Kirgizisztán, az érintetlen táj földje

Czékus Borisz

2020. január 23., 11:36 >> 2020. január 23., 12:36

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Nincs mese: A globalizáció megállíthatatlan (Czékus Borisz felvétele)

Nincs mese: A globalizáció megállíthatatlan (Czékus Borisz felvétele)

A kirgiz parlament épületét is Fehér Háznak hívják (Czékus Borisz felvétele)

A kirgiz parlament épületét is Fehér Háznak hívják (Czékus Borisz felvétele)

Biskekben több hektár virágoskert van (Czékus Borisz felvétele)

Biskekben több hektár virágoskert van (Czékus Borisz felvétele)

Marshutka Kirgizisztánban (Czékus Borisz felvétele)

Marshutka Kirgizisztánban (Czékus Borisz felvétele)

Az Ala-Archa Nemzeti Park hasonlít Svájcra (Czékus Borisz felvétele)

Az Ala-Archa Nemzeti Park hasonlít Svájcra (Czékus Borisz felvétele)

A sok –sztánra végződő Szovjet utódállam között első nekifutásra még nekem is nehéz volt elhelyezni a térképen Kirgizisztánt. Belső-ázsiai utam során Kazahszán és Üzbegisztán mellett ellátogattam ebbe a diktatúrába is. Érintetlen természeti gyöngyszemei miatt az útikönyvek és útibeszámolók Ázsia Svájcaként emlegetik.

Engem főleg a városok és azok mindennapjai érdekelnek, így egy napot Biskekre, a perspektíváját kereső fővárosra szántam. Kalandosan ugyan, de megérkeztem Kazahsztánból a Jibek Jolu-n (e: zsibek zsoli), az ősi Selyemúton. Rögtön az országba lépéskor gondom adódott: nem volt vízumom. Én tudtam, hogy nem kell, de a határőr, később határőrök, majd határőrök, vámosok és rendőrök nem voltak ezzel tisztában, hogy hol is van az a bizonyos Európai unió nevű ország. Hiába erőltettem a 4300 kilométerre, és öt időzónára fekvő Hungáriát meg Budapestet, a konzílium csak nem találta a kézzel írt listán. Fél óra után végül kiegyeztünk egy olyan országban, hogy „Belgiumpest” – ők megtalálták hozzá Belgiumot, én meg a pestet adtam hozzá. Mindenki felettébb boldog és elégedett volt. Aznap megtanultam, hogy Magyarországot oroszul Vengriyának hívják… Hát így érkeztem meg Biskekbe, a hat milliós ország fővárosába, az egyetlen jelentősebb településére. Ráadásul innen Üzbegisztánba tartottam, ahol majd megint nem létező országból érkezett földönkívüli leszek.
A kazah–kirgiz határ tizenegynéhány kilométerre van a fővárostól, Biskektől. Az út mentén lerobbant bőven nagykorú orosz gyártmányú gépkocsikból kétes kinézetű alakok csencselnek szinte mindennel. A határőrök tőlük veszik a dohányt, de elképzelhetőnek tartom, hogy részben ők is látják el őket áruval. Szemét, piszok, bozót ameddig csak a szem ellát. Ilyen lenne Ázsia Svájca?
Kirgizisztán dupla akkora területű ország, mint Magyarország, de lakosainak száma csak fele annyi. Minden negyedik-ötödik kirgiz a fővárosban, és annak vonzáskörzetében él. Így jó esély van rá, hogy a vidék valóban olyan, mint mifelénk az etalonnak számító 26 kanton országa. Kirgizisztán hegyvidéki ország egy nagyobb folyóval, a Narinnal, és az Iszik-köl tóval. A kínai határral párhuzamosan húzódó Tien-san hegységben van az ország legmagasabb pontja, a 7439 méter magas Győzelem-csúcs. Az egyik kirgiz bélyegen ez a hegycsúcs szerepel, és valóban olyan, mint a mi Mount Everestünk. Csak még tized annyian hódították meg. A hegylábaknál félsivatagok és sztyeppék alakultak ki, felettük rétek, legelők és lombhullató erdőségek, továbbhaladva fenyőerdők és magashegyi rétek borítják a tájat, őket pedig a gleccserek és a hófedte hegycsúcsok világa váltja. Itt érdemes megemlítenem, hogy a hegység egy 4500 méteres névtelen csúcsát 2011-ben az akkori miniszterelnök javaslatára Vladimir Putyinról nevezték el.
Az Iszik-köl a világ második legnagyobb sós vizű tava. Sótartalma mindössze egy hatoda az átlagos tengervíz só koncentrációjának, de ennyi már elég arra, hogy soha se fagyjon be, dacolva 1600 méteres tengerszint feletti magasságával. Egyesek úgy vélik, hogy számos gejzír is táplálja a tavat. Ezért a helyiek meleg tónak hívják. A tó vízutánpótlását közel ezer gleccser olvadékvize biztosítja, amit több mint 100 patak és kisebb folyó szállít.
A 800 kilométer hosszú Narin folyónak inkább gazdasági, mintsem turisztikai jelentősége van. Éves szinten 13–14 köbkilométer olvadt havat és jeget szállít Kirgizisztán számos víztározójába. A legnagyobb vízerőmű előtt a 60 kilométer hosszú Toktogul-tároló 20 km3 vizet tartalmaz. A 200 méter magas gáton lezúduló víz generálja az ország energiaszükségletének jelentős részét. A tárolót is a nagy Szovjet építkezések idején építették. Itt is számos települést költöztettek át, és több ezer hektár termőföldet árasztottak el.
Kirgizisztán területének 7–8%-a valamilyen fajta védelem alatt áll. 10 természetes bioszféra rezervátumából az Issyk-Kul a Ramsari egyezmény alá tartozik. 13 nemzeti parkja közül a legismertebb az Ala-Archa. Az 50 hegycsúcs parkjának névadó növénye az archa, vagyis a boróka, a kirgiz nép misztikus ősi cserjéje. Nagy tisztelet övezi, mivel füstje elűzi a gonosz szellemeket, de ügyelni kell, hogy ne az otthonok közelében égessék, mert ilyenkor elszívja az emberek energiáját. A Biskektől 40 kilométerre lévő park kedvenc célpontja úgy a helyieknek, mint a turistáknak. Színes kínálat várja a látogatókat. Lehet itt piknikezni, sétálni, pihenni, lovagolni, sassal vadászni, hegyet és sziklát mászni, síelni. Az Ala-Archa folyó kanyonja évek óta a tágabb környék legfelkapottabb úti célja. További 20 természeti érték, mint például a vízesések, a szurdokok, a kanyonok és a kilátók is várják a Kirgizisztánba érkező természetjárókat, de félszáz bioszféra-, erdő- és vadrezervátumot is kialakítottak a kirgiz hatóságok. Nem egész egy évtized alatt az ország területéről két kulturális (a Selyemút és a Szulajman-hegy), valamint egy természeti helyszín, a Nyugati-Tien-San ökoszisztémái kerültek fel az UNESCO Világörökségi listájára.

Az utolsó Lenin szobrok egyike Biskekben (Czékus Borisz felvétele)

Az utolsó Lenin szobrok egyike Biskekben (Czékus Borisz felvétele)


Az ámulatba ejtő természeti kincsek után íme néhány adat a kirgiz valóságból. A 17 állami ünnep közül 10 valamilyen módon kötődik a függetlenség kivívásához. A területet hajdanán kínai dinasztiák irányították, később orosz-, majd szovjet fennhatóság alá került. 1991-től több felkelés is kitört, Kurmanbek Bakijev elnököt, egy elcsalt választás után elzavarták, de a miniszterek és a kormányok is buktak már, megégett a hófehér parlament is. Az ország hivatalos nyelve a kirgiz és természetesen az orosz. A kirgizek aránya 70%, 15% üzbégnek vallja magát, és 7–8% az oroszajkú. Rajtuk kívül még 45–50 nemzeti kisebbség él az ország területén (tádzsikok, kínaiak, mongolok, kazahok, tatárok, ujgurok stb.). A kirgiz-üzbég határvonal ma is vitatott, számos exklávé és enklávé alakult ki. A cirill ábécét használó országban csak minden ötödik lakos orosz ortodox, a többiek a muszlim vallás mérsékelt szunnita ágához tartoznak. Az ország gazdaságát illetően nincsenek mérhető adatok, szinte minden ipari termékből behozatalra szorulnak. Kivitelre termelnek gyapotot, gyapjút, húst, aszalt gyümölcsöt, tejtermékeket és vízenergiát. Érdekes módon az ország kereskedelmének közel fele éppen Svájccal bonyolódik le.
A világ fejlettebb részéről Kirgizisztánba érkező turisták türelmét gyakran próbára teszik az ottani mindennapok. Kell némi idő mire az ember hozzászokik a közlekedési morálhoz, a bazárok törvényeihez, a hivatalos szervek hozzáállásához. De az egyszerű kirgiz emberek vendégszeretete és udvariassága mindezt feledteti.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége