Mit csinál az antropológus?

Dr. Kajdocsi Lovász Gabriella: Érdekes tudni, hogy milyenek lehettek az elődeink, ez hozzátartozik az ember identitásához

Szalma Brigitta

2019. augusztus 8., 06:44

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az antropológus szó hallatán többeknek valamelyik bűnügyi sorozat kórboncnoka jut eszébe, miközben a csontokat vizsgálva megpróbál rájönni arra, hogy mi okozta az egyén halálát. Ez a tudomány ennél sokkal több mindent foglal magában. A történelem és a régészet mellett az antropológia is betekintést nyújt a régi korok embereinek életmódjába. Dr. Kajdocsi Lovász Gabriella, a Szabadkai Városi Múzeum biológus-antropológusa segítségével többet megtudhattunk erről a különleges tudományról.

– Az antropológia igen tág tudomány, a tárgya az ember. Vannak olyan ágai, amelyek a ma élő emberekkel foglalkoznak, például a kulturális antropológia. A biológiai antropológia részben a ma élő népességek jellemzésével és a régmúltban élt népességek rekonstrukciójával foglalkozik. A biológiai antropológia a biológia ága, a kulturális antropológia pedig a néprajzhoz tartozik.

Hogyan lehet valakiből antropológus?

– Többféle módon. Egy biológus is szakosodhat antropológiára, és ilyenkor biológiai szemszögből fogja megközelíteni a kutatást. A régészetről is lehet antropológiára szakosodni. A vizsgálat során mindenképpen figyelembe kell venni a régészeti és a biológiai jellemzőket is, tehát a történeti antropológia egy interdiszciplináris tudomány.

Egy nő csontváza a középkorból

Egy nő csontváza a középkorból

Hogyan vizsgálják a leleteket? Milyen elemzéseknek vetik alá őket?

– Először is megnézzük, hogy mi van meg az adott csontvázból, például a koponya, a hosszú csontok, az apróbb csontok (pl. a kéz és a láb csontjai). Azután megállapítjuk a csontváz különböző jellemzőit, például a nemét, a korát. Később átvizsgáljuk a csontvázat. Megnézzük, hogy milyen volt a fogazata, volt -e valamilyen anatómiai variációja, lemérjük a koponya és a hosszú csontok méreteit. Végül megpróbáljuk megállapítani a patológiai elváltozásokat, tehát azt, hogy milyen betegségekben szenvedett az egyén. Sosem az egyén a lényeg, hanem az adott népesség, amelyet vizsgálunk. Az összesítésből kiderül, hogy milyen életmódot folytattak a népesség tagjai, milyen volt az egészségi állapotuk, milyen fizikai munkát végeztek. Statisztikai módszerekkel megpróbáljuk megállapítani a rokonsági kapcsolataikat.

Mit ad az antropológia a ma emberének?

– Érdekes tudni, hogy milyenek lehettek az elődeink. Ez hozzátartozik az ember identitásához. Az antropológia abban segít, hogy jobban megismerjük a múltunkat. A régi korok betegségeinek vizsgálatával sokszor hozzá tudunk járulni a ma is tomboló betegségek megismeréséhez. Ilyen például a tuberkulózis, amely egyre nagyobb veszélyt jelent, hiszen megjelentek a rezisztens baktériumok. Ma nincsenek olyan csonttani tünetek, mint régen, ezért nagyon sok orvos nem ismeri fel azokat az elváltozásokat, amelyek a tuberkulózishoz köthetőek, mert még nem találkozott velük. Az új, nagyon patogén baktériumok megjelenésével újra előjönnek azok az elváltozások, amelyek a régmúltban voltak jellemzőek. Ha a megvizsgált csontvázakból DNS-mintát veszünk, és megpróbálunk rájönni arra, hogy a baktérium milyen törzse okozta a megbetegedést, akkor meg tudjuk állapítani, hogy milyen volt a baktérium evolúciója, és azt is, hogy mi várható ezzel kapcsolatban.

 Szerbiában milyen az antropológia helyzete?

– A legtöbb országban kevesen foglalkoznak ezzel a tudománnyal. Szerbiában van antropológiai társaság. A régészeti találkozókon mindig van antropológiai szekció. Magyarországon a biológiai tudományokhoz sorolják, Szerbiában pedig a régészethez tartozónak. Kevés antropológus van, viszont mindannyian jó szakemberek.

Mit lehet tudni a Szabadkai Városi Múzeum állandó tárlatán kiállított csontvázakról?

– Az állandó kiállításunkon négy korszak embereit mutatjuk be. Egy gyermek, egy férfi és egy idősebb nő csontvázát láthatjuk. Mellettük az adott népcsoport legjellemzőbb patológiai elváltozásait mutatjuk be a csontokon. Ezzel azt próbáljuk szemléltetni, hogy milyen életmódot folytattak az adott népesség tagjai. Például a rézkorszaki szakaszban preparált koponyákat láthatunk. Ebből kiderül, hogy már az őskorban is végeztek sebészeti beavatkozást. Az is lehetséges, hogy amulettszerzés céljából lékelték meg a koponyát. A szarmata időszakból egy férfi csontvázát mutatjuk be. Feltételezzük, hogy az illető harcos volt, mivel kardvágás nyoma látható a koponya felső részén, sok bordája eltört, a combcsontján lovaglás nyomait találtuk, illetve nagyon erős izomzata lehetett. Az avarkorból egy gyermek csontvázát mutatjuk be. Ezzel azt szemléltetjük, hogy abban a korban nagy volt az elhalálozás a gyerekek körében. Sokuk skorbutos volt, vagy vérszegénységtől szenvedett a nem megfelelő táplálkozás miatt. A középkorból egy Árpád-kori nő csontvázát mutatjuk be, amelyen tbc nyomai láthatóak. Ebből az időszakból olyan csontokat állítottunk ki, amelyeken a nehéz fizikai munka jelei láthatóak. Ebben a népességben sok volt a fejlődési rendellenesség, amelyből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg egymás között házasodtak. A többi kiállított népességnél ez nem fordult elő.

Milyen volt a látogatók reakciója a kiállítással kapcsolatban?

– A legtöbb gyereket nagyon érdekli, és izgalmasnak találják, hogy csontvázak vannak kiállítva. Akadtak olyanok is, akik megijedtek. A legtöbb esetben, amikor a témáról beszélgettem velük, gyorsan feloldódtak, és elkezdtek kérdezni. A felnőtteknél voltak olyanok is, akik nem akartak foglalkozni a témával. Azzal, hogy kiállítottuk az állandó tárlatunkba a csontanyagot, azt szemléltetjük, hogy az ember is része a természetnek.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége