A magyar kultúra általában búvópatakként él

Szabados György-napot szerveznek magyarkanizsai kötődéssel

Jenei Klementina

2019. november 19., 17:49

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Dormán László portréfotója Szabados Györgyről

Dormán László portréfotója Szabados Györgyről

November 21-én Budapesten két helyszínen zajlanak majd az események, amelyek Szabados György, improvizatív zongorista emléke előtt tisztelegnek. Őt a magyar improvizatív zene legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon az utókor. Ám polihisztornak is tartják, aki a zene mellett otthonosan mozgott a keleti filozófiában vagy éppen a színház területén, de még ezzel sem tudunk róla teljes leírást adni. A szervező a Magyar Művészeti Akadémia, társszervezőként pedig a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely is bekapcsolódik, valamint a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó és a Pesti Vigadó. Bicskei Zoltánnak kettőben van érintettsége, hiszen az akadémia tagja, a műhely munkatársa, aki mesélt az előttünk álló programsorozatról.

Miért éppen Szabados?

– A magyar kultúra általában búvópatakként él. Minden fontosabb alkotója évtizedekkel később került a köztudatba. Gondoljunk csak Csontváryra, Tóth Menyhértre, talán csak a Bartók–Kodály kettős kivétel, de az is csak azért, mert a nemzetközi világ idejében fölfigyelt rá. De még Liszt beemelése is jóval később történt, talán a századik születésnapján lett igazán mindenkié. Hamvas Béláról ugyanezt jól tudjuk, és Szabados is ugyanilyen bujdosó király volt, akit a kultúra és a szellem emberei számon tartottak, de kis városszéli klubokban és távoli helyeken léphetett leginkább föl, nagyon ritkán engedték be nagyobb pódiumra. Ez egy sors. Egy nemzet sorsa is. Be kell emelni a közéletbe, a közszellembe és most, halála után nyolc évvel itt az idő, hogy egy komolyabb összegzést készítsünk, noha voltak és vannak kisebb-nagyobb műsorok és emlékezések rá, de ez mostani nap is igazából csak egy érintés, egy kezdeményezés. Ebben van egy nemzetközi konferencia, szerbiai, németországi és magyarországi zenekritikusok, zeneesztéták, tanárok, muzsikusok részvételével, van egy könyvbemutató, amely a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg, amelyben szintén nemzetközi szerzők művei vannak. Ez az első könyv műveinek szakszerű elemzésével. Életében egyetlenegy zenei elemző tanulmény jelent meg Magyarországon, a többi élményszerű beszámoló, esszé, lemezkritika. Tehát egy új, komoly könyvvel vagyunk gazdagabbak. Készült egy portréfilm, ami remekül sikerült és két-három héten belül a magyar médiában is látható lesz. Ebben a filmben végig Szabados beszél, akiről tudjuk, hogy szinte párja a hamvasi bölcseleti világnak. A filmet egy koncert követi, a Grencsó Kollektív Kör játssza a Szabados számokat, két vendégszólistával: Mezei Szilárddal és Dresch Mihállyal kiegészítve. Az első két program az Akadémia Andrássy úti székházában zajlik, a másik kettő pedig a Pesti Vigadóban.

Miért fontos Szabados, mi teszi őt naggyá?

