Igazi különlegességet tartalmaz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi jelentése a globális devizatartalék megoszlásáról. A statisztika először említi ugyanis a kínai renminbit (ismertebb nevén jüant), amelyet az IMF tavaly októberben emelt be (10,92 százalékos aránnyal) a legjelentősebb devizákat tartalmazó kosarába, az amerikai dollár, az euró, a japán jen és az angol font mellé.
A kínai fizetőeszköz ezzel lényegében nemzetközivé vált, s a jegybankok már az új rendszernek megfelelően alakíthatják tartalékaikat, azaz akár 10,92 százalék jüant is felhalmozhatnak. Az IMF-kimutatás szerint a jüan jelentősége egyelőre elhanyagolható. A tagországoktól kapott adatok összesítéséből legalábbis az derül ki, hogy a kínai valuta részesedése a jegybanki tartalékokban mindössze két százalék körül volt 2017 elején.
A legfontosabb tartalékdeviza továbbra is a dollár, amelyet jócskán lemaradva az euró követ, de még így is mindketten a globális pénzügy főszereplői. Az előbbi a teljes jegybanki tartalékok 64, az utóbbi „csak” 21 százalékát teszi ki.
A dollár vezető helye tehát nyilvánvaló. Sőt a nemzetközi pénzügyi rendszerben még erőteljesebb a szerepe az USA reálgazdaságának súlyához képest, ami egyáltalán nem tetszik a fő rivális Kínának és Oroszországnak. Ezért, és persze egyéb okokból, a két állam arra készül, hogy idővel kiszáll a dollárrendszerből.
Már évek óta nagyobb mennyiségben adnak el amerikai állampapírokat, s közben növelik aranytartalékukat. Oroszország 2014 óta 60 milliárd, Kína pedig csaknem 300 milliárd dollár értékű amerikai államkötvénytől szabadult meg. Peking ráadásul már 2013-ban leállította az amerikai dollár és az állampapírok nagymértékű felhalmozását.
Az orosz és a kínai jegybank néhány évvel ezelőtt devizacsere-ügyleteket biztosító megállapodást kötött egymással, ennek leplezetlen célja a dollár kiiktatása a két ország közötti kereskedelmi forgalomból. Mindez arra utal, hogy egyre elszántabban igyekeznek megváltoztatni azt a 73 éves gyakorlatot, amelyben a globális pénzügyi rendszer az amerikai dollárra való átválhatóságra épül.
Persze nincsenek egyedül. Országok egy csoportja az utóbbi években kétoldalú egyezményeket írt alá a dollár világkereskedelmi és tartalékvaluta egyeduralmának megtörésére. India és Japán már 2011-ben megállapodott, hogy a „zöldhasú” helyett alternatív pénzeszközöket is igénybe vesznek az egymás közötti üzletekben. Egy évvel később követte példájukat Kína és Brazília is. Peking egyébként 2008 óta több mint harminc állammal kötött hasonló célzattal kétoldalú egyezményeket, többek között Ausztráliával, Indiával, Hongkonggal, Japánnal.
Szakértők szerint nemcsak Kína, de az egész világ érdeke, hogy a – realitásokhoz képest – túlzottan dollárközpontú világ több pólusúvá váljon.
A kínai központi bank már 2009-ben javasolta, hogy a távolabbi jövőben a legfontosabb tartalékvaluta pozícióját az IMF „pénze”, vagyis az SDR foglalja el. Sok közgazdász is támogatja az ötletet. Szerintük az IMF által 1969 óta használt elszámolási egységet egy kis továbbfejlesztéssel világ- és fő tartalékvalutává lehetne változtatni.
