2024. március 29., péntek
FOLYTATÁSOS TÁRCA 13.

A bánáti sikersorozat

A sikertelen (augusztusi) szenttamási ostrom, valamint Temerin, Járek és Szőreg elvesztése miatt a magyar kormány módosítani kényszerült a haditervét. Az új koncepció értelmében 1848 kora őszén a harcok súlypontját áthelyezte a Bánátba.
A Szenttamás ellen szeptember 21-én indított – immár harmadik sikertelen – ostromtól eltekintve a magyarok ebben az évszakban nem kezdeményeztek jelentősebb támadó akciókat a Bácskában, inkább védekezésre rendezkedtek be.
A Bánátban lendültek támadásba, feladva az addigi védekező taktikájukat. Néhány kudarcot leszámítva sorra aratták a győzelmeket. Ennek eredményeként a szerb csapatokat 1848. december második felére egészen Pancsováig szorították vissza.
A lázadók ellen harcoló dél-magyarországi sereget és a hadműveleteket (főparancsnokként) irányító Mészáros Lázár hadügyminiszter utasítására Kiss Ernő ezredes alakulatai szeptember 2-án megtámadták és bevették a Perlasz közelében (a Jančova-dombnál) kialakított sánctábort. (Az erőd annak az összefüggő szerb védelmi vonalnak a részét képezte, amely Tamáslakán és Alibunáron át Temesőrig húzódott.)
A Perlasztól északra található erősségre 3600–5000 gyalogos és lovas rontott rá, 24 ágyú támogatása mellett. A táborban tartózkodó mintegy 4000 főnyi szerb haderőre súlyos vereséget mértek. A kétórás csatában csaknem 250 lázadót megöltek vagy megsebesítettek és megszereztek 11 tüzérségi löveget. A magyarok közül 14-en estek el, 69-en megsebesültek.
A győztesek bevonultak a faluba is, ahonnan a lakosság előzőleg elmenekült.
A honvédség ezzel az első jelentős dél-magyarországi győzelmét ünnepelhette. Kiss Ernő pedig legnevezetesebb hadi sikerét.
Jovan Drakulić ezredes, táborparancsnok és szétvert hada szétfutott. Sokan Titelig meg sem álltak. Az elmenekült ellenség másik része Alibunáron, Árkodon, Tamáslakán és még néhány helyen húzta meg, illetve sáncolta el magát.
Kiss ezredes csapatai nem üldözték őket, s nem folytatták az előrenyomulásukat sem Pancsova, sem Titel felé. Ehelyett Nagybecskerek irányába távoztak.
A fehértemplomi helyőrségben is megfújták a harci kürtöt. Maderspach őrnagy, városparancsnok szeptember 7-én majdnem 2500 veressipkással és 4 ágyúval Varázsliget ellen vonult. Az ottani szerb tábor katonáit rövid küzdelemben megverték és szétszórták; a menekülő lázadók felgyújtották a falut, Maderspach emberei pedig lerombolták a sáncokat.
A Perlasz környékéről kifüstölt lázadók egy része (csaknem 3000 ember) is felbátorodott, s kihasználva Kiss ezredes seregének távollétét, szeptember 9-én – Jovan Stefanović főhadnagy vezetésével és 7 ágyúval – bevonult a faluba, majd hozzálátott az erőd sáncainak helyreállításához.
A közeli Tamáslakán szintén jelentős haderő gyülekezett. A településen szeptember 4-én megjelent Stratimirović és Knićanin is. Csapataik megszállták a Tamáslaka fölötti magaslatokat és tábort ütöttek. A jól megerősített létesítményben két határőrezredet (összesen 2472 katonát), 1610 szerviánt és 12 ágyút helyeztek el.
A magyarok gyorsan kiderítették, hogy az ellenség a két településtől nem messze található Nagybecskerek elfoglalására készül. A támadást megelőzendő Vetter Antal alezredes és Kiss Ernő ezredes csapatai szeptember 11-én – kétórás kemény harc árán – kiszorították a szerbeket a Perlasz melletti sáncerődjükből és a faluból is, amelynek egy része leégett. (Vetterről érdemes megjegyezni, hogy a császári–királyi tisztek közül elsőként állt Kossuthék szolgálatába.)
A legyőzött lázadók több irányba vonultak vissza, illetve menekültek el. A harcokban sokan meghaltak és megsebesültek közülük; 2 ágyút és rengeteg fegyvert is hátrahagytak.
A magyarok ezúttal sem üldözték őket. A győzelem jelentősége mégis vitathatatlan, hiszen ismételten bebizonyosodott: a szerb táborokat igenis be lehet venni.