– A zene világában ebben a térségben, egy átmeneti korban – amikor az egyik civilizáció kánona már nem él, holt forma csupán, nem az életet fedi, a másik, újraszülendő civilizáció kánona pedig még nem alakult ki – az áthidaló megoldást egyedüliként Szabados találta meg. Úgy hiszem Európa-szinten is, ezért imádták őt Nyugat-Európában, ahol a legnagyobb zeneszerzők (Ligeti György, Anthony Braxton…) beemelték őt maguk közé, ellentétben a hazai fogadtatással. A legnagyobb nyugati kritikusok eleve a Liszt–Bartók–Kodály vonal folytatásaként élték még a szabadosi életművet. Egy új civilizáció születésekor mindig nyitottnak kell lenni, befelé kell hallgatózni, ahol az örök Rend ugyan mindig készen van bennünk, de azt újra kell szülni és felszínre kell hozni. Ennek eszköze az improvizáció. Hasonló korszakokban a zenében mindig hangsúlyosabb az improvizáció szerepe. Amikor az új kánonok kialakulnak, akkor persze kevesebb, csak annyi, amennyi a zene éltetéséhez szükséges. Ez így volt korábban is. Most is ilyen korszak van, ezért aki nem improvizál ma – ritka kivételes helyzetektől eltekintve –, az egyáltalán nem hiteles, mert azt jelenti, hogy régi, holt kánonokat ismételget, variál, vagy pedig spekulatív módon próbálja megoldani a dolgot. Itt nincs spekulatív megoldás, itt a bennünk lévő isteni rendet kell felemelni, ahhoz pedig mindenre szükség van. A legéteribb, a legszellemibb művészet, a zene szokta ezt elsőként megszólaltatni. Hogy képbe rajzolódjon vagy fogalmilag szóban tisztázódjon, ahhoz több idő kell. Persze mindegyikre szükség van, de a zene egy kicsit előbbre jár a többiektől, mert hullámjelenség, éppúgy, mint maga a látható jelenségek mögöttes világa. Ezeket a dolgokat Szabados rendkívül tisztán megfogalmazta. A nyelvünk mélyén is olyan ősiség van, amire új formákat lehet építeni. Ismeri a maga szabadságának a határait, ugyanakkor nem kaotikus, nem szétszóródott. Élő formában létezik. Miközben Nyugaton ez a rögtönzött muzsika nagyobbrészt parttalan szenvedésről, az egó valóban reális szenvedéséről, örömeiről, érzelmeiről szól, Szabadosnál ez sokkal nagyobb távlatban, szélesebb megérzéssel és rálátással történik. Ezért tartották őt Nyugaton is szinte a legnagyobbnak. Itt az ideje, hogy ezeket összefoglaljuk. Remélem, hogy ezzel a könyvvel, ezzel a nappal mindez magasabb szintre léphet. Az lenne a jó, ha közkinccsé válnának a gondolatai és a zenei világa. Ez utóbbi jórészt a tanítványokon múlik, hiszen a rögtönzéssel élő művészetekben a képesség csak személyesen átörökíthető, csupán ésszel nem tanítható. Valójában ez mindenben így van, és egyszer majd rájövünk erre, amikor összeomlik a pedagógia rendszere.

Hogy kerülünk mi, délvidékiek ebbe az egészbe?

– Szabados 1979 óta folyamatosan jelen volt itt. Amikor Nyugatról kitiltották, nem kapott útlevelet, akkor sok harc és huncutság árán át lehetett legalább az egykori Jugoszláviába utaztatni. Vajdaságot akkor erősen megtermékenyítette. Emlékezünk költőink verseire, Tickmayerre, később Mezei Szilárdra, de a szerbekre is hatott. Aki őt hallotta, az tudja, hogy minden előadásán volt katarzis, tehát az ember megváltozott lélekkel ment ki a teremből. Ezért csillognak ma is a szemek, amikor megemlítik Szabadost. Olyan energia, erő és szellemáradás jellemezte, ami elől senki nem térhetett ki. Az is elképzelhetetlen ma, hogy a ’70-es, ’80-as években ő és a tanítványai majdhogynem sztárokként léptek fel Újvidéken, Belgrádban, ahol több száz ember volt a koncerteken és tomboltak. Ebből is látszik, milyen apályban élünk ma. Sok zenésznek volt mestere, nekem személyesen baráti atyamesterem. Rendkívül sokat segített és sokat is dolgoztunk együtt műhelyekben, koncerteken, borítókon, filmeken…

Nagyon örülök, hogy egy ilyen kivételes szépségű és gazdagságú búvópataknak a felemeléséhez létezik ma egy olyan erős, nagy intézmény, mint a Magyar Művészeti Akadémia, amely segít felemelni és megvilágítani, többeknek elérhetővé tenni ezt a művészetet.

A Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti rendezvénytermében 21-én 14 órától 15.30-ig kis kerekasztalt tartanak Szabados György életművéről, majd 16 órakor mutatják be a könyvet, ugyanott. Este 7 órakor a Pesti Vigadóban vetítik le a Szabados György-portréfilmet, majd fél kilenckor kezdődik a koncert, mely során Szabados műveit játsszák.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége