Időutazás a VM4K-ban

A gyermekek téli táborok érdekfeszítő programjain vehettek részt Szabadkán

L. M.

2020. január 23., 10:17 >> 2020. január 23., 11:17

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Készen állnak a lovagok

Készen állnak a lovagok

A Sonivius Vappae régizene együttes koncertje (Lukács Melinda felvétele)

A Sonivius Vappae régizene együttes koncertje (Lukács Melinda felvétele)

Petrovity Ádám és Petrovity Tibor solymászok a VM4K-ban (Lukács Melinda felvétele)

Petrovity Ádám és Petrovity Tibor solymászok a VM4K-ban (Lukács Melinda felvétele)

Hangszerbemutatón a gyermekek (Lukács Melinda felvétele)

Hangszerbemutatón a gyermekek (Lukács Melinda felvétele)

Vörös Csaba informatikus a digitális világba kalauzolta a résztvevőket (Lukács Melinda felvétele)

Vörös Csaba informatikus a digitális világba kalauzolta a résztvevőket (Lukács Melinda felvétele)

A gyerekek a zászlóforgatást gyakorolták Szabó Gabriellával (Lukács Melinda felvétele)

A gyerekek a zászlóforgatást gyakorolták Szabó Gabriellával (Lukács Melinda felvétele)

