MagyarZó Pistike messéi

MagyarZó Pistike

2019. július 14., 08:40 >> 2019. július 14., 11:26

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A Vučko bejelentésétől, hogy a tízmilliárd euró értékű nemzeti beruházási ciklusnak köszönhetően a zerbiai lehet a régió leggyorsabban növekvő gazdasága, amama irtó feldobódott, azonnal rohant atatával is megosztani a hallottakat.

– Hallod, Tegyula, abból, amiket a zállamfő mond, úgy tűnik, nem sokára olyan jó lesz itt, hogy nemcsak hazaköltöznek azok, akik elmentek, hanem még az ottaniak is idejönnek élni! – lelkendeze az öreglány.

– Nahát, Tematild! – álmélkoda atata. – A lelki szemeim előtt máris látom a bajor Andreast és Ursulát, ahogyan piszok magas napszámért szedik a málnát és a szedret a Zlatibor lankáin.

– Csak te gúnyolódjál! – mondá sértődötten amama. – Pedig szépen megmondta, hogy lesznek újabb ösztöndíjak, meg lakásépítési támogatás fiatal házaspároknak, meg minden településen lesz szennyvízrendszer, Vajdaságban mindenhol megoldják a vízminőség kérdését, felújítják a kórházakat…

– Ne is sorold tovább, Tematild – szakítá meg amamát a fater –, még zörnyen meghatódom e fantasztikus jólét hallatán! Az egyetlen bajom, hogy meglehetősen öreg vagyok már, és a zállamfő számos kijelentésére emlékszem, ami miatt kissé szkeptikus vagyok, magad is tudod, a repülő autók gyártását sem kezdték még el.

– És az 500 eurós átlagbér sem valósult még meg! – mondá az éppen betoppanó Zacsek.

– De az idén meg fog, zomzéd! – kiálta fel az öreglány. – Novemberben!

– A csicsókáját! – hüledeze az öreg. – Végre! 2016-ban a Vučko azt mondta, hogy 2017-ben az átlagbér 500 euró lesz, 2017-ben azonban ennek a csodás eseménynek a megvalósulását 2018 elejére napolta el. Amikor elérkezett 2018, az adott átlagfizetés bekövetkezésének határideje az év végére tolódott. Sajnos ekkor sem történt meg! Jelenleg már 2019-et írunk és az átlagbér még mindig nem éri el az 500 eurót.

– De jó tudni, zomzéd – kuncoga a Zacsek –, hogy az év végéig eléri!

Amiről egy vicc jutott az eszébe.

A feleség vacsora közben megkérdi a férjét:

– Megmondtad a főnöködnek, hogy az alacsony fizetésedből nem tudunk ketten megélni?

– Megmondtam – válaszolja a férj.

– És mit felelt rá?

– Azt, hogy váljak el.

Pistike

– Válással fenyegetett engem is az asszony – panaszkoda a Zacsek –, ha nem viszem el a nyáron valahová nyaralni. – Gondoltam, a hétvégén majd átruccanunk vele meg a Petivel Mórahalomra.

– Hallod, Tegyula! – kiálta fel amama. – Mindenki kirándul valahová!

– Tudod jól, Tematild – mondá atata –, hogy már az utazás ötletétől a zösszes hajam szála égnek áll, nekem még a kishegyesi Dombos Fest meg a kanizsai Strandzépeválasztás is messze van! Legfeljebb a becskereki Sörnapokat vállalom be, ha már a héten megtartott Víznapokról lemaradtunk.

– Olvastam, zomzéd, hogy vízivóversenyt is tartottak – mondá a Zacsek. – A nyertes pillanatok alatt felhörpintett egy nagy pohár technikai vizet, utána azt nyilatkozta, hogy a következményeit majd reggel fogja megérezni.

– Fontosak ezek a fesztiválok – értékelé a fater –, főleg, hogy a Bëga-parti városban évek óta sörgyár sem működik, meg tiszta víz sincs tizenöt éve, pedig már hányszor megígérték, hogy lesz. E hó derekára is, a héten viszont már a hónap végét emlegették.

– Ki tudja, lehet, hogy majd akkor lesz tiszta ivóvíz Nagybecskereken, amikor majd az országban 500 eurós lesz az átlagbér – spekulála amama.

– A misztikusok azt mondják, hogy minden összefügg mindennel – így a Zacsek.

