2024. március 29., péntek

Ha gond van az iskolában

A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek nemcsak az iskolában szembesülnek problémákkal, hanem sok esetben a családjukban is. A szülőkben él egy kép arról, hogy ők milyen gyereket szeretnének, és úgy gondolják, hogy helyes neveléssel ezt a célt elérhetik, ha azonban mégsem sikerül, akkor azt a szülő kudarcnak tekinti. Szülőként valóban elsősorban rajtunk áll, hogy gyerekünk egészséges önértékélésű, önmagát és másokat tiszteletben tartó, kiteljesedett személlyé váljon. A gyerek képességprofilját azonban nem tudjuk neveléssel módosítani. Természetesen tudunk rajta valamennyit változtatni, lehet fejleszteni, érdemes is, éppen ezért fontos, hogy minél előbb kiderítsük, mi a probléma. Hiszen a gyerekünk mindig a gyerekünk marad, függetlenül attól, miben jó, miben gyengébb.

Ha azt látjuk, hogy a gyerek az iskolai tanulás során nehézségekbe ütközik, akkor először is figyeljük meg, hogy elkerülhető-e a probléma valahogyan, megelőzhető-e. Például, ha a gyerek nem tud koncentrálni, akkor gondoljuk végig, hogy nem fáradt-e krónikusan, hogyan táplálkozik, van-e körülötte egyéb zavaró tényező. Szomjasan, éhesen, fáradtan, túlzottan tele hassal, vibráló környezetben nehezebb odafigyelni a házi feladatra. Sok diák egész nap cukrozott üdítőt, péksüteményt fogyaszt, amely nem teljes értékű táplálék, és könnyen okoz diszkomfortérzést, koncentrációs nehézségeket. Egy hosszú iskolai nap után hazaesni és leülni tanulni legfeljebb az alsóbb osztályokban lehet, ahol tényleg csak egy-két vonás a házi feladat, és a kisdiák nem kimerült. Nagyobbak esetében teljesen észszerűtlen azt várni, hogy szorgalmas tanulóként azonnal nekiveti magát a tanulnivalónak. Szülőként nekünk kell biztosítani a megfelelő feltételeket a nyugodt és eredményes tanuláshoz, és ez nem elsősorban a saját íróasztal és forgószék megvásárlását jelenti. Ha úgy látjuk, hogy adottak a feltételek, és a gyerekünknek hosszabb ideig vannak ugyanolyan vagy hasonló problémái, panaszai, akkor érdemes segítséget kérni a gyerek tanítójától. Ő is ugyanígy látja-e, ahogy mi? Mi a javaslata? Ilyenkor nagyon fontos megpróbálnunk megbízni a pedagógusban, akivel a gyerek mindennap találkozik, és mindig azt tartani szem előtt, hogy nem akar rosszat a mi gyerekünknek. Az a szomorú tapasztalatom, hogy a szülők folyamatosan gyűjtögetik magukban a sérelmeket, és amikor rázúdítják a tanárra, tanítóra, akkor ő ezt támadásként éli meg. Ilyenkor könnyen félreértik egymást a felek, holott a gyerek érdekét éppen az összhang és az együttműködés szolgálja. Nem biztos, hogy egyet fogunk érteni a gyerek tanárával, de ne felejtsük el, hogy nincs két ember, aki mindig mindenről hasonlóan gondolkodik, tehát ne várjuk, hogy mindig ugyanaz lesz az álláspontunk. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy haragszik a gyerekünkre, vagy bántani akarja őt. Ha kiderül, hogy áthidalhatatlan szakadék van a szülő és a pedagógus elképzelése között, még mindig jobb békésen egy másik intézménybe íratni a gyereket, mint kitenni a folyamatos sárdoblásának, folyamatos elégedetlenségnek.

Az iskolák nagy részében szakmunkatársak állnak a szülők rendelkezésére, hogy a nehézségeket együttes erővel megpróbálják megoldani. Ha problémánk van, akkor hozzájuk is érdemes fordulni, egyáltalán nem baj, hogy több véleményt is hallunk. Ha több tanítója van gyerekünknek, akkor a többiekkel is beszélgessünk. Fogalmazzuk meg, hogy mi a gond, milyen régóta áll fönn, hogyan próbáltunk megküzdeni eddig vele. Jobb időben szólni, mint otthon mérgelődni magunkban.

Lehetséges, hogy szembesülünk majd vele, a gyerekünk nem olyan kiemelkedő testnevelésből, mint mi voltunk és amilyennek mi szeretnénk őt látni. Vagy esetleg velünk ellentétben nem tündököl matekból, és a versenyek gondolatától is kirázza a hideg. Ha kiderül, hogy írás-olvasás és számolási zavara van, akkor megfelelő intézkedésekkel, fejlesztő foglalkozásokkal és egyéb megerősítéssel talán az iskolában ugyan nem lesz éltanuló minden tárgyból, de lehet nagyon különleges számtalan olyan területen, amelyek az ő képességeit igénylik.

Ne erőltessük azt, ami nem megy, ha folyamatosan a hiányosságokra koncentrálunk, akkor sosem tudunk nagy eredményeket elérni, a gyerekek önértékelését romboljuk vele. Próbáljuk meg a gyereket megerősíteni abban, hogy értékes és különleges személyiség, függetlenül attól, hogy az iskolában nem tartozik a legjobb tanulók csapatába. Értékeljük az erőfeszítését akkor is, ha úgy gondoljuk, ha többet gyakorolna, akkor nagyobb sikereket is elérhetne. Senkinek az életpályáját nem határozza meg egy gyöngébb jegy, de a magány, amit éreznek a sikertelen tanulók, bizony kihatással lehet rá.