A tartományi székvárosban a filmkedvelők az Újvidéki Művelődési Központban a FEST-filmek keretében láthatták a minden nemzedék számára tanulságos Estiu 1993 (Nyár) című ragyogó, spanyol játékfilmet.
Nem véletlenül díjazták ezt az alkotást 2017-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén debütdíjjal és a Cannes-i filmfesztiválon Écrans Juniors Award díjjal. A forgatókönyvíró és rendező Carla Simón azt a sorsdöntő nyarat mutatja be, amikor Frida, a hatéves árva kislány örökbe fogadó szüleihez kerül.
Habár a felnőttek azt rebesgetik, hogy a szülei tüdőgyulladásban haltak meg, a filmben történtek azt sejtetik, hogy valószínűleg az AIDS vitte el őket. Így érthető, hogy a szülők, akiknek a gyerekeivel játszik az árva, a térdén kiserkenő vér láttán ijedten viszik el a közeléből a gyermekeiket.
A lelki sebekből nehezen gyógyuló, sokszor kegyetlenkedő csöppség, aki nemigen tud megbirkózni szülei elvesztésével, valójában a rendező, aki saját élettapasztalata alapján írta meg a napfényes Katalónia helyszínein forgatott filmet, amelyet a kritikusok finoman rezdülő alkotásként értékeltek. A művészi filmben végigkísérjük azt a nehéz folyamatot, periódust, amikor az árva Frida az első nyarát tölti az őt befogadó, elfogadó, örökbe fogadó családdal, valójában édesanyja testvérének a családjával, és annak legfiatalabb tagjával, a hozzá igazán ragaszkodó Anna (fél)testvérével.
A már koraérett, de még gyerek Fridának a nyár idején, az iskolakezdés előtt kell megbirkóznia érzéseivel, az új szüleinek pedig meg kell tanulniuk, hogyan viszonyuljanak hozzá, és hogyan szeressék úgy, mint saját gyermeküket.
A nem egyszer füllentő, bajkeverő kislányt (Laia Artigas), akit a három-négy esztendős Anna kislányuk (Paula Robles) szeretettel követ, az apa (Jordi Figueras) és az anya (Bruna Cusí) egyszerű természetességgel segítik, hogy náluk új otthonra találjon. A remek filmben, amelyben bámulatos a gyermekek játéka, Simón és Santiago Racaj kamerája egyszerre távolságtartó és egyszerre mélyen szubjektív perspektívákban bontakoztatja ki Frida veszteségét, sóvárgását, a család befogadóképességét és a két kislány rügyező (fél)testvéri kapcsolatát.
Frida kétszer is életveszélyes helyzetbe sodorja az őt rajongva szerető Annát. A játékfilm azonban nem is annyira a történet apró fordulataira összpontosít, hanem az ártatlan játék és a gyermek-felnőtt, testvér-testvér, család-jövevény pillanataiba csomagolt, a gyásszal összekapcsolt szeretetvesztés, -szerzés folyamatát emeli ki.
