EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

A szülinapi ebéd

Halász Gyula

2019. szeptember 15., 11:48

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az iskolaév mindig új kezdet, nagy esemény, az augusztus második fele mindig nagy készülődéssel jár, de ezenkívül van még egy fontos esemény, ez pedig Kata szülinapja. Már egy pár hónapja hetente eszébe jutott, hogy még csak három hónap, aztán még csak kettő és fél, a visszaszámlálás egyre gyakoribb volt. Folyamatosan variált, hogy mit szeretne szülinapjára, aztán augusztusban megállapodott végre, hogy márpedig egy gitárt szeretne, de nagyon. Kissé meglepődtem az elején, aztán meg nem is, hiszen rengeteg zenét hallgatunk, ő főként a pörgősebb rockot kedveli. Mivel a szülinapja még a nyári szünidő idején van, ezért az iskolatársakkal majd később megünnepeljük, mi azonban természetesen a családban megünnepeltük annak rendje és módja szerint. Kata mindent kitervezett, a tortától kezdve az ebédig, pedig csak 8 éves. Az egyik érdekes momentum az volt, hogy az ebédet mi ketten készítjük, mert ő mindenben segíteni szeretne, de egy nappal a szülinap előtt elkészítettük, hogy a bulin ne főzőcskézzünk. Kata kikötötte, hogy a szülinapi ebéd elkészítésének minden részében részt akar venni. Hát, gondoltam, ez nem gond, de mondtam neki, hogy akkor reggel fel kell kelni, és indulunk a piacra.

Augusztus 23-án szépen felkeltünk Katával, és megindultunk a Limáni piacra. Vettünk a kedvenc töpörtyűs pogácsájából, és elropogtattuk a vásárlás előtt. Jöhetett a hentes: megkértem a Komšiját (a hentessel egymást komšijának hívjuk), hogy mutassa meg Katának a marhalábszár rózsáját, mert ő választ. Lányom szakszerűen megvizsgált két szép húsdarabot, majd választott. Ez mehetett a darálóba, a fagyasztóból pedig kaptunk még pár kisebb marhacsontot velővel, majd következhettek a zöldségek. Gyerekkori ismerősöm Újvidékről Pirosra költözött, mivel a felesége pirosi, és kiváló, friss zöldségeket árulnak a piacon, ők termesztik, nem viszonteladók. Kata szépen kiválogatta a sárgarépát, a fehérrépát, a pasternákot, a fokhagymát, vöröshagymát, paprikát, a lestyánt, a krumplit és a petrezselymet. Jöhetett a bolt, ahol megvettük még az erdélyi gulyásleves utolsó belevalóját, a zöldborsót.

Hazavonszoltuk az ebédrevalót, ha így egyszerre megnézi az ember, hihetetlen, hogy mennyi minden fő egy levesben. Beindítottuk a Ramones-playlistát, majd Kata azonnal hozzá is látott: a sárgarépa és a fehérrépa pucolásával kezdte, ezután jött a krumpli. Egyedül a krumpli okozott neki némi nehézséget, mert nem tudja még erősen megfogni, ezért lassabban megy neki, de nem siettünk sehová. Én addig olajon megkapattam egy kicsit a darált húst, majd miután elfőtte levének nagy részét, rádobtuk a krumplit, a sárgarépát és a zöldséget. Kata óvatosan kevergette 10 percig, majd nyakon öntöttük vízzel. Kata belepottyantotta az egyik szép velős csontot, majd lefedte. Kezdődhetett az ünnepi ebéd következő fázisa: Kata nekilátott a fokhagyma pucolásának, majd szakszerűen felébe vágta őket. Ez alatt az idő alatt megmostam a paprikát, és kitisztítottam a belsejét, úgyhogy nekiláthatott a csíkokra vágásához. Ezután már csak a hagyma maradt, amit csak felébe vágtunk, és ez is mind belekerült a rotyogó lébe. Kata elégedetten nyugtázta, hogy milyen ügyesek vagyunk, én pedig előkészítettem a borsót, ez az utolsó tartozéka az extra levesének.

A leves mellé időközben megérkezett a torta is, de a gitár még becsomagolva várakozott a garázsban, hogy aztán a gyertyafújás után végre ünnepélyesen megpengethesse a húrokat. Azóta is rendületlenül nyomja, már túl vagyunk pár gitárleckén…


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége