Az évszázadok során számos híres személy megfordult Szabadkán. Városunk polgárai sokszor nem is sejtették, hogy akiket vendégül láttak, azok később egész Szabadka történelmét meghatározták. A régi Bácskai Hírlapokat lapozva pont egy ilyen esetre bukkantunk, ugyanis százhúsz évvel ezelőtt Bródy Sándor, korának neves írója és publicistája látogatott városunkba.
Bródy Sándor 1863. július 23-án született Egerben. Apja zsidó származású gabonatermelő volt, aki egy ideig az egri érsek gabona-értékesítését is kezelte. Fiatal volt amikor apja tönkrement és később elhunyt. Néptanítónak készült, de tanulmányait nem fejezte be. Tizennyolc évesen írnokként dolgozott bátyjánál, aki Gyulán volt ügyvéd. Első írásai a helyi lapban jelentek meg. Jókai Mór és Émile Zola voltak rá nagy hatással. 1884-ben Budapestre költözött, majd megjelentek első művei, a Nyomor című novelláskötete, és a Faust orvos című regénye. Írói berkekben úgy kezdték emlegetni, mint a magyar Zolát. 1888–89-ben a Magyar Hírlapnál dolgozott újságíróként, majd Kolozsvárra utazott, ahol előbb az Erdélyi Képes Újságot, később a Kolozsvári Életet, majd a Magyarországot szerkesztette. Kolozsváron elcsábította korának ismert színésznőjét, Hunyady Margitot. Kapcsolatukból született Hunyady Sándor, aki később apjához hasonlóan ismert íróvá vált. Bródy Sándor 1890-ben visszatért Budapestre, ahol ismét a Magyar Hírlapnak dolgozott.
A neves író 1900 első hónapjában látogatott el Szabadkára, hogy a zsidó nőegylet hangversenyén lépjen fel. Maga az esemény, szünet nélkül, háromórás volt. A műsor során a közönség operarészleteket, magyar nótákat, hegedűművészek fellépéseit hallgathatta meg. Az író eredetileg egy felolvasást kellett volna, hogy tartson, de közvetlen ember lévén, inkább egy kötetlen beszélgetésbe kezdett. Ez azonban nem nyerte el a zsidó nőegylet tagjainak tetszését.
A Bácskai Hírlap január 24-ei száma így írt Bródy Sándor fellépéséről:
„És mikor ez a zseniális író keresztbe tette lábát, hátravetette magát a támlaszéken, bal kezével megvakarta a fejét és azt mondta, hogy nem fogok felolvasni hölgyeim, Olaszország kék egéről se beszélek, hisz kívül oly csuf, nehéz köd van, hanem a pesti tárlat arczképeiről mesélek – mert igazán mondva a velem született hanyagságnál fogva, mikor a vonatban ültem azt sem tudtam miről fogok beszélni – és mikor erre a preludiumra egy pohárka konyakot szürcsölt ki a vékony pohárból – akkor az ítéletet az asszonyaink meghozták.
Pedig lám Bródy olyat nyújtott szabad előadásában közönségünknek, amilyenben tán sohse volt részünk, nekünk se, más vidéki városnak se. Bemutatta magát olyannak, amilyen ő valóban.
Érdekesnek, szellemesnek, művésznek, kedves társalgónak, zseniálisnak.
Intim, kedves dolgokat mesélt az ő atyamesteréről Jókairól, szóval festette le előttünk a magyar írók királyának arczképét és elmondta, hogy Petőfi Sándor ellenezte Jókai első házasságát, a másodikat egy sokkal kisebb ember. És azóta ha az utczán találkozik Jókaival, úgy mennek el egymás mellett, hogy ne vegyék észre egymást” – olvashatjuk a napilapban.
Lehet, hogy Bródy Sándor fellépése nem nyerte el a szabadkai közönség tetszését, a nagy író később azonban komoly befolyást gyakorolt városunkra. Bródy Sándor 1903-ban Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával együtt elkezdte a Jövendő című hetilapot szerkeszteni, amelyet a Nyugat előfutárának tekintenek. Ekkor Bródynak egy szabadkai nyolcadikos gimnazista elküldte novelláját. Az író annyira jónak találta a művet, hogy a szabadkai diákot arra biztatta, komolyabban foglalkozzon az írással. A diák nem más volt, mint Csáth Géza, a novellája pedig A kályha címet viselte.
