2024. március 28., csütörtök

Belgrádtól Szalonikiig vízen?

Kínai szakemberek kalkulációi szerint a Duna–Morava–Vardar–Égei-tenger-csatorna mintegy 12 milliárd euróba kerülne, építése pedig 5–7 évig tartana

Peking kész támogatni a Duna–Morava–Vardar–Égei-tenger-csatorna megépítésére vonatkozó terv megvitatását, ha Belgrád, Szkopje és Athén is beleegyezik – üzenték a legrangosabb kínai tisztségviselők, akikkel a napokban találkozott Tomislav Nikolić, az Oroszországgal és Kínával való együttműködést koordináló nemzeti tanács elnöke. Nem újdonság, hogy a kínaiak érdekeltek a Dunának az Égei-tengerrel való összekapcsolásában: China Gezhouba Corporation nevű cégük már 2013-ban készített egy tanulmányt, mely szerint a kanális megépíthető és kifizetődő lenne. A három balkáni állam vezetői is kedvezően nyilatkoztak a 114 éves elképzelésről.

Legutóbb Gjorge Ivanov macedón államfő emlegette a témát: tavaly decemberben arra kérte a szkopjei vezetőséget, hogy alakítson szakértői csoportot, és a szerbiai, valamint a görög illetékesekkel együtt lássanak hozzá a projektum megvalósításához. Mint fogalmazott, nincs jobb bizalomépítő módszer, mint a balkáni Duna–Morava–Vardar-csatorna megépítése.

– Ez a csatorna örökre megváltoztatja térségünket, és jobbá teszi polgáraink életét. Támogatom az ötletet, már tárgyaltam erről a szerb államfővel és a görög miniszterelnökkel – mondta akkor Ivanov a Szobranjéban.

Alekszisz Ciprasz görög kormányfő tavaly januárban Belgrádban a vendéglátókkal folytatott tárgyalások után kijelentette: „Úgy döntöttünk, hogy kiállunk jelentős és nagy vizionáriusi elképzeléseink mellett.” S a félreértések elkerülése végett mindjárt hozzá is tette, nemcsak a Szalonikiig vezető gyorsvasútra gondol, hanem Belgrád és Szaloniki vízi úttal való összekapcsolására is.

A szakemberek azért nem ilyen egységesek az ötlet megítélésében. Egy részük úgy tartja, hogy megalomániás, nem kifizetődő projektum lenne, amely több kárral járna, mint haszonnal, mások szerint a csatorna egyenesen jólétet biztosítana a lakosságnak és az érintett államoknak. Tény, hogy a felvetés a 20. század elejére vezethető vissza. Nenad Mileusnić, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja annak idején elmondta: a távoli 1904-ben hozták nyilvánosságra a csatornaépítés első tervét, amit Nikola Stamenković, a Belgrádi Egyetem tanára készített. Mileusnić arról beszélt, hogy a balkáni kanális nem kevesebb mint 1260 kilométerrel rövidítené le a Belgrád és Szaloniki közötti utat, kifizetődőségét pedig azok az adatok is bizonyítják, melyek szerint a folyami közlekedés nem egész fele annyiba kerül, mint a szárazföldi.

– Olcsó és hatékony lenne az utas- ás az áruszállítás, ezenkívül az itt építendő erőműrendszer révén jelentős mennyiségű áramot lehetne termelni. A víz akkumulálásával ivóvízzel lehetne ellátni a lakosságot, és öntözni lehetne a mezőgazdasági földterületeket. Megvédenénk a szántókat az árvíztől, és tartósan szabályoznánk a Nagy-, a Dél- és a Nyugat-Morava, valamint a Pčinja folyó és a Vardar vízszintjét – mondta a többi között Mileusnić.

Marina Babić, a Jaroslav Čarni vízgazdálkodási intézet végrehajtó igazgatója azt mondja, a Dunától az Égei-tengerig vezető vízi úton vannak olyan szorosok, amelyekben elképzelhetetlen a csatornaépítés, és erre figyelmeztették a kínai szakértőket is, akik 2013-ban a csatornaépítésre vonatkozó tanulmányt készítették. Persze a kínaiak ennél nehezebb problémákat is megoldottak már, nem is csoda, hogy az elképzelést megvalósíthatónak, a csatornát pedig kifizetődőnek tartják. Mint a tanulmányban írták, „mivel a csatorna Nyugat- és Közép-Európát kötné össze az Égei-tengerrel, csökkennének a szállítási költségek, javulna a biztonság és az életminőség, növekedne a megújuló energia mennyisége… és a csatorna kedvezően hatna a szerbiai energiastruktúra optimalizálására”. A kínai szakértők azt is kiemelték, hogy a balkáni csatorna megépítése hozzájárulna a stabilabb ivóvízellátáshoz és az árvízvédelemhez, mindez pedig együttesen serkentené az ipar és a gazdaság fejlődését, növelné a foglalkoztatást és végső soron az életszínvonalat is Szerbiának ebben a részében. Közben egyes macedón építészek arra figyelmeztettek, hogy ha hozzáfognának a kanális építéséhez, náluk nagy mezőgazdasági földterületek kerülnének víz alá, s ez lenne a sorsa legalább három településnek is.

Kínai szakemberek előzetes számításai szerint a nagy terv megvalósítása hozzávetőlegesen 12 milliárd eurót emésztene fel, és a csatornaépítés 5–7 évig tartana.