Szolidaritás, empátia és apátia elnevezéssel háromnapos tanácskozást tartott a hétvégén tartományi székvárosunkban, Újvidéken a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet Kultúra, Művészet és Média ágazata. Nemcsak társadalmunk, a demokratikus átalakulás, a környezetünk, hanem szélesebb régiónk szempontjából is figyelemfelkeltő, eszmélésre késztető, és remélhetőleg cselekvésre serkentő előadások és hozzászólások hangzottak el. Ezek részei lesznek a záradékoknak, valamint a további terveiknek.
Szolidaritás, mit jelent ez manapság? – című bevezető előadásában Miroslav Keveždi (Miloš Crnjanski Vajdasági Művelődési Központ – VMK) történelmi megvilágítással kísérelte meg boncolgatni a szolidaritás kérdését. Kihívásokkal teli világunkban szinte lehetetlen mindenre egyaránt vonatkozó álláspontot kialakítani. Valamennyien érezzük, hogy mind az egyén, mind a közösség nehéz helyzetben van. Ezért is lehet ellentmondásos egy-egy társadalom szolidaritási, erkölcsi képe, „metszete”. Számos elemzés mégis azt bizonyítja, hogy még ilyen körülmények között is sokan – egyének, intézmények, civil szervezetek – megtalálják a módját a célcsoportok, a rászorulók megsegítésére. Minden bizonnyal hatékonyabbak lennének, ha eredményesebb volna a hálószerű – hazai és külföldi – együttműködés. Az anyagi, a jóléti határok átlépése, a különbségek csökkentése érdekében a szakszervezeteknek és minden érdekszerveződésnek sokkal hatékonyabban kellene fellépniük, esetenként együttműködniük.
Milica Kravić, Zoran Stojiljković és Mikloš Biro (Fotó: Stanyó Tóth Gizella)
Környezetünk és szolidaritás c. előadásában Dragana Arsić (Védjük meg a Fruška gora erdőségét mozgalom) a vonatkozó törvények és a mindennapi tapasztalatok ellentmondásaira is figyelmeztetett. A mozgalom a természettel szolidaritást vállalva igyekszik leleplezni a vad fakitermelést, amely felett – megfigyelésük alapján – még a hivatalos szervek is olykor szemet hunynak. A leginkább mégis azt szeretnék elérni, ha a Fruška gora valóban nemzeti park volna. Ehhez azonban meg kellene változtatni a jelenlegi szabályzatot, miszerint a nemzeti park erdeinek mindössze 3 százaléka első osztályú, vagyis ez teljes védelmet jelent. Ezekben tilos a favágás. A másodosztályú, 67 százaléknyi és a harmadosztályú maradék erdőkben a leggyakoribbak a vadvágások. Az ebből eredő korrupcióra, haszonlesésre, egyének meggazdagodására vonatkozó írásbeli jelentéseiket eljuttatta a mozgalom az illetékes szervekhez, sajnos kevés eredménnyel.
Egy olyan társadalom fogságában élünk, amelyben mind kifejezettebb az érzéketlenség, a szolidaritásvállalás képtelensége – mutatott rá Empátia és szolidaritás c. előadásában dr. Aleksandra Bosnić Durić (VMK). Az empátia, a beleélés, az együttérzés, a megfelelő kommunikáció hiánya sok mindennnek a forrása lehet. Szerinte vizsgálni kellene: vajon bekövetkezett volna-e a XX. század végén a ’90-es évek tragédiája, ha alaposabb, „átláthatóbb” a kommunikáció a délszláv térségben? A témával kapcsolatban láthattuk a Farkas Istvánról szóló, Ispričaj svoju priču! (Mondd el élettörténetedet! sz. f.) c. dokumentumfilmet.
Az ember, az egyén is része a természetnek, az élővilágnak. Kerülhet, sajnos, olyan helyzetbe, amikor egyedül képtelen megoldani a lakhatási kérdését – emelte ki a Szolidaritás és fedél a fő felett c. előadásában Slađana Ljubičić (Krov nad glavom – Fedél a fő felett sz. f., Egyesült kezdeményezés). Mottójuk: „Senki ne legyen éhes, otthon (lakás, ház) nélkül!” – fő tevékenységi céljaikat tükrözi. A nemes elképzelésű, két éve kezdődött indítványhoz főleg egyének csatlakoztak Belgrádból, Újvidékről, Nišből, Lazarevacról, Szabadkáról. A civil szervezet eddig több mint 200 esetben reagált, vagy próbálta megakadályozni az erőszakos kilakoltatások végrehajtását. Többnyire olyan esetekben, amikor nem voltak egyértelműek a megindokló dokumentációk. A civil szervezet valahány esetben rámutatott a környezet, az utca emberének közömbösségére, valamint a kirekesztettség veszélyére is. Csak kevés esetben tapasztalták a bajba jutottak a szomszédok segítőkészségét, együttérzését. A bemutatott film is hasonló történetről szól.
Új együttműködési formákat kell kezdeményeznie a Függetlenség szakszervezetnek is, kölcsönösen, minden olyan civil szervezettel, amely szolidaritást vállal a rászorulókkal, de a természet- és környezetvédelemmel is – emelte ki összegezésében Dragan Milanović Pilac, az ágazat elnöke. Ebben aktívabban, hatékonyabban és objektívabban kell(ene) részt vállalniuk a médiumoknak is.
Hogyan az apátiából? Hogyan az érdektelenséggel szemben? Érdekes, kiútkereső
lehetőségek sejlettek fel a harmadik téma – az apátia, a közöny, az értelmetlenség, a motiválatlanság – kapcsán. A két egyetemi tanárral, dr. Mikloš Biroval és dr. Zoran Stojiljkovićtyal, a Függetlenség Szakszervezet elnökével Milica Kravić, a VRTV újságírója beszélgetett.
Nagy reménységgel vártuk a demokratikus változásokat a miloševići rendszer megdöntése után, 2000 őszén. Biro tanár szerint évek múltával azért is volt annál nagyobb a polgárok jelentős részének a csalódása. Sokan kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, vagy váltak különböző zsarolások áldozatává egy olyan kialakuló társadalomban, amelyben a „tőke ellenőrzi a hatalmat”. Egy ilyen társadalmi helyzetből tudatos aktivizmussal lehetséges a polgárok eszmélésre késztetése, a közöny, az apátia elhatalmasodásának minimalizálása.
Semmilyen körülmények között sem támogathatóak a „megrendezett, szükségesnek nevezett tömeges mozgósítások, az utaztatások”. Ez nem tartozhat a demokratikus választási módszerekhez – véli Stojiljković elnök. Hogy növekszik a polgárok érdektelensége, ez az alternatíva, a választási lehetőség hiányát, a motiválatlanságot is jelzi. Másfelől, érdekszervezeti szempontból, az is lényeges, hogy mivel, milyen társadalmi, gazdasági törekvésekkel vállalható a szolidaritás? Az általános fejlődés javára is válna, ha a szakszervezet(ek) megállapodnának az érdekszervezeti minimumban.
A szeminárium végén együttműködési memorandumot írt alá a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (VÚFE) nemrég megválasztott elnöke, Sinkovics Norbert és Dragan Milanović Pilac, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet Kultúra, Művészet és Média Ágazatának elnöke. Emlékeztetőül elmondjuk: a VÚFE 1990. január 17-én alakult meg Újvidéken, és az első független médiaszerveződés volt az akkori Jugoszláviában. A Függetlenség Szakszervezet pedig 1991. november 23-án Belgrádban tartotta meg alakuló kongresszusát.
