Fischer Ilona könyvbemutatójára gyűltek össze csütörtök este a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban az érdeklődők, hogy a tél végén, a tavaszt várva, az arcokra és a szívekbe is kerüljön a napsütésből.
A magyarkanizsai könyvbemutató igen közvetlen hangulatban zajlott le (Puskás Károly felvétele)
Az oromparti születésű, majd Svájcban dolgozó kétkönyves szerző jelenleg Magyarkanizsához is kötődik, ugyanis itt tölti napjainak jelentős részét. A könyveinek témáit a gyermekkorából merítette, és az élet viszontagságait úgy mutatja be a történetein keresztül, hogy közben keseredésen nevethetünk a szegénységen, a megpróbáltatásokon, ugyanakkor betekintést nyerhetünk a letűnt korok emlékeibe is. Megannyi vicces történet, tájszólásban leírva, amelyekből a fiatalok tanulhatnak, az idősebbek pedig teljesen magukénak érezhetik őket. Fischer Ilona köteteit az unokahúgának a férje, Rekovics Ervin hozta még közelebb az olvasóhoz, mégpedig úgy, hogy baráti hangvételben beszélgetett Ilonával a könyvek megszületéséről, a mindennapokról, a régmúlt időkről meg úgy általában az életről. Ami volt, ami van, és ami lesz. Ilona elmondta, hogy már régen megvolt az indíttatása az írásra, a legutóbbi, 2015-ben kiadott könyve Az oromparti csodagyerekek címmel jelent meg.
– Az öcsém kisunokái emlékeztettek a gyerekkoromra, megannyi történet jutott eszembe, számos olyan dolog, ami ma már nem létezik, és ez adta az ötletet, hogy leírjam a mai gyerekeknek, milyen volt egykor az élet. A régi, nehéz időket próbáltam megörökíteni, de nem szomorúan, hanem a komikusságot szem előtt tartva, ugyanis úgy vélem, az élet akadályait is humorral kell venni. Hiába töltöttem évtizedeket külföldön, ezek az emlékek kitörölhetetlenek. Svájcban minden gyönyörű volt, a virágok is, de idővel rájöttem, nincs illatuk, szépek a hegyek, de hidegek, a nép pontos, de hiányzik belőlük a szeretet. Amikor ezt már hatványozottan és tisztán éreztem és felfogtam, úgy döntöttem, hogy hazajövök a családomhoz, a családi szeretetbe, a lengedező búzaföldek és a pipacsok hazájába, az én hazámba – mondta Ilona, aki hangsúlyozta, hogy szerinte minden rosszban van valami jó, és minden nehézséget lehet könnyen is venni, legfőbb mondanivalója pedig az volt az emberek felé, hogy legyenek mindig vidámak, és szeressék egymást!
A baráti hangvételű történeteket követhetnék újabbak is, ahogy azt Ilona elmondta, hiszen nagyon sok van még elraktározva az emlékezetében.
