ÖRÖMHÍR

Minden ujjadra

Bozsoki Valéria

2017. október 17., 16:23

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Elég üres volt a városi busz, amelyre felszállt egy idős, vékony asszonyka. Pillanatok alatt lepakolta maga mellé a szatyrát, s kíváncsian lapozta az újságot. A címek láttán, mindegyik után egy-egy hangos „jaj” hagyta el a torkát. De mintha nem tudott volna hinni a szemének, tovább lapozott, és aztán újra felszakadtak belőle a hangos „jaj”-ok.

A buszban az utasok nem reagáltak. Ahogy elnéztem a falusi néni öltözékét, kidolgozott kezét, feltételeztem, hogy a dédunokáihoz jött látogatóba. S kíváncsiságból vásárolt találomra egy olyan napilapot, amilyet a városiak „fogyasztanak”. Neki a ház és a jószág körüli munka mellett valószínűleg otthon sem kedve, sem ideje nem volt ilyesmit olvasni, most aztán szörnyűködött a hazai és külföldi kis és nagy leszámolások miatt.

A rossznak és bűnnek minden árnyalata és mennyisége mintha teljesen elhatalmasodott volna a világban. Naponta zúdul ránk minden rossz, amelyekről pillanatok alatt értesülünk a korszerű médiumoknak köszönhetően. A reggeli kávé mellé, az ebéd mellé, a vacsora mellé „tálalják” az újságírók, az emberek pedig szóban és a közösségi oldalakon megosztják egymással. Videók, dokumentumfilmek okosítanak, zaklatnak fel minket. Terjed a rossz. Aztán a rohanó élettempónkban mintha elfásulnánk minden zaklató hírre. Olyan közel és távol történik minden, hogy csak beszélünk róla, de úgy érezzük, nem a mi dolgunk megoldani a világ fájdalmát. Nem kell mindennap a szenvedésről és a halálról beszélni, mondta valaki, hiszen annyi szép van ezen a világon, élvezzük – mondják az emberek.

Államférfiak, egyházfők szót emeltek az üldözött keresztényekért, és arról tárgyaltak, hogy közvetlenül az üldözött egyházakhoz kell eljuttatni az erőforrásokat. Tették ezt a múlt héten a kétnapos nemzetközi konferencián Budapesten. Szabó István református püspök például arra emlékeztette azokat, akik szívükön viselik keresztény testvéreik sorsát, hogy itt van az ideje a keresztények összefogásának, és hogy az egységben rejlő hitelességgel dolgozzanak együtt az emberi közösség javára. „Imádkozzunk a hatalmasokért, a népek vezetőiért, hogy békésebb időket élhessünk, és cselekedjünk másokért, a szenvedőket segítve!” – mondta.

Assisi Ferencről, aki életbölcsességet a Bibliából, Isten szavából merített, életrajzírója, Celanói Tamás azt mondja: „nem csupán imádkozó ember volt, hanem ő maga volt az imádság.” A Biblia, a zsoltárok, a miseáldozat szövegei, az egyház zsolozsmája tanította meg Istent dicsőíteni az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságában. Imáiban minden teremtményt egyesített Istennel, a teremtő szeretettel.

Ferenc pápa is számtalanszor kiemelte az ima fontosságát. Sőt ehhez egy alkalommal egy egyszerű módszert ajánlott: Mondj egy imát minden ujjadra! Ezt bárhol és bármikor alkalmazhatjuk. Amikor ránézel a hüvelykujjadra, akkor a hozzád legközelebb állókért, a szeretteidért imádkozzál, mert ők állnak hozzád a legközelebb. Értük „édes kötelesség” imádkozni. A mutatóujjad láttán az utat mutatókért, a tanítókért, a gyógyítókért, az orvosokért, a papokért és a szerzetesekért ajánlhatod fel az imát. Így segíthetsz nekik, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. A középső ujj emlékeztessen az országod elnökére, a vállalatvezetőre vagy igazgatóra, nekik szintén szükségük van Isten vezetésére, mivel a haza sorsát és emberek gondolkodását alakító személyek. A gyűrűsujj, a leggyengébb emlékeztet, hogy imádkozz a bajban levőkért és a betegekért, valamint a házastársadért és más házaspárokért. Mások szükségletei után természetesen magadért is imádkozzál, saját szavaiddal, egy-egy fohásszal, szentírási gondolattal vagy énekkel, amire éppen kedved szottyan.

Sokan hallatlan kegyelmek forrásának tartják azt, hogy a haldokló Szent István királyunk Magyarországot – az egyházat, a papságot, a népet, az urakat és önmagát – úgy ajánlotta fel Szűz Mária oltalmába, ahogyan a keresztre feszített Jézus ajánlotta a lelkét Isten kezébe (vö. Lk 23,46). Mária az, aki Fiánál közben jár értünk, s szüntelenül arra biztat minket, amire a szolgálókat a kánai menyegzőn: Tegyétek azt, amit ő (Jézus) mond. Ez a mondat elég volt ahhoz, hogy a szolgák vizet töltsenek a korsókba, s Jézus a vizet borrá változtassa.

Jézus követői a májusi és októberi ájtatosság keretében különösen szívesen imádkozzák a rózsafüzért. S ha ezt nem gépiesen mormolják, hanem elmélkedve mondják, akkor mindegyik tizedben megcsodálják Jézus egy-egy életmozzanatát. Prohászka Ottokár püspök emlékeztetett bennünket arra, hogy az Úr Jézus a hitből való imának csodaerőt ígért: „Ha hitetek olyan lesz, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának, mozdulj, dobd magadat a tengerbe: megleszen!”

A rózsafüzért imádkozók és mások nagy erőt merítenek az Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője… kezdetű, legrégibb fennmaradt Mária-imádságból, továbbá a Salve Regina magyar szövegéből (Üdvözlégy Királyné, irgalmasság Anyja…)

Lukács evangélista Jézus szavával biztat bennünket arra: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” (Lk 11,9). Mert a nagy jajok, szörnyűködések helyett a kitartó ima az az erő, amely megtöri a gonosz hatalmát, és megszelídíti az emberek lelkét.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége