A 2017/2018-as iskolaév végén lejárt a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola igazgatójának megbízatása. Hajvert Ákos nem pályázott ismét a posztra, helyét másnak adta át. Hajvert öt évig állt az intézmény élén, és eközben számos fejlesztés, változás zajlott le az iskola életében. Igazgató véletlenül lett, tudatosan soha nem készült ilyen funkcióra.
Hajvert Ákos (Lakatos János felvétele)
– A 2012/2013-as tanévet speciális tagozatos tanító bácsiként fejeztem be. Az akkori iskolaigazgató, Molnár Márta úgy döntött, hogy a második mandátumát nem tölti ki. Visszavonult, és rám gondolt az utódjaként. Számomra nem volt ez könnyű döntés, mert tudtam, hogy ez nem kis feladat. Izgatott természetesen a kihívás és az is, hogy sok új dolgot tanulhatok, így végül elvállaltam. Nem mondhatom, hogy volt olyan pillanat az iskolaigazgatói székben, amikor unatkoztam volna.
Mi mindent sikerült megvalósítania az intézmény élén?
– Az első hónapok nem arról szóltak, hogy tudom, hogy mit akarok. Nem koncepciókkal indultam el ezen az úton, hanem egy nagyon hirtelen döntés által, ezért kellett egy alkalmazkodási időszak. Fontos, hogy voltak olyan kollégáim, akikre számíthattam. A váltás azért jó, mert kezdetben az ember teli van bizonyítási vággyal, másrészt egy kicsit a saját arcára alakíthatja az intézményt, amit vezet. Már az első év végén át kellett meszelni az első emeletet, mert rossz állapotban volt. Ez nagy és költséges munka volt, csak nehezen tudtuk előteremteni a rávalót. Az iskolaudvar csupa beton, nincs zöld felület. Ezt a helyi közösség, néhány vállalkozó és a tanárok segítségével gyermekbarátabbá, motiválóbbá változtattuk. Különböző aszfaltjátékokat festettünk, amin a gyerekek játszhattak. Az emeletre vezető lépcsőre egy bácsfeketehegyi nyomda segítségével sikerült felvinni a szorzótáblát. Ennek nyomán kipattant a fejemből, hogy a nagyvárosokban mindenhonnan reklámok köszönnek vissza ránk. Mi lenne, ha mi is minden lehetséges helyre reklámot vinnénk fel, csak egy kicsit átkódolnánk: egy-egy képlet, idézet, híres ember képe került a falra, ablakra. Így a gyerekbe akaratlanul is beszivárog az információ. Ennek a tervnek csak egy része valósult meg, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas és hasznos folyamat lehet az iskolákban. Nagyon nagy harc folyt azért, hogy kicseréljük a kishegyesi iskola nyílászáróit. Ez már az előző igazgatónak is projektuma volt, mivel nagyon rossz állapotban voltak az ablakok. Nagyon nehezen jött össze, és a munkálatok csak tavaly kezdődtek meg, részben Kishegyes község önkormányzata pályázásának köszönhetően, részben pedig az iskola pályázott a tartománynál. Még mindig van nagyon sok tennivaló, de úgy érzem, hogy nem ültem itt tétlenül ez alatt az öt év alatt. Megemlíteném azt is, hogy két testvériskolai szerződést is kötöttünk, az egyiket a békésszentandrási Hunyadi János Katolikus Általános Iskolával, a másikat pedig a zuglói Herman Ottó Általános Iskolával. Fontos megemlíteni, hogy a Magyar Nemzeti Tanáccsal nagyon kiváló kapcsolatot építettünk ki. Bármilyen problémával fordulhattam hozzájuk.
Milyen problémákkal volt a legnehezebb szembenéznie?
– Jó teherbírású és rugalmas ember vagyok, de gyorsan ki tudok bukni, ha nincsenek meg a szükséges információim például egy intézmény vezetéséhez. A szerbiai oktatásügy folyamatosan formálódik, ami nem rossz, de amilyen tempóban cserélődnek a miniszterek, ugyanolyan tempóban cserélődnek a tantervek és az elképzelések is. Semminek nincs kifutási ideje, nem lehet felkészülni a változásokra. Jön a miniszter, és még abban az évben hiphop meg kell valósítani az ő elképzeléseit. Beszélünk a változásokról, és az iskolaév kezdése előtt azon kapjuk magunkat, hogy a tanárokat egyáltalán nem készítettük fel az új tantárgyakra és módszerekre. A 2016/2017-es iskolaévben például három új tantárgyat vezettek be. A tantárgyakat bevezették, de a tanárokat elfelejtették kiképezni. Csak szeptember végén kezdtek járni képzésekre, holott már szeptember elejétől tanították az új tantárgyakat. Az ilyen és ehhez hasonló dolgok nagyon megviseltek. A minisztériumban egyszerűen nem ismerik az intézményeiket, például nincsenek tisztában vele, hogy itt többségében magyar nyelven folyik az oktatás. Általában Belgrádból indulnak ki, ahol egészen más a helyzet, még ha egy rendszerbe tartozunk is.
Milyen elképzelései vannak a jövőre nézve?
– Maradok továbbra is a kishegyesi iskolában, de nem teljes, hanem csak fél normával. Emellett benne vagyok a kultúrában is a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete révén, és itt van a falusi gazdálkodói életmód menedzselése és hirdetése is. Ez számomra egy izgalmas történet, mert egyrészt éltetjük a hagyományainkat, másrészt promotáljuk a környezetünket. Ez nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor sokan távoznak ebből az országból.