Megközelítőleg száz gyermek fordult meg az elmúlt napokban a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ téli táborain. Egyik ilyen a Középkori apród-tábor volt, amely során szinte megelevenedett a középkor. A résztvevők Hajvert Lódi Andrea és Agyánszki Máté irányításával mesedramatizációval foglalkoztak, Szerda Balázs hangszerbemutatót tartott, a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület reneszánsz táncokat mutatott be, Rózsa Zsombor a sakkozás rejtelmeire világított rá, Varga Zoltán pedig a birkózás fortélyaira. A tábor ünnepséggel, valamint a Sonivius Vappae régizene együttes koncertjével zárult. A foglalkozások idején a gyermekek Orgoványi Anikó festőművész, költő segítségével rajzoltak és verseket írtak, valamint középkori süvegeket és lovagsisakot készítettek. Ahogyan azt megtudhattuk Orgoványi Anikó jobb agyféltekés rajztanfolyamokat is tart, úgy felnőtteknek, mint gyerekeknek egyaránt:
– A tanfolyam lényege, hogy néhány nap alatt bárki megtanulhat rajzolni, a felnőttek például élethű önarcképet, a gyerekek pedig állatokat rajzolhatnak. A jobb agyfélteke felelős a kreativitásért, a térbeli látásért, a finom motorikáért, tehát minden ott van a jobb agyféltekében, amely egy szép rajz elkészítéséhez szükséges. A bal agyfélteke a racionalitásé, ezzel számolunk, írunk, olvasunk, beszélünk. A tudományosság bebizonyította, hogy akkor működik jól a bal agyféltekénk, ha összhangban van a jobbal. Ez a foglalkozás erre tökéletes példa. Amikor meséltünk és verset írtunk, a bal agyféltekénket edzettük, amikor ez alapján rajzoltunk, akkor a jobb agyféltekénket – fejtette ki Orgoványi Anikó.
A résztvevőket Szabó Gabriella, a szabadkai Crystal mazsorettstúdió vezetője zászlóforgatásra tanította, hiszen a zászlók is fontos szerepet játszottak a középkorban:
– Ez egy nagyon látványos eszköz. Főleg a fiúk használják menettáncoknál, a lányok inkább mazsorettbotokat és pomponokat. A látvány mellett nagyon fontos az, hogy a gyermekeket fegyelemre és csapatmunkára ösztökéljük, közben fejlődik a kézügyességük és a koncentrációjuk is, mivel a zászlóforgatás szabadtéri tevékenységnek számít, szép időben sokat tartózkodunk a levegőn – mondta Szabó Gabriella.
Ugyancsak különleges élményben lehetett részük a gyerekeknek, amikor Petrovity Tibor csantavéri solymász, a fia Petrovity Ádám, a Paulinum harmadik osztályos diákja segítségével a ragadozó madarakról tartott bemutatót. Nagy volt az ujjongás, visítás, tapsolás, amikor madárröptetésre került a sor:
– Solymászattal és biológiai védelemmel foglalkozunk. Megfordulunk vadásztalálkozókon, felkérésre bemutatókat tartunk, de mindenekelőtt a biológiai védelemre fektetünk nagy hangsúlyt. Szerelemből indult ez a vállalkozás. Ehhez nagyfokú odaadásra van szükség, mert ez egy mindennapos tevékenység. A madarakat rendszeresen kell röptetni, különben az egészségük bánja, nagy gondot kell fordítani a táplálkozásukra, tudni azt, melyik madár mennyit eszik, milyen gyors az emésztésük, tehát mindenképpen jól kell ismerni a madarakat. Mielőtt repülnének, minden nap megmérjük őket, mert akkor tudják kihozni magukból a maximumot, ha ideális a testsúlyuk. Attenborough a levegő farkasainak nevezte őket, mivel falkában élnek és úgy is vadásznak. Sajátos nyelven: mozdulatokkal és jelekkel kommunikálnak, egyikük megindul üldözni a zsákmányt, a másik már lesben áll, együtt ejtik el és közösen is fogyasztják el a prédát – hallottuk Petrovity Tibortól és azt is megtudhattuk, hogy nem minden sólyom, ami annak látszik.
– Mi két harris madárral, azaz álölyvvel és egy galambász héjával érkeztünk. A sólyom magasröptű, míg például a harris, a galambász héja, az egerészölyv és a szirti sas is alacsony röptű, nem emelkednek nagy magasságokba, és van különbség a gyorsaságban is – magyarázta a solymász.
A repülő Vucsidol kivágásanimációs tábor, a kamaszokat a huszadik század elejére repítette. A résztvevők Lea Vidaković képzőművész és Vastag Gazsó Hargita múzeumpedagógus, irodalmár útmutatásával sajátosan dolgozták fel Csáth Géza, Munk Artúr és Havas Emil regényét:
– Az ötletet a Munka Artúr életét és munkásságát bemutató kiállításom adta. A Munka Artúr-kiállítás 2016-ban jött létre a Szabadkai Városi Múzeumban, 2018-ban Topolyán kibővítve tekinthették meg a látogatók, de szeretnénk más településeken, határon túl is bemutatni. Emiatt gondoltuk azt, hogy jó lenne továbbfejleszteni, interaktívabbá tenni, ebből kifolyólag olyan animációt készíteni a gyerekekkel, amely a kiállítás részévé válhat, hogy érintőképernyős felületeken, a látogatók az ő képzeletvilágukon keresztül ismerkedjenek meg a regénnyel. Lea Vidaković az animációk nagy szakértője, az ő ötlete volt a kivágásanimáció. Ehhez a közintézmények segítségével sok képeslapot is sikerült összegyűjteni, amelyeken a regénybeli helyszínek szerepelnek, hiszen szabadkai, palicsi és topolyai helyszínekről van szó. A foglalkozáson először is meséltem a kamaszoknak a kiállításról, az írók életéről, és arról is, hogy milyen érdekes körülmények között lett kiadva a regény. 1906-ban ugyanis a Bácskai Hírlap hétvégi számaiban jelent meg sorozatként és soha nem lett volna belőle egybefüggő könyv, ha Dér Zoltán ezeket nem kutatja ki és nem gyűjti össze. Kemény munka lehetett, de sikerrel járt, és így tudta az Életjel kiadni. Azóta több kiadásban megjelent, szerb és horvát nyelvre pedig Tilly Róbert fordította le. A kamaszok nagyon lelkesek és kitartóak voltak, ahhoz képest, hogy a mai rohanó világunkban és az ő habitusukhoz képest ez egy eléggé szöszmötölős munka. Amit létrehoztunk, az viszont egy szép megemlékezés a századelős Szabadkáról is, az egykor itt élt lakosokról, a város hangulatáról – mondta Vastag Gazsó Hargita.
A jövőbe tekintve, a jelenünk digitális és virtuális világát kutatta a Vörös Csaba informatikus vezetésével lezajlott informatikai tábor, amely során a résztvevők egyebek közt a 3D-s nyomtatással, tervezéssel, szkenneléssel és rajzolással ismerkedtek meg, sőt egy digitális szabadulószobát is létrehoztak.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége