Csütörtök este a budapesti Vígszínház Kaddis a meg nem született gyermekért című előadását mutatták be a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban. A Kertész Imre regénye alapján színpadra állított produkciót Lukács Sándor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész tolmácsolásában tekinthették meg. Az előadással Kertész Imre születésének 90. évfordulójára emlékeznek. Az esemény a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében valósult meg.
A Kaddis a meg nem született gyermekért igen mély témákat feszeget. A gyönyörű monológ vezérmotívuma az író azon döntése, hogy nem akar egy olyan világban gyermeket vállalni, amelyben át kell élni a holokauszt borzalmait. A monodrámából kiderül, hogy Kertész Imre hogyan ismerkedett meg az első feleségével, hogyan futott zátonyra a házasságuk. Auschwitz borzalmai is megelevenednek az előadás során. Többször felvetődik a szabadság fogalma, amely a főhős szerint a legtisztább emberi érzés a világon.
A színész bravúros alakítása nagy sikert aratott a közönség körében. A publikum percekig zúgó vastapssal köszönte meg a produkciót.
Lukács Sándorral az előadás előtt beszélgettünk:
– Kertész Imrével személyes kapcsolatom volt. Esterházy Péter Búcsúszimfónia című darabjának volt a bemutatója. Ők barátok voltak, és Esterházy Péter meghívta őt a bemutatóra. A darabban én játszottam a főszerepet. A premier nagy siker volt, és Péter ekkor mutatott be engem Kertész Imrének. Szerencsémre Imrének nagyon tetszettem ebben a darabban. Fél év múlva volt egy másik bemutató a Vígszínházban, és arra is eljött a feleségével. Kialakult közöttünk egy kellemes, kedves baráti kapcsolat. Nem voltunk sülve-főve együtt, viszont én mindig elmentem a könyvbemutatóira, ő pedig megnézte a bemutatóimat.
Hogyan látja a kortárs magyar irodalmat? Lesznek-e Nobel-díjas magyar írók?
– Erre nehéz válaszolni. Azt veszem észre, hogy az irodalomi élet pezseg, sok fiatal író van. A ’80-as években, közvetlenül a rendszerváltás előtt az irodalmi lapok népszerűbbek voltak. Természetesen akkor még nem volt jelen az internet. Az internet egy kicsit felborította az egyensúlyt. Néhány internetes oldal elhatározta, hogy novellákat és esszéket jelentet meg, mivel az emberek szinte csak onnan tájékozódnak. Régebben a lapok miatt jobban lehetett értékelni azt, hogy mennyire fogyasztják az irodalmat. Most egy kicsit nehezebb.
Hogyan készült az előadás?
– A Vígszínház művészeti vezetőségének volt az ötlete, hogy mutassuk be Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című gyönyörű írását. Amikor Eszenyi Enikő igazgatónő elmondta, hogy van egy terve, és hogy azt velem szeretné megvalósítani, azt mondtam: „Ne vicceljetek! Еz olvasásra szánt anyag, nagyon nehéz, bonyolult szöveg. Szerintem ezt élőszóban, színpadon nehéz megjeleníteni.” Eltelt fél év. Azt hittem, hogy lemondott róla, és egyszer csak láttam, hogy ki van írva a Kaddis olvasópróbája. Kiderült, hogy a fődramaturgunk, Vörös Róbert és az asszisztense, Cseh Dávid fognak nekem segíteni. Elkezdtünk az anyaggal foglalkozni. Többször elolvastuk, bizonyos húzásokat eszközöltünk. Szinte észrevétlenül szerettünk bele az anyag megvalósításába. Felvetődött a kérdés, hogy miként dramatizáljuk az előadást. Korábban Darvas Iván és Kulka János játszott ebben az előadásban. Leültek egy asztalhoz, és felolvasták a szöveget. Vörös Róbert kitalálta, hogy legyen négy helyszín a színpadon. A szöveg nehézsége miatt lehetetlen lenne fejből felmondani az egészet, ezért a mappa mindig a kezemben van. Érdekes, izgalmas, szép és mély szöveg, amelyben Kertész Imre élete legbensőbb, legbizarrabb titkai is ki vannak mondva, meg vannak írva. Nagy színészi, előadói lehetőség van benne, amellyel nem szeretnék visszaélni. Teljesen átéltem a szöveget, és nagyon beleszerettem a műbe. Remélem, hogy ezt a szabadkai közönségnek is sikerült átadnom.