– Ebbe akkor nyilván a nyaralás is beletartozik – állapítá meg huncutul mosolyogva a fater.

– Hallja, zomzéd, miket beszél?! – háboroga amama.

– Zomzéd, maga sohasem szokott kikapcsolódni? – kérdé a fatertól a Zacsek.

– Dehogynem – mondá az öreg –, csakhogy én a legszívesebben itthon kertészkedem, rózsát metszek, füvet nyírok, a fal tövében és a betonlapok közt kikandikáló gazt szedegetem. Az egyik járókelő a héten meg is jegyezte, miért nem szórom le inkább valami méreggel, ahelyett, hogy görnyedezve csipegetem a gazt. Azt válaszoltam neki, hogy számomra ez a kikapcsolódás, meg olcsóbb is, mintha agyturkászhoz járnék.

– Vele ellenben nekem viszont kedvem lenne utazni – ábrándoza az öreglány –, mégpedig úgy, ahogy a politikusok teszik, akik hol ide röppennek, hol oda autóznak, hol itt tárgyalnak, hol amott konferenciáznak.

– Maga, zomzédasszony, ezek szerint úgy szeretne élni, mint a francia elnök – jegyzé meg a Zacsek –, aki a hétvégén állítólag Moszkvába utazik, majd onnan hétfőn Belegrádba jön.

– Remélem, vele tart a Tanárnő is – mondá amama –, legalább meglátjuk, mi a sikk manapság Párizsban.

– Engem inkább az érdekel, hogy milyen székre ülteti majd a Macronékat a Vučko – kuncoga a fater.

– Miket beszélsz, Tegyula?! – értetlenkede amama.

– Ezek szerint, Tematild, nem láttad a zállamfőnk múlt heti performanszát, amikor a sajtótájékoztatóra odakészített fotelt félretetette, és hozott magának egy széket, mondván, hogy neki jó a szék is – mondá atata.

– Ezzel mindenkinek megmutatta, hogy ő milyen szerény és egyszerű! – bólogata a Zacsek. – Eme nagyzerű tulajdonságairól még szerzői szöveget is írt a héten a Politikában!

– Ő bizony nem urizál, mint sokan mások, hanem látástól mikulásig dolgozik a nép érdekében – állapítá meg a fater.

A székről pedig a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.

– Jean!

– Igen uram?

– Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen a talpa alá egy újságpapírt!

– Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!

A politikai híreknél azonban a fatert a héten sokkal jobban megdöbbentette az, amit az egyetemi iratkozásokról olvasott. Újvidéken tanárképzésre alig van jelentkező: fizikatanár csak egy fiatal szeretne lenni, vegytantanári szakra ketten, biológiára öten, matematikára és földrajzra pedig csak 11–11-en jelentkeztek.

– A viszonylag gyenge fizetések az oktatásügyben és a stresszes munka megtették a hatásukat, nem sok fiatal akar tanár lenni – nyugtázá atata.

– Holott hiányszakmákról van szó – mondá a Zacsek. – Azt mondják, hogy sok helyen ezeket a tantárgyakat olyanok adják elő, akiknek csupán némi közük van az adott tantárgyhoz.

– Ily módon mennyit tanulhatnak meg a gyerekek ezekből a tárgyakból?! – veté fel a költői kérdést amama.

– Olvastam egy matematikatanárról, aki feladta a hivatását – mesélé atata –, mert már nem tudta elviselni a szófogadatlan gyerekek és a szüleik irányából rá nehezedő nyomást, és áttért az IT-szektorba, ahol stresszmentes munkakörben kétszer többet keres.

– Igaza lehet a Miljenko Jergović horvát írónak, amikor azt mondja, hogy a tanárokat meg kell védeni a szülőktől – mondá a Zacsek. – Az iskola nem gyerekmegőrző, hanem a nagybetűs életre felkészítő hely!

– Legalábbis az kellene, hogy legyen – bólogata amama.

– Másrészt a fiatalokat nem lehet becsapni, tudják, miből lehet a legjobban megélni – állapítá meg a fater. – Belegrádban például a fogorvostudományi karon négyszeres túljelentkezés van.

Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.

A fogorvoshoz új páciens érkezik. A doki ismerősnek találja. Figyelmesebben megnézi, majd felvidulva mondja:

– Örvendek! Ön volt az a rendőr, aki tegnap megbírságolt a parkolóban, ugye?

 

Pistike, kikapcsolódáshoz képzeletben barangoló világutazó


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége