Eséssel reagált a német tőzsde, az euró pedig tegnap tovább gyöngült a dollárhoz képest arra a hírre, hogy vasárnap Berlinben kudarcba fulladtak az egyeztetések az új szövetségi kormány megalakításáról. Németország emiatt olyan bizonytalan politikai helyzetbe került, amilyenre talán a II. világháború óta nem akadt példa. Az esemény nemcsak a pénzpiacokat, hanem egész Európát meglepte, és nagyon kellemetlenül érinti.
Több fontos kérdésben sem látta a megegyezés lehetőségét Christian Lindner, a liberálisok (FDP) vezetője, ezért néhány perccel vasárnap éjfél előtt faképnél hagyta a tárgyalópartnereit, akikkel az új német kormány megalakításáról egyezkedtek. Az Angela Merkel kancellárt támogató – választási győztes – jobbközép CDU-CSU pártszövetség így hoppon maradt a Zöldekkel együtt, akiknek a képviselői szintén részt vettek az egyeztetéseken. Természetesen abban a reményben, hogy (a kitűzött határidőre, vagyis november 19-e éjfélig) sikerül megalakítani a – köznyelvben csak jamaicainak nevezett – kormánykoalíciót. Ebben a CDU, a CSU és a Zöldek mellett a liberálisok is helyet foglaltak volna. A szilárd többségi kormányzáshoz ugyanis mindegyikük szövetsége szükséges.
A négy párt azonban nagyon különböző elképzeléseket vall egy-egy kényes, sőt kulcsfontosságú politikai kérdésben, beleértve az eurózóna jövőjét, az EU-hoz fűződő viszonyt, Németország modernizálását vagy épp a menekültprobléma kezelését.
Az október 18-a óta zajló tárgyalásokon ez gyakran feszültségeket okozott az érintettek között, de úgy tűnt, sikerül megoldást találni.
Az FDP-elnök végül úgy ítélte meg, hogy nem tudnak közös nevezőre jutni (részben a migránsok családegyesítése ügyében, részben néhány másik kérdésben), ezért végleg otthagyta a tárgyalásokat. Az eddigi megbeszéléseket eredménytelennek ítélő Lindner azzal indokolta lépését, hogy jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni.
A döntéssel összeomlottak a koalíciós egyeztetések, és kormányválság robbant ki. Ez pedig súlyos megpróbáltatások elé állítja Merkel kancellárt, CDU-elnököt és Horst Seehofer CSU-vezetőt, hiszen nemigen tudják, hogy kivel fogjanak össze, kivel alakítsanak új kormányt.
Angela Merkel a koalíciós tárgyalások kudarcba fulladását követően (Beta/AP)
Eddigi nagykoalíciós partnerük, a szeptemberi országos parlamenti választáson csúfosan leszerepelt szociáldemokrata SPD már többször jelezte (legutóbb tegnap), hogy ebben a törvényhozási ciklusban ellenzékbe vonul. Nélküle pedig lehetetlen stabil kormányt összekovácsolni a jelenlegi helyzetben. (Ha a szociáldemokraták esetleg mégis meggondolnák magukat, és sikerülne megállapodni velük, az csakis Merkel kancellár lemondásával, s eddigi politikájának jelentős fellazításával valósulhatna meg.)
Többen máris úgy vélik, hogy veszélybe kerülhet Merkel pozíciója, illetve az a terve, hogy sorozatban negyedszer is ő kerüljön a kormány élére.
A kancellárnak ez után alighanem már a politikai túlélésért is meg kell majd küzdenie. Ez tovább csorbíthatja a tekintélyét, amelyet konzervatív pártszövetségének (32,9 százalékos, ám mégis viszonylag gyengének tartott) választási eredménye egyébként is megtépázott. Merkelt ezért már most sokan a sikertelen kormányalakítás legnagyobb vesztesének tartják.
Még súlyosabb gond, hogy a II. világháború befejezése óta először alakult ki olyan helyzet, amelyben senki nem tudja, miként lesz Németországnak (stabil) kormánya.
Merkel nem akar kisebbségi kormányt. (Az elmúlt évtizedekben nem is vezette ilyen testület Németországot.) Ezért egyelőre ügyvezető kancellárként lesz kénytelen tovább irányítani a bizonytalanságokkal és politikai akadályokkal küszködő államot. Honfitársainak mindenesetre megüzente: minden tőle telhetőt megtesz, hogy a következő nehéz hetekben ez jól sikerüljön.
Talán egy új választásig, ami hazájától teljesen idegen gyakorlat. Ha Frank-Walter Steinmeier államfő, aki végső soron dönt, mégis ezt a megoldást választaná, az sem hozna jelentős változást a politikában.
A közvélemény-kutatások legalábbis arra utalnak, hogy a megismételt voksoláson az előzőhöz hasonló eredmény születne. Ez viszont arra utal, hogy Németország egy előrehozott választás esetén is a politikai bizonytalanság időszakába sodródhat.
Az új szavazást jelenleg sokan veszélyesnek tartják. Attól félnek, hogy azon az Alternatíva Németországnak (AfD) még inkább megerősödne. A szélsőjobboldali és populista párt szeptemberben a szavazatok 12,6 százalékát szerezte meg, s ennek köszönhetően – néhány éves történetében először – bejutott a szövetségi parlament alsóházába (Bundestagba). Ráadásul mindjárt a 3. legnagyobb politikai erőként.
Reinhard Bütikofer zöld párti politikus máris azzal vádolja a tárgyalásokról kivonult Lindnert, hogy „a populista agitációt választotta az állampolitikai felelősség helyett”. A Német Vállalkozók Szövetsége pedig arra figyelmeztet, hogy a kialakult helyzet árt a gazdaságnak. Összeomlástól azért nem kell tartani, a német gazdaság nagyszerűen teljesít (évek óta), sőt az euróövezet is erős fellendülési pályára került.
A német tőzsdeindex azonban sajátos módon jelzett: esett a koalíciós tárgyalások kudarcának hírére, az euró pedig gyengült a dollárral és a többi jelentősebb valutával szemben.
