receptúrákat, javaslatokat adni, hogy a tisztítást miként oldják meg. Egyébként is úgy dolgozunk, hogy a munkánk végén adunk egy műszaki leírást arra is, hogy a munka szavatosságát hogyan lehetne sok-sok évig megőrizni. Ez tartalmazza azt is, hogy hogyan kell tisztán tartani a kerámiát, milyen anyagokkal lehet, és mivel nem lehet takarítani – mondta Pájer Károly.”

Az elmúlt években mindenféle számítások napvilágot láttak. Egyebek között az is elhangzott, hogy a felújítás, azaz az 1853 kerámia elem elkészítése mintegy 200 ezer euróba kerülne. Nem újítják fel a szökőkutat, hanem vadonatújat építenek, modern talajszökőkutat, amilyen minden városban van. S erre a kivitelező 15 év szavatosságot ad. Hogy ezt követően mi lesz, azt nem tudjuk. Lehet, hogy ha majd lejár a garancia, akkor is új épül? Csak éppen nem 35 év után, hanem másfél évtizedet követően.

Emberi hanyagság miatt ment tönkre Szabadka egyik szimbóluma. Ha idejében megjavították volna, nem jutottunk volna el még csak a felvetésig sem, hogy talán le kellene bontani. Az nem magyarázat, hogy a gépészeti rész le volt betonozva, s nem fértek hozzá! Ha lelkiismeretesen viszonyultak volna örökségünkhöz, nyilván találtak volna megoldást a megmentésére.

Én is azok közé tartozom, akik sajnálják, hogy szegényebbek lettünk egy remekművel. A szecesszió fontos díszítőeleme volt a Zsolnay kerámia. Szabadkát a szecesszió városának nevezik, és ennek kapcsán turista-útvonalakat szerveznek. Ez nagyszerű, ámde örökségünk megőrzésében Szabadka most elégtelenre vizsgázott. Immár sokadszorra.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége