Az amerikai elnökválasztás miatt lelassult az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) előkészítése. Ezért a döntéshozók gyorsan aláírták a hasonló célból Kanadával egyeztetett szerződést (CETA), amelyet évekig titokban készítettek elő, lobbiszervezetekkel és multinacionális cégekkel karöltve, de a lakosság háta mögött. Amíg a TTIP készül, jó lesz a CETA is, hiszen ez is megnyitja a kaput az amerikai cégek kanadai leányvállalatai előtt.
A CETA a várakozások szerint a vámok, illetve a gazdasági kapcsolatok további mélyítését hátráltató más akadályok lebontása révén segítené a növekedést és a munkahelyteremtést az EU-ban és Kanadában. Az ellenzők viszont attól tartanak, hogy általános deregulációt von maga után, korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét, s így ideális fegyver a kanadai, illetve az ott bejegyzett konszernek érdekeinek érvényesítéséhez, privilegizált helyzetük biztosításához.
A megállapodás azért került reflektorfénybe, mert a belgiumi Vallónia régió kormánya első körben megvétózta az aláírását. Külső nyomásra és az 1600 oldalnyi szövegben végrehajtott módosítások után végül mégis rábólintott a megállapodásra.
Vallóniának köszönhetjük, hogy a kanadai és az ott regisztrált (köztük amerikai multinacionális) cégek nem fordulhatnak választott bírósághoz, ha jogsérelem érné őket európai tevékenységük alkalmával. Az eredeti szövegben ugyanis ez a lehetőség szerepelt. Ha ezt a részt a vallonok követelésére nem változtatják meg, a kanadai vállalatok – vita vagy per esetén – az általuk (akár hazájukban) választott bíróságon kényszeríthették volna ki az uniós és tagállami törvények, illetve normák megváltoztatását, fellazítását. Például a „génpiszkált” (GMO) termékekre vonatkozó szigorúbb EU-szabályokat és tilalmat (bizonyos társállamokban). Nyilván azért, hogy kedvező helyzetbe jussanak.
Akár hosszú távon is, hiszen a CETA és a készülő TTIP évtizedekre meghatározza a transzatlanti gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat és a globalizáció alakulását.
Bár Brüsszel szerint a CETA „minden idők legjobb kereskedelmi szerződése”, az Unióban hatalmas tömegek mégis elutasítják, sok álcázott csapdát látnak benne.
Úgy ítélik meg, hogy veszélyezteti az egészségvédelem, az élelmiszer-biztonság és az emberi jogi garanciák jelenlegi szintjét. Attól is tartanak, hogy a kereskedelmi akadályok lebontására hivatkozva a kormányok jelentősen megnyirbálják a fogyasztó-, környezet- és munkavédelmi előírásokat.
Inkább veszélyként, mint lehetőségként tekintenek rá. Ezért széles társadalmi csoportok kérdőjelezik meg nyilvánosan. Több országban a politikai pártok is morgolódnak.
A németországi Zöldek arra készülnek, hogy a parlament felsőházában, a Bundesratban támadják meg a Kanadával október végén aláírt megállapodást.
Nem kímélte a szerződést Alfred-Maurice de Zayas sem. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentéstevője szerint a CETA-megállapodással a multinacionális vállalatok megengedhetetlen kiváltságokat szereznek, ezekkel megsérthetik az emberi jogokat és felülírhatják a nemzeti parlamentek döntéseit.
Európában sokfelé széleskörű tiltakozási hullám alakult ki a CETA-val (és a TTIP-vel) szemben. A bírálók arra figyelmeztetnek, hogy az EU és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény sokkal több veszélyt tartogat több ország számára, mint amennyi lehetőséget kínál. Ráadásul nem az 508 milliós EU szerez értékes piacot a 35 milliós lakosú Kanadában, hanem fordítva.
Brüsszel másként látja. Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos azt állítja, hogy a CETA modern befektetésvédelmi rendszer, amely kiterjeszti és hatékonyabbá teszi a kétoldalú együttműködést, védi a társadalmi és ökológiai vívmányokat. Szerinte az élelmiszerbiztonsági, fogyasztóvédelmi és vízgazdálkodási kérdéseket is nemzeti hatáskörben hagyja, sőt a GMO-termények szabályozását sem fenyegeti.
A szerződés csak akkor léphet hatályba, ha az EU mind a 38 nemzeti és regionális parlamentje törvénybe iktatja. Becslések szerint ez akár 5 évig is eltarthat.
