Jövőre Szegeden találkozunk

A szegedi és a szabadkai nyugdíjas postások csapatépítő találkozójuk során ellátogattak szerkesztőségünkbe is

Stanyó Tóth Gizella

2018. július 27., 20:32 >> 2018. július 27., 20:56

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

„Másnapos újságot olvasni érdektelen, mert egyetlen nap alatt elavul a napilap: új hírek, időszerűbbek látnak nyomdafestéket a következő reggelen. De vajon az idő múlásával, évtizedek elteltével még ósdibbá válik az újság tartalma? Dehogy! Inkább érlelődik, zamatosabb lesz, úgy, mint az óbor, hiszen olyan »ízek«, olyan tartalmak is felszínre kerülnek az elaggott hírekben, amelyek iránt egykoron közömbös volt az olvasó, mert naponta »átélte« a történteket. Két-három vagy éppen hat-hét évtized múltán viszont emberközeli történelemkönyvvé nemesedik az újság, amely nemcsak a történelem vázát – dátumok és események felsorolását – hordozza magában, hanem a »lelkületét« is: hangulatot, indulatot, örömet és bánatot, lázítást és békítést, olyasmit is, amit később szívesen felnagyítana az érintett, vagy inkább titkolná szégyenében. (S a történelemkönyvek időnként alkalmazkodnak is ezekhez az elvárásokhoz.) Az újságokból azonban semmit sem lehet kitörölni és újraírni. Akkor is árulkodó az utókor számára, ha hiteles, de akkor is, ha csaló.”

Vendégek és vendéglátóik az óratoronynál, Péterváradon (Fotó: Szabó Edit)

Vendégek és vendéglátóik az óratoronynál, Péterváradon (Fotó: Szabó Edit)

Az idén 74 éves Magyar Szó „szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy meggyőzzön bennünket a fentiekről” – írja Fodor István, lapunk megbecsült újságírója a Magyar Szó Hét évtizede című könyve előszavának felvezetőjében. Tanulságos, napjainkban is időszerű s reményeink szerint örökérvényű gondolataival szeretnénk feleleveníteni, Szabó Edit fotóival megörökíteni a Postások Szegedi Nyugdíjas-egyesülete autóbusznyi csoportjának szerkesztőségünk székházában, a Péterváradi várban és Újvidéken a közelmúltban megvalósított kirándulását a kollégáik, a Szabadkai Postás Nyugdíjasok Egyesületének szervezésében. Kellemesen meglepődtem, amikor vezetőségi tagjuk, Kiszeli Erzsébet telefonon megkérdezte: Lehetséges lenne-e a látogatásuk a Magyar Szóban? Ide kívánkozik: Őt Szárits János/Ivan Sarić első repülősünk fiatalabbik, Stuttgartban élő unokája, Schumaher Mária révén ismertem meg, csaknem tíz évvel ezelőtt.

A megbeszélések, az egyeztetések után elérkezett a nagy nap. Kellemes időben, kora reggel kezdődött meg az utazásuk, és a határon sem kellett a szokásosnál többet várakozniuk. Vendéglátóik kis küldöttsége, Dubravko Bugarski elnök, Đorđevič Júlia, Sonja Peričić és Kiszeli Erzsébet már előre megérkeztek, hogy a Magyar Szó éttermének vezetőivel együtt mindent előkészítsenek a fogadásukra. Az első benyomásuk olyan jó volt, hogy mint mondták, szívesen jönnek máskor is, amikor már elkészül a Magyar Szó-ház felújítása. Varjú Márta, lapunk főszerkesztője elnézést kért a „rendetlenségért”, de az ablakok cseréje, a kísérő munkálatok ezzel járnak. Egyben megköszönte Magyarország kormányának, a Bethlen Gábor Alapnak a támogatást, amely lehetővé tette székházunk felújítását. Köszöntőjében dicséretesnek nevezte Szeged és Szabadka nyugdíjas postásainak együttműködését. Lapunk történetét dióhéjba foglalva kiemelte:

– A Magyar Szó a Vajdaságban élő magyarok egyetlen nyomtatott napilapja. Pontosabban egyben országos (1992-ig jugoszláviai, 1992–2006-ban szerbia-montenegrói, 2006 óta szerbiai) napilap is. Elődje, a Szabad Vajdaság első számának megjelenése, 1944. december 24-e óta több fejlődési időszakon ment át. Az 1945. szeptember 27-e óta Magyar Szó néven megjelenő napilapunk aranykorának az 1955 és 1975 közötti két évtizedet nevezik. „A világ legjobb magyar nyelvű napilapjaként” emlegették hivatalos körökben is. Nyomtatott példányszáma elérte a hatvanezret, és meg lehetett vásárolni az akkori Jugoszlávia köztársaságainak fővárosaiban, több tengerparti nagyvárosban, reptéren, pályaudvarokon.

– A nemzeti identitásunk megőrzését, az anyanyelvünk, a kultúránk, a hagyományaink éltetését, a fiatalok szülőföldön maradását (is) szorgalmazó napilapunk szerkesztőségének az 1990-es években különböző kihívásokkal kellett szembenéznie. Volt idő, amikor a megmaradása volt a tét. A nehéz időszakon túl jelentős változások történtek, amikor a Vajdasági Képviselőház 2004. június 29-ei határozatával a Magyar Nemzeti Tanács lett napilapunk alapítója... S történnek napjainkig, hiszen az internet, a világháló médiafelületei állandó lépéstartásra késztetik a szerkesztőségeket. A statisztikai adatok szerint a Magyar Szó 2017. január 1-jén indult honlapja megfelel az újabb kihívásoknak. Mindmáig a legtöbbet látogatott internetes újságunk Vajdaságban.

A Magyar Szónak és mellékleteinek: az Üveggolyónak, Sportvilágnak, Magvetőnek, Képes Ifjúságnak, Tarka Világnak, Gyógykalauznak, Teátrumnak és a Hétvégének a bemutatása után a főszerkesztő szólt a lapunk kiadásában megjelenő Mézeskalácsról és Jó Pajtásról is. Jelentős a Magyar Szó 1957. május 28-a óta működő Forum Nyomdájának tevékenysége is.

– Az 1980-as években a második legjobb nyomda volt az akkori országban. A minőségi nyomtatásnak köszönhetően a mai napig a nyomdánkban is készülnek bélyegek, a belgrádi pénzverde mellett. Önállóan is jelentet meg könyveket a Magyar Szó, nyomdánk a Forum Könyvkiadó Intézettel közösen is.

Varjú Márta főszerkesztő szólt a minikönyvekről és a minikönyvmúzeumról is. Végezetül kellemes időtöltést és ismerkedést kívánt székvárosunkkal. A szegedi vendégek között voltak olyanok is, akik először jártak Újvidéken.

A szabadkai nyugdíjas postások nevében Dubravko Bugarski elnök köszönte meg a vendéglátást és a tartalmas ismertetőt. Mindenekelőtt azt, hogy megvalósulhatott a szegedi kollégáik kívánsága, és ellátogattak a Magyar Szóba. Molnár Sándorné Zsuzsa, a szegediek elnök asszonya és Tóth László elnökhelyettes is megköszönte a lehetőséget, és további jó munkát kívánt a Magyar Szó szerkesztőségének.

A szegedi vendégek újvidéki sétájuk során megismerkedtek a szabadkai postások egykori kollégájával, Ivica Nemettel és az Újvidéki Nyugdíjas Postások Egyesületének elnökével, Mirko Božićtyal.

Kellemesen meglepődtem a minap, amikor szegedi vendégeink képes levélbeszámolóját olvastam, Csapatépítő program Újvidéken címmel.

„A Postások Szegedi Nyugdíjas-egyesületének 10 éve fennálló kapcsolata van a Szabadkai Postás Nyugdíjasok Egyesületével, ami kiválóan működik. Évente látogatják egymást. Ilyenkor a mindenkori „fogadó” egyesület állítja össze a programot, ami általában nagyon jól szokott sikerülni.

Ezt bizonyítják a programon készült mellékelt fotók is.

Az idén Újvidékre látogattunk. A Magyar Szó szerkesztősége adott helyet fogadásunknak. Meglepetés volt számunkra a szívélyes vendéglátás mellett, hogy a főszerkesztő asszony: Varjú Márta fogadott bennünket. Ezért külön mondunk köszönetet. Rövid, tömör tájékoztatója révén betekintést kaptunk a szerkesztőség életébe, munkájába.

A vendéglátás, kávézás után Péterváradra kirándultunk. A várban tett séta után Újvidék nevezetességeivel ismerkedtünk az Idegenforgalmi Központban kapott magyar nyelvű tájékoztató nyomán, majd a szerb Gallery of Matica  képtárát tekintettük meg. A nyelvi nehézségek leküzdésében vendéglátóink segédkeztek. Ők voltak ugyanis a tolmácsaink.  A Mária neve katolikus templomban ért véget csapatépítő programunk hivatalos része. Azzal köszöntünk el vendéglátóinktól, hogy mielőbb el szeretnénk dönteni: hova kirándulunk jövőre? 2019-ben ugyanis a mi feladatuk lesz mint vendéglátóknak a program megszervezése és kivitelezése.”


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